A molekuláris biológia, a genetika óriási léptékű fejlődése tűzte napirendre a kérdést: megoldható-e, hogy a megfelelő jelzőmolekulák, kóros gének vizsgálatával jó időben, akár már a születéskor megjósoljuk, miféle megbetegedéseknek nézhet elébe élete során a páciens? A továbbiakban pedig az ennek megfelelő életmód kialakításával, illetve az alkalmas ellenőrzésekkel a betegség megelőzhető, vagy idejekorán felfedezve jól kézben tartható lesz. A következő gondolatkísérletet végezték el: tegyük fel, hogy egy rákos daganatra hajlamosító gén jelenlétét vizsgálnák. Ez a statisztikai adatok szerint a lakosság 10 százalékában lenne megtalálható. A génhordozóknak ötször nagyobb esélyük lenne a daganatos betegségre, mint a többieknek. Igaz-e, hogy a teljes lakosság átszűrésével a daganatos halálozás közel 10 százalékkal csökkenthető lenne? Korántsem! Sőt a daganatos halálozás növekedésével lehet számolni. Ha ugyanis a statisztikai gyakoriságot veszszük alapul, a következő történik. Minden tizedik páciensnél pozitív lesz a vizsgálat eredménye. Őket majd kiemelik, tájékoztatják a várható jövőről. Orvosi javaslatra és nyilván saját félelmeiket is követve, egészségi állapotuktól függetlenül az évek során rengeteg orvosi vizsgálatnak fogják alávetni magukat. A fennmaradó kilencven százalék viszont megnyugszik: nemhogy felesleges vizsgálatokat nem végeztetnek, de a szükséges, indokolt ellenőrzéseket is elhanyagolják. Szerencsés örökletes adottságaik birtokában biztonságban érzik magukat, hajlamosak az ésszerű egészségvédelmet is mellőzni. A végeredmény: a 10 százaléknyi kiszűrt páciens jó esetben minden szükséges ellátáshoz, esetenként annál is többhöz időben hozzájut, míg a kilencven százalék gyakorlatilag védtelenné válik, ki van szolgáltatva a természet kénye-kedvének, továbbra is fenyegeti ugyanis őket minden, örökletesen nem kódolt ártalom. A hamis illúziók ráadásul nem csak az egyénre nézve jelentenek kockázatot. Mintegy mellékhatásként az egészségügyben óriási kiadások keletkeznek részben közvetlenül a szűréssel, részben az azt követő utánvizsgálatokkal kapcsolatban. Ráadásul ezeknek a kiadásoknak jelentős része nemcsak hogy felesleges, egyenesen "elszívja a levegőt" a valóban hatékony és a halálozást csökkentő, a lakosság egészségi állapotát javító beavatkozásoktól. További jelentős költségnövekedést eredményez az, hogy a fennmaradó kilencven százalék megbetegedései a kelleténél később kerülnek felismerésre, kezelésük, gyógyításuk összehasonlíthatatlanul több ráfordítást igényel.

A következtetéseket tekintve azonban tévedés lenne azt hinni, hogy a szűrővizsgálatokat korábban is ellenzők, az egészségügyet pusztán gazdasági-pénzügyi szemüvegen át szemlélők kaptak volna újabb érveket. A megelőzési szemlélet érvényesítésének az olyan népbetegségeknél, mint a leggyakoribb rákféleségek, a szív- és érrendszeri betegségek, a tbc, változatlanul nélkülözhetetlen eszközei a szűrővizsgálatok. Az időközben felfedezett újabb diagnosztikai módszerek pedig - megfelelően, kellő körültekintéssel alkalmazva - tovább növelik ezek hatékonyságát. A kutatás nem várt eredményei arra hívják fel a figyelmet: abban, hogy az ide fordított energiák valóban hasznosuljanak, a felelősség mindanynyiunké - az egészségügy szervezőié csakúgy, mint a kellő ismeretekkel felvértezett lakosságé.