Gyurcsány Ferenc három országot érintő délkelet-ázsiai utazásának élményanyagát e két pont, a szürke bivaly és az orvosbiológiai kutatóközpont közé lehetne felrajzolni. Ez is, az is Ázsia. Hatszázmilliónál is többen vannak a térségben, akik napi két dollárnál kevesebb jövedelemből élnek, már ha azt életnek lehet nevezni. De olyan ország is akad errefelé, ahol az állam röviddel ezelőtt valamennyi polgárának a társadalombiztosítási számlájára jóváírt 1200 dollárt, mert túl jól alakult a kereskedelmi mérleg.

Mi keresni valója van tehát Magyarországnak abban a térségben, amelyet - éppen az iménti szélsőségek miatt - néhány szóval jellemezni is nehéz volna? A válaszhoz célszerű rögzítenünk, hogy az elmúlt évtizedben egyre erőteljesebbé vált a világban Ázsia gazdasági súlya, és növekedett a térség politikai szerepe is. A "keleti fényt" Magyarországról is észleltük, de - jó szokásunkhoz híven - kissé későn ébredtünk. Ráadásul félmunkát végeztünk. Lebontottuk ugyan a rendszerváltozás előtti, jórészt a hasonló ideológiai alapokra épülő kapcsolatokat, ám késlekedtünk helyettük újakat építeni. Felmerülhet a kérdés, miért kell az üzleti