Az írásban arról is hírt adnak, hogy lakossági tiltakozások miatt hosszas egyeztető tárgyalásokra lesz még szükség, hogy ki lehessen jelölni a végleges nyomvonalat.

Az évekig elhúzódó pereskedés azonban milliárdokat húz ki az adófizetők zsebéből, mert a körgyűrűt csak fel kell építeni egyszer, ám a kivitelezés költsége évről évre drágul. A különféle civil szervezetek pedig csökönyösen kötik az ebet a karóhoz. Nem tudom, mit szólnának ahhoz, ha a Róbert Károly körút-Hungária körút-Könyves Kálmán körút mellett élő, háromkerületnyi embertömeg hasonló ingyencirkuszt rendezne. Ők ugyanis nap mint nap élvezhetik az ablakuk alatt eldübörgő kamion- és teherforgalmat, a zajt, a bűzt, a port. Igaza volt annak az ügyvédnek, aki az évek óta tartó perek miatt (ha elbukja az egyik környezetvédő, perel a másik) jogszabályt szeretne, amely meghatározná, hogy környezetvédelem címén kik léphetnek fel egy-egy új beruházás ellen. Mert már annyiféle, pár száz, esetleg pár ezer nevében ágáló szervezet van, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. Ugyanakkor a többség érdeke az, hogy a sztrádák, az elkerülő utak, az összekötő körgyűrűk megépüljenek, mert egyrészt így nem a városokon dübörög át a forgalom, másrészt az ország érdeke, hogy a jó infrastruktúrával ne szoruljunk ki Európa vérkeringéséből.

Néha olyan gondolatom támad, hogy ezek a csoportocskák még mindig azt szeretnék, ha Magyarország őspusztaság, mocsarak és kalandozó folyók országa lenne. Persze hogy védeni kell, ami ezekből mára megmaradt, de a fejlődésnek gátat szabni, több mint botorság.

DR. HERENDI KÁROLY

Budapest