Hallókészülék helyett kocogás?

Egy bécsi fül-orr-gégész kocogást, úszást, jógát, esetleg tajcsit - mindenképpen testedzést - (kiegészítésképpen pedig a dohányzás és más, nyilvánvalóan egészségkárosító szenvedélyek mellőzését) javasol azoknak a pácienseinek, akik kezdődő vagy enyhe halláscsökkenésről panaszkodnak. Szó sincsen persze valamiféle sarlatánságról, hókuszpókuszról. Arra hivatkozik, hogy a rendszeres mozgás és az egészséges életmód javítja a vérkeringést, és mint ilyen, mindenféle, a rossz vérellátásnak tulajdonítható károsodásnak elejét veszi. Márpedig az idősebb korban népbetegségnek számító nagyothallás szerinte jelentős részben ilyen okokra vezethető vissza.

Az 50 és 60 év közötti korosztály egyötödénél, a 60 év felettieknek már a harmadánál mutatható ki több-kevesebb halláscsökkenés. Az orvosnál azonban a többség megkésve jelentkezik. Átlagban jó hét év telik el, mi-re a gyakran visszakérdező, "tessék?"-ező, "hogy mondod?"-ozó páciens rászánja magát, hogy felkeresse az audiológust. Ilyenkor többnyire már csak a sokak által idegenkedéssel fogadott hallókészülék segít, míg az első figyelmeztető jelek nyomán megváltoztatott életmód vagy a keringést javító gyógyszeres kezelés évekkel kitolhatja, esetleg elkerülhetővé is teszi ennek a - némi kényelmetlenséggel mindenképpen együtt járó - szerkentyűnek a használatát.

A halláskárosodás oka persze sokféle lehet, a vérellátás zavarai azonban ezek hatásait mindenképpen tovább súlyosbítják. Mindenekelőtt a zajt kell megemlíteni, amely, noha a környezetvédők feketelistáján csak a sokadik helyen szerepel, a legsúlyosabb civilizációs ártalmak egyike. A zajos (100-120 decibel körüli) munkahelyek dolgozóit éppen ezért fülvédőkkel szerelik fel, ám a nagy forgalmú utak mentén vagy a zajos üzemek közelében tartósan, esetleg csak ideig-óráig ott-tartózkodók - bár a 80-100 decibeles állandó terhelés itt sem ritka - ilyen védelemmel nem rendelkeznek. 70 decibel alatt kezdődik a fül számára "biztonságos" zóna, 30 decibel körüli a szőnyegen járás zajszintje, és kb. 15 decibeltől nulláig terjed a csend birodalma.

A hallásvizsgálat során nemcsak a csökkenés mértékét, hanem a hibás működésnek a hallószerven belüli helyét is hozzávetőleg nagy pontossággal meg lehet állapítani. Az ún. vezetéses halláscsökkenés oka a külső hallójáratban vagy a középfülben keresendő. Ilyenkor a hangrezgések mechanikus továbbítása és felerősítése szenved zavart. Az ún. percepciós (érzékelési) halláscsökkenés oka a rezgéseket idegingerületté alakító, érzékelő szőrsejtek vagy a velük kapcsolatban álló hallópálya idegsejtjeinek, esetleg az agy hallóközpontjának a csökkent vagy hibás működése.

Az idejekorán felismert és szakszerűen kezelt nagyothallás jelentőségét az adja, hogy az emberi közösség életének, a társadalmi beilleszkedésnek az egyik - ha nem a legfontosabb - eszközéül szolgáló készségről van szó. A közlések megértésétől, a társas élet lehetőségétől megfosztott embertársaink kirekesztettsége mindannyiunk számára súlyos veszteség, aminek a megelőzésére, elkerülésére ma már az orvostudomány, felhasználva a legkorszerűbb technika vívmányait, számos lehetőséget kínál.

A testmozgás révén javuló vérellátás lassítja a hallásromlást
A testmozgás révén javuló vérellátás lassítja a hallásromlást
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.