Arról már régen nem folyik vita, hogy a budai rakparton négysávos autóutat építsenek, a környezetvédők megmentették a várost ettől a rettenettől. Az UNESCO viszont megfosztotta a várost és lakóit attól a lehetőségtől, hogy kedvükre élvezhessék a Dunát. Az átalakítás elleni tiltakozással beláthatatlanul hosszú időre megakadályozták, hogy kiépüljön a zöld sétány növényekkel, bicikliúttal, teraszokkal a város szívében, a Duna-parton. Konzerválódott tehát a jelenlegi állapot, amelyben néhány elszánt horgászon és eltévedt, de gyorsan elmenekülő turistán kívül senki nem merészkedik a víz közelébe.

El kellene végre dönteni, hogy a városnak mi a fontosabb: a Duna vagy a látványa? Az itt élők érdeke vagy mindenáron megfelelni egy olyan elvárásnak, ami ezzel ellentétes?

Ha egy sétáló, bicikliző, üldögélő emberekkel teli zöld Duna-part látványa annyira belerondítana a panorámába, hogy az már nem lenne méltó a világörökségre, akkor egye fene, én lemondok a kitüntető címről. Szerintem nem vagyok ezzel egyedül.