A szúrt fények társasága

A felszínen mindig az emberi értelem törvénye és az állítólagos jogszabályi rend úszkál. A mélyben a piti áskálódás, a hivatali bosszú és a sunyi haszonlesés masszája kavarog.

A mindent túlélő bürokraták célja, hogy ezt a bűzlő maszszát saját fennmaradásuk érdekében eltakarják. A Lézerszínház az idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Ünnepről azonban szó sem lehet, mert a színház szűrét ki akarják tenni a Planetáriumból. Ha a szúrt fényeseknek menniük kell - a jelenlegi állás szerint szeptemberben -, a folytatás kizárt, hisz az efféle lézeres-zenés produkcióra alkalmas másik kupola Pesten csak a Parlament épületében található. De ott más műsort játszanak. Az alábbiakban kísérletet teszünk arra, hogy feltárjuk egy fölöttébb meghökkentő döntés hátterét. A magyar bürohorror bizarr részletei következnek.

Vizi E. Szilveszter
Vizi E. Szilveszter

Horváth András
Horváth András

A Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) Közép-magyarországi Igazgatósága februárban azzal indította el a lavinát (Népszabadság, 2005. július 13.), hogy fölszólította Bojárszkyné Piróth Esztert, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) igazgatóját, a Planetárium fenntartóját, hogy az intézményben állítsa helyre a törvényes rendet. Egy januári ellenőrzés során ugyanis megállapították, hogy a Planetárium megsérti a közhasznúság szabályait, mert bérleti viszonyban áll egy számítástechnikai céggel, egy büfével, no meg a Lézerszínházat működtető Multimédia Stúdió Művészeti Egyesülettel. Ez ellenkezik a TIT és a KVI között 1998-ban megkötött tulajdonátruházási szerződéssel. De ellenkezik a TIT alapszabályával is, mert a bérlet nem tekinthető kulturális vállalkozásnak.

A KVI felszólította a TIT-et, hogy "a jogellenes magatartást" 2005. március végéig szüntesse meg, különben baj lesz. A TIT Szövetségi Irodája a határozat kézhezvétele után fölmondta a szerződést. Ennek értelmében a Lézerszínháznak szeptember elején el kell hagynia a Planetáriumot.

A döntés sokkolta a Lézerszínházat működtető egyesület vezetőjét, Hegedűs Györgyöt, és a vele huszonöt éve együttműködő Planetárium igazgatóját, a csillagász Horváth Andrást is. Egymástól függetlenül elmondták, hogy eddigi együttműködésük zavartalan volt. A Planetárium és a színház közösen használja a technikai berendezéseket, a két intézmény tevékenysége jól összehangolható. Sokak számára a Planetárium majdhogynem egyet is jelent a Lézerszínházzal. Akkor viszont kinek az érdeke, hogy a Planetárium kupolájában szeptembertől ne legyen ott a lézeres produkció? És a KVI miért csak 2005 januárjában vette észre a Lézerszínházat; 25 évig miért nem volt kíváncsi arra, folytat-e az épületben valaki "közhasznúságot veszélyeztető" tevékenységet? Lehet, hogy a TIT nem tartotta fontosnak a KVI tájékoztatását?

Rájöttem, ez nemigen számít. A KVI - mint bármely más hivatal - akkor ellenőriz, amikor akar. Ha pedig ellenőriz, a végén határoznia kell.

Piróth Eszter, a TIT igazgatója a KVI-re hivatkozott: a szerződést föl kellett mondani. A törvény az törvény. Mást nem mondott. Arra, hogy esetleg találkozzunk, s bővebben kifejtse véleményét, nem adott lehetőséget.

Nagyjából ez volt az a pont, ahol az első újságírói nekirugaszkodás véget ért.

Mielőtt továbbhaladtam, visszautaztam az időben. A nyolcvanas évek elején a lézer új dolognak számított, én egy Omega-koncerten láttam először, a Gammapolisz-lemez dalait fényeffektusokkal turbózták a technikusok. Az, hogy ekkor a már népszerű Planetárium kupolájában elkezdtek a szúrt fények a diaporámákon villogni és tekeredni, s mindezt izgalmas zenékkel festették alá, modern kulturális kísérletnek bizonyult. A nagyközönség hálásan fogadta.

A Multimédia Stúdió Művészeti Egyesületben műegyetemista fiatalok, a képre, fényre, mozgásra érzékeny alkotók találkoztak, sokan mindenféle anyagi ellenszolgáltatás nélkül tüsténkedtek. A Lézerszínház a kilencvenes évek elejére bevett dologgá vált, a Planetáriummal együtt Budapest egyik érdekes látványosságaként reklámozták.

