Kacatol az ószeres

Mi volt előbb: a lom vagy a lomtalanítás, a kacat vagy az ószeres? Az biztos: a fiókban hatvan évig rejtőzködő dugóhúzó olykor több tízezret ér.

A gyűjtéshez nagy adag szerencse is kell, oszlatja szét rögtön az ábrándokat Frigyes József régiségkereskedő. Például az, hogy valamelyik felmenőnk annak idején nem a legolcsóbb dugóhúzót vette meg a vegyesboltban, hanem különlegességre támadt gusztusa, netán nászajándék gyanánt Angliából hozták az említett tárgyat a rokonok -, bár nem minden bokorban teremhetett olyan skót rokon, aki dugóhúzóval lepte meg annak idején az ifjú párt.

Mindenképpen érdemes nyitott szemmel járni a spájzban, állítja Frigyes úr, akit csak Ószeres Friciként ismer a szakma. Ő ma már igazi profinak számít. Csakúgy, mint a kollégái, ő is gyűjtéssel kezdte huszonöt éve. Előbb szódásüvegeket halmozott fel, majd konyhai régiségekre is kitágította a kört, végül azon kapta magát, hogy már mindent gyűjt, a zsebórától a teáskészletig.

- Öt vagy hat alkalommal is beállított hozzám egy nénike, hogy a villanyszámláját szeretné kifizetni, de a behozott tárgyak egy fillért sem értek - meséli Frici. - Később, amikor már a lakást is megmutatta, kiderült, hogy a kamrában tartja a "pénzt", azaz a régi darálót, rézüstöt, mindenféle szép, értékes tárolódobozt. Ő szemétnek hitte ezeket, és szégyellte megmutatni, én meg adtam érte úgy negyvenezer forintot.

Az üzlet megnyitása lecsillapította Frici gyűjtőszenvedélyét, ma már bármilyen tárgyától megválna, ha jól jár vele. Ma már a vevő és az eladó közötti játék, azaz az alku szerez neki örömöt, hiszen itt semminek nincs rögzített ára.

- Minden tárgy meg kell hogy találja a maga hozzáértő vagy épp csak műkedvelő vevőjét - mondja Ószeres Frici. - Van, amelyik három perc alatt elkel, és van, amelyiket talán sosem fogom tudni eladni. Ráadásul ebben a játékban senki sem angyal, mindenki megpróbálja becsapni a másikat.

A kereskedők többnyire azt a cselt dobják be, hogy filléres holmikat értékelnek fel a tulajdonos nagy-nagy örömére, ám ezeket a bútordarabokat és tárgyakat nem viszik magukkal, azokért furgon jön holnap, ígérik, addig csak a hónalj alatt is elférő kis festménnyel lépnek le, amit bagóért szereztek meg a másnapi nagy bevétel lázában égő tulajtól. A többi kitalálható: a megadott mobilszám nem felel, furgon nem jön, a kis képről pedig - utóbb - kiderül, hogy bizony kemény százezreket ért.

Persze, a kereskedők is védtelenek, nem múlik el úgy hónap, hogy valaki ne akarja átverni őket. Egyszer Fricit egy idős házaspár hívta fel azzal, hogy a tekintélyes, félszázas festménykollekciójuk egyik darabját szeretnék pénzzé tenni. A tulajdonosok ragaszkodtak hozzá, hogy az ötven képből csak azt az egyet kívánják eladni. A képről elég hamar kiderült, hogy az értékes gyűjtemény egyetlen hamisítványa.

Minden a körítésen múlik, magyarázza Frici. Az önmagáért beszélő eredeti gyűjtemény, és a takarókkal, gyógyszeres üvegekkel körülvett kedves öregek látványa akár még el is adhatja a kakukkfiókát. A jó üzlet azonban intelligencia kérdése is, árulja el a titkot. Egy magára valamit is adó kereskedő nem indul el szakértő nélkül, az okosabb vevő pedig inkább üzlethelyiséggel rendelkező kereskedőhöz fordul, már csak azért is, mert akinek saját boltja van, az könnyebben lenyomozható.

Az ószeres élete általában nem a "nagy fogásokból" áll. A beszerzési piac ráadásul folyamatosan szűkül. Régiségnek ugyanis manapság leginkább a két világháború közötti tárgy számít, s ezekhez eddig jobbára akkor juthatott hozzá a kereskedő, ha valaki meghalt a családban. Ám egyre kevesebb az unokák által többnyire lenézett, bár az ószeresnek "aranybányának" számító hagyaték.

Az ószeres igazi, stabil vevőkörét a gyűjtők alkotják. Számon is tartják őket. Németh Attila - Ószeres Frici egyik törzsvevője - például zománctáblákat és reklámdobozokat gyűjt. Az előbbi nyolcvan, utóbbi hatszáz darabra rúg. Most költözik nagyobb lakásba, mert szeretné egyben, s lehetőleg a falon látni kedvenc tárgyait.

- Ha a szenvedély már megvan, csak idő kérdése, hogy mi lesz a tárgya - meséli Németh Attila. - Ez lehet cigarettás- vagy épp gramofontűket tartó dobozka. Az igazi gyűjtő vadászszenvedéllyel járja a piacokat, böngészi az internetes oldalakat. S nincs az a pince, ahová le ne mászna egy-egy értékes darab reményében.

Az első száz után a szakértelem is megjön, Attila ma már úgy beszél a zománctábláiról, hogy azt egy tárlatvezető is megirigyelhetné. Tévhit, hogy a patina mindig emeli a tárgy értékét: egy golyó ütötte nyom lehet nagyon is történelmi, de a tábla értékét legalább húsz százalékkal csökkenti.

A múltkor egy idős férfi állított be Fricihez egy német - valószínűleg a századfordulóról származó - zsebórával. - Mennyit ad érte? - kérdezte. - Kettőt - mondta kis gondolkozás után Frici. - Na, ne csinálja, a belvárosban már háromezer-ötszázat ígértek érte - így a férfi. - Hát az lehet, de én kétszázezerre gondoltam - tette hozzá Frici.

Az már más kérdés, hogy az óra a vétel után szinte pillanatok alatt új gazdára lelt, méghozzá háromszázötvenezerért.

Ószeres Frici, alias Frigyes József
Ószeres Frici, alias Frigyes József
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.