Az ötvenötödik alkalommal megrendezésre kerülő viadal a nagy repülésekről (is) híres: a murvás borítású, erdőkben kígyózó szakaszokon - a síugrást imádó helyi nézők nagy boldogságára - az autók hol alacsonyan, hol magasan szállnak, a versenyzők nem mindig őszinte örömére. A magát az Ezer tó rali néven a köztudatba belopó erőpróba sokáig az északi autósok belügye volt; egészen 1990-ig kellett várni arra, hogy egy messziről jött ember, konkrétan a spanyol Carlos Sainz nyerni tudjon.

A szervezők az amúgy gyönyörű tájon 1363 kilométeres távon "ugráltatják" a mezőnyt; a gyorsasági szakaszok összhossza 355 kilométer. A mai bemelegítés után holnap és szombaton nyolc-nyolc, vasárnap négy speciális etap vár a nyolcvannégy párosra. Azok a csapatvezetők, akik variálhatják az összeállítást, a különleges körülményekre való tekintettel keverik a kártyákat. A Subarunál a kihagyhatatlan Petter Solberg "párja" ezúttal Atkinson lesz, a Skodánál Schwarz testvérautóját Paasonen (talán nem véletlenül egy finn) vezeti majd, a Mitsubishinél Rovanpera és Galli kap lehetőséget, a Fordnál Gardemeister és Hirvonen (utóbbi személyében még szép, hogy egy finn, és nem a cseh Kresta) próbálkozik.

Mármost mindez tulajdonképpen mellékes: a fő kérdés, hogy a hazai pályán repesztő, tavaly ugyanitt nyerni tudó Marcus Grönholm megszerzi-e idei első győzelmét, és ezzel némiképp szorosabbá teszi-e az összetett versenyt. Abban ugyanis a világbajnoki címvédő Sebastien Loeb vezet meglehetős fölénnyel (75 pont) Solberg (48) és Grönhom (45) előtt. Az egymás után hat versenyt nyerő francia még úgy is a legnagyobb esélyes, hogy tudjuk, "külföldiek" nem szoktak labdába rúgni finn földön. Márpedig, ha Grönhom (és/vagy Solberg) nem villan végre, akkor a hátralévő futamokon Loeb kedvére autózhat majd, a végső győzelem sorsa idő előtt eldől. Kár lenne, ha így történne, ugyanis kevés unalmasabb dolog van egy tét nélküli kocsikázásnál.