A látogatottság a vizuális kultúra robbanásszerű átalakulásával valamelyest csökkent, de a fényzene iránti érdeklődés megmaradt, annak ellenére, hogy a mai előadások komputerizáltak. Az előadásokon a színház önfenntartásához elegendő látogató vesz részt. A belépődíj 1500-2000 forint, a diákoknak kedvezményt adnak.

Tény, hogy a Lézerszínházzal (meg a Planetáriummal) kapcsolatosan nemigen hallhattunk az elmúlt években-évtizedekben botrányos történeteket. Látszólag semmi sem indokolta, hogy a harmonikus együttműködést felhők árnyékolják be.

Tény, hogy a Lézerszínházzal (meg a Planetáriummal)kapcsolatosan nemigenhallhattunk az elmúltévekben-évtizedekbenbotrányos történeteket.Látszólag semmi semindokolta, hogy a harmonikus együttműködéstfelhők árnyékolják be.c:primdoc20050806HV_06hvlezer3danF.jpgKovalovszky Dánielc:primdoc20050806HV_06hvhorvath1tivF.jpgHorváth AndrásDomaniczky Tivadarc:primdoc20050806v_Vizieszilveszter.tifVizi E. Szilveszterc:primdoc20050806HV_06hvhegedustivF.jpgHegedűs György

Hegedűs György, az 1989 óta közhasznú lézerszínházas egyesület vezetője a lehető legrosszabb módon válaszolt a kilakoltatást kilátásba helyező folyamatra: észérveket gyártott, s olyan megoldást keresett, ami feltételezhetően mindenkinek jó (lett volna). Megkereste például a KVI illetékesét, és azt tudakolta: mi volna a teendő egy ilyen helyzetben. A KVI illetékese azt javallotta: ha a Lézerszínházat üzemeltető, egyébként közhasznú egyesület felvételét kérné a TIT-be, mindjárt megoldódna a kérdés. Egy TIT-be belépett egyesület senkit nem zavarna a TIT kezelésében lévő épületben. Hegedűs Györgynek megtetszett az életszerű ötlet, s hozzálátott a tagfelvételi kérelem megfogalmazásához. Az eseményre június 24-én kellett volna sort keríteni, akkorra hívták össze a TIT közgyűlését.

A közgyűlés előtt azonban kiszivárgott, hogy ez a rangjában, népszerűségéből sokat vesztett TIT, egészen pontosan annak országos szervezőirodája nem szeretné a Lézerszínházat a TIT berkein belül látni. Hogy miért, azt ekkor még nem lehetett pontosan tudni.

Hegedűs a közgyűlés előtt levélben arra kérte Vizi E. Szilvesztert, a Magyar Tudományos Akadémia és a TIT elnökét, hogy segítsen megoldani a problémát. Vizi E. négy nappal a közgyűlés előtt, június 20-án írott válaszlevelében megírta, hogy mi fog történni a közgyűlésen. "Egyesületük tagfelvételi kérelmét Társaságunk Alapszabálya szerint Etikai Bizottságunk tárgyalta, és nem javasolta azt a Közgyűlés elé terjeszteni. A TIT elnöksége ezt júniusi ülésén megerősítette, így kérésüket a közgyűlés napirendjére venni nem áll módomban. Javaslom, hogy tagfelvételi kérelmükkel egy későbbi időpontban és másfajta indoklással keressenek meg újra. Levele egyéb részleteivel foglalkozni nem kívánok, azt a TIT napi ügyeit intéző Igazgató Asszonnyal tisztázni szíveskedjen." (A Multimédia egyesület arra való hivatkozással, hogy egy bizottság elvonta a döntési jogot a közgyűléstől, ügyészséghez fordult. Az alapszabályra való hivatkozást is jogi úton vitatják.)

A TIT június 24-i közgyűlésén a Lézerszínház felvételének kérdése ennek megfelelően napirendre sem kerülhetett, noha azt a budapesti szervezet vezetője, Lugosi Győző javasolta. Mindez annak demonstrálása volt, hogy a TIT-nek nincs szüksége a Lézerszínházra. A KVI csak arra kellett, hogy takarózni lehessen vele.

Vizi E. professzor azon javaslatával, hogy Hegedűsék tisztázni szíveskedjenek valamit "az Igazgató Asszonnyal", azért bajos, mert ez a TIT-en belül keringő mendemondákat alapul véve még soha senkinek nem sikerült. Már azok közül, akik állítólag nem úgy táncoltak, ahogyan az "Igazgató Asszony" képzelte. Itt azonban szükséges nagy vonalakban felvázolnunk a TIT működésének szerkezeti sajátosságait.

