Show-evők
Irdatlan összegekért hozzák ide a nagy európai csapatokat, hogy aztán jókat fanyaloghassanak az egész történeten. Amikor a Real Madrid először járt itt 2002-ben, az még a futball igazi promóciója volt. Annak ellenére, hogy gyakorlatilag agyonverték a kínai válogatottat, mindenkinek csillogott a szeme, mondván, az igazi nagyok voltak itt, ez mindenképpen megérte. Aztán tavalyelőtt egy pekingi vegyes csapat ellen játszottak, amelyről később kiderült, hogy a játékosok többsége úgy vette meg a játéklehetőséget. S az idén jött a Guoan elleni meccs.
A Real fellépése hagyományosan igazi show. Ennek következtében nem is a futballbarátok, hanem a show-evők jutnak be a stadionba, mivel egy-egy jegy egy félhavi átlagfizetésbe is belekerül. A David Beckham nevű kiállítási tárgynak köszönhetően a nők a nőszövetség kongresszusán nem érnek el olyan jó arányt, mint a Real-meccs nézőterén. Joggal émelyeg hát a gyomra sok embernek, s nem is lennének kínaiak, ha nem mesélnék el ezt azonnal, hosszan és nagy hangon. Ráadásul az idén azzal, hogy a Guoan ellen játszottak, az esemény nemzeti jellege is fakult egy kicsit. Népszerű a klub, hiszen a főváros egyetlen képviselője a ligában. De nagyon sok a füst körülötte, sok a botrány, sokaknak nem tetszik az excentrikus elnöknek a befolyásával való - még kínai szemmel nézve is - túlzott mértékű operálgatása. A nemzet szíve nem egyértelműen dobban a Guoanért.
Történt aztán, hogy a Real fellépésére félház volt kíváncsi. Kétségtelen, óriási eső volt. De kit tart ez vissza? Nyilván az esőnapokkal működő programokhoz szokott publikumot. A Real Madridnak három év alatt sikerült elérnie, hogy a kínai futballrajongók ne legyenek rá kíváncsiak. A lapok tele voltak az utca embereinek nyilatkozataival, melyek szerint a Real csak a pénzért jött, ráadásul nem is dolgoztak meg érte. A meccs után érdekes fejlemény volt, hogy a trendilányok is bekapcsolódtak a kórusba, hiszen a Beckham nevű ember most azzal segített a Madridon, hogy nem játszott. A játék már nem is lett volna annyira érdekes, hiszen amikor a csapatok kivonultak a pályára, már az egész rendezvény egy katasztrófa volt. De a játék is borzalmasra sikeredett. A végén nyertek a madridiak Figo tizenegyesével 3-2-re, miután a Branko Jelic nevű szerb-kínai - Kenesei helyén - kétszer alázta őket. A Real összes arcát egyetlen mosoly sem hagyta el a kilencven perc alatt.
Most lehetne azt mondani, hogy a szórakoztatóipar bizonyos elemeinek a futball fölé keveredése igen nagy veszélyeket rejteget, s ha a Florentino Perez-féle embereket nem lehet elkergetni, a biznisz önmaga ellen fog fordulni. De mire ezt kigondoltam, megérkezett a Manchester United, s ritkán látható diadalmenetben volt része ugyanitt. Bevetettek persze minden üzleti és kommunikációs trükköt, de jól csinálták. Mindenki lelkesen és készségesen nyilatkozott, fogadkoztak, hogy a legtöbbet nyújtják. A nyilvános edzésen másfél órán át keményen dolgoztak, majd autogramot osztottak. Jótékonysági rendezvényen vettek részt, ahol mosolygó, még egyszer mondom, mosolygó játékosok ölelget-ték a tomboló kínai csitriket. S nem mellesleg, élvezetes játékkal olyan egyértelműen gázolták el a Guoant, amilyet a két csapat közti különbség tényleg indokol. Vagyis, nincs tanulság. Csak Madridban kell rendet tenni.
Peking, 2005. július