A TIT olyan önálló jogi személyként működő társadalmi szervezetek öszszessége, melynek munkáját a közgyűlés irányítja. A TIT-re évről évre kevesebbet áldoz a költségvetés, a 2003-as 100 millió forint 2005-re 76 millióra apadt. A megyei (és budapesti) egyesületek önállóan tevékenykednek, elviekben nem függnek az országos központtól (Szövetségi Iroda). A Szövetségi Irodának azonban több intézmény fölött (Planetárium, Uránia Csillagvizsgáló, TIT-lapok) fenntartói-rendelkezési joga van.

Az egyesületek 1990-ben a Szövetségi Irodát bízták meg az országos koordinációval. Ebből a hajdan MDF-es kötődésű Piróth Eszternek köszönhetően az égvilágon semmi sem lett - vélik többen azok közül, akiknek már sikerült megismerkedniük a "központ" tüskés munkamódszerével. A Piróth-érát több megyei szervezetben kifejezetten koncepciótlannak tartják. Van, aki úgy fogalmazott: a TIT-ből afféle zárt klub lett, s ez nagyon szomorú.

A TIT országos "központja" az elmúlt másfél évtizedben a jobboldalhoz hol finoman és rejtetten, hol jóval nyiltabban idomult. Maguk az elnökök - Bod Péter Ákos, Bereczky Lóránt, illetve Vizi E. Szilveszter - kötődése nem volt olyan nyílt és látványos, hogy azokat direkt politikai kifogás tárgyává lehetett volna tenni. Miközben nyilvánvaló, hogy politikai akaratok is közrejátszottak például a Gondolat Könyvkiadó lerohasztásában. Ide sorolható a nagy múltú Valóság című társadalompolitikai folyóirat bekebelezése is, melynek jelenlegi főszerkesztője a hazai jobboldal harcias képviselője, az Orbán-tanácsadó Tőkéczky László. Aki mellesleg a TIT alelnöke is.

A TIT-döntéshozatal jellegzetessége, sorolták több megyei szervezetben, hogy a Piróth-féle team előkészíti a javaslatokat, melyekre az elnökség aztán általában szeret rábólintani. Arra is akad példa, hogy a "központ" kifejezetten politikai megfontolásból "utánanyúlt" valamelyik ellenfelének. A budapesti szervezetet 1995-ben például ki akarta záratni a TIT-ből (!), a Somogy megyei tagszervezet vezetőjétől pedig azért vonta meg egy időre a nyelvvizsgáztatás jogát, mert Szita Károly akaratával ellentétben a TIT az egyik helyi rádióban pozíciókat szerzett magának.

Settenkedésről igen sokat, nagy dobásról azonban vajmi keveset lehet a "központi" TIT vonatkozásában hallani. A szervezet nem tudta kiaknázni a kilencvenes években az ölébe hullott nyelvvizsgáztatási lehetőséget, egyes intézményeit - mint a salgótarjáni nyári TIT-bázist - hagyta elsorvadni, a Mindentudás Egyetemét másvalaki találta ki. A TIT belső reformjáról fantáziáló csoportokat viszont módszeresen háttérbe szorította.

Ezt a politikai változásokat érzékenyen követő, az innovációt azonban messzire kerülő koncepciótlanságot elégelhette meg a Planetárium vezetője, amikor tavaly - nincs rá jobb szó - fellázadt fenntartója ellen. A nemzetközi hírnévnek örvendő csillagász, Horváth András úgy vélte, nagyobb mozgástere lehetne, ha a TIT-reformokkal a 90-es években előálló - ám falba ütköző - budapesti szervezethez, Lugosi Győzőékhez köti magát.

S meglehet, ez az a pont, amikor rátapintunk a Lézerszínház kisöprésének valódi okára.

Hogy a Szervező Iroda nem kedveli túlságosan az örökké akadékoskodó, szálkás Horváth Andrást, teljesen bizonyos. A június 24-i közgyűlésen például megvonták tőle a szót. Horváth a javaslatait szerette volna ismertetni, de öt pontból álló tervéből csak kettőt mondhatott el. Ugyanazt mondták neki, mint Vizi E. Hegedűs Györgynek: majd később viszszatérünk rá.

A TIT világában tett többhetes nyári kalandozásom végén föltettem magamban a kérdést: mi van, ha a Lézerszínház ellen indított "törvényességi" akció végső soron a tudósként, csillagászként kikezdhetetlen Horváth András ellen irányult? Maga a csillagász sejteni engedte, hogy a kis munkahelyi szurkálódások mindennaposak és erőteljesen rontják a planetáriumi munka eredményességét. Miközben elhessintette a föltételezést - a tavalyi lázadás miatt leckéztetnék úgy, hogy kihúzzák alóla a biztos bevételi forrást jelentő Lézerszínházat -, nem hagyott kétséget afelől, hogy eléggé hűvös a viszonya a Planetárium fenntartójával. A "magasban" különben nincs gond Horváthtal. Több évtizedes munkájának elismeréseként 2005. március 15-én Mádl Ferenc köztársasági elnök a magyar űrkutatás fejlesztésében és nemzetközi képviseletében végzett tevékenységéért, a csillagász-űrkutatási eredményeket bemutató ismeretterjesztő munkásságáért a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést" adományozta.

Tudomásomra jutott az is, hogy Horváth 2004. szeptember 20-án körlevélben fordult valamennyi TIT-tagegyesülethez, rendkívüli taggyűlés öszszehívását kezdeményezte, s mindezt azért, hogy a Planetárium a Szervező Irodától átkerülhessen a Budapesti Ismeretterjesztő Társulathoz. Horváth ebben a levelében többek között a Planetárium önállóságának csorbítása miatt gondolta átterelni az országos központtól a Planetáriumot a budapesti fennhatóság alá.

Ez lett volna az a függelemsértés, mely később a KVI-vizsgálatot kiváltotta? Vajon a TIT országos "központja" a Horváth által kezdeményezett elszakadási kísérletet olyan hatásköri támadásnak tekintette-e, melyre a Lézerszínházzal kötött - a KVI-re, a törvényességre meg a szent közhasznúságra hivatkozó - szerződés fölbontásával válaszolt? Nagyon valószínű. Erre a 2004. évi közhasznúsági jelentés szövege az ékes bizonyíték. Itt olyan személyi kérdéseket taglalnak és oly nyíltan, hogy az ember nem is gondolná, hogy a valaha szebb napokat látott szervezetet nem egy nyilvánosságtól mereven elzárkózó, kádertípusú ember, hanem közgyűlés irányítja. E bürokratikus szövegrészletek, melynek szó szerinti közlésére vállalkozom, nem vetekednek ugyan Harry Potter legújabb kalandjaival, de nincs más megoldás.

"A TIT ismeretterjesztő intézmények (Uránia Csillagvizsgáló, Budapesti Planetárium) épületei az 1997. évi CXX. törvény alapján kerültek a TIT tulajdonába, szerződés szerint és a törvény szerint 15 éves elidegenítési és terhelési tilalommal. A KVI ellenőrzései során kötelezte a tulajdonost az épületek rendeltetésszerű és szerződés szerinti használatára, a TIT-en kívüli használók kiköltözésére. Így a két intézménynek saját magának kell használni a tulajdonba adott ingatlanokat és ismeretterjesztő aktivitással, profilbővítéssel kell erősíteni saját szakmai munkájukat. Ennek személyi feltételei megteremtéséhez új, szakmailag a mai követelményeknek megfelelő képesítésekkel és készségekkel bíró, aktív vezetőkre van szükségük az intézményeknek."

A jelentés ezután kitér arra, hogy Horváth igazgató 2001 óta jogosult az öregségi nyugdíjra, munkáját emellett látja el. Ugyanez a helyzet Zombori Ottóval, az Uránia Csillagvizsgáló vezetőjével, aki 2005 márciusa óta jogosult nyugdíjra. És a lényeg: "A rájuk háruló, megnövekedett feladatokat ellátni nehezen tudják, ezért is részesítik előnyben az intézmények és feladatok albérletbe adását és az albérleti helyzetnek a fenntartását."

Hogy a jelentést elfogadták-e vagy sem, vagy megmaradt piszkozatnak, nem tudható. A végére a biztonság kedvéért odabiggyesztették (hangsúlyossá kellett tenni, mert nem volt magától értetődő): "A társulat érdeke előnyt kell élvezzen a személyes részérdekek előtt."

Ha a Lézerszínházban dolgoznék, e mondatot - örök tanulságul - kivetíteném a közhasznúság fényesen csillogó, tiszta egére.

Ui.: A legfrissebb fejlemény, hogy (nem a TIT, hanem) a KVI keresi

a mielőbbi gyors megoldást. Még arra is hajlandónak mutatkozna, hogy a regionális igazgatóság 2005. február 7-én kelt levelének postázása után megkezdett eljárást szüneteltesse (!), és segítséget nyújtson a Planetárium és a Lézerszínház közötti új együttműködési szerződés kimunkálásához.

Hegedûs György
Hegedûs György
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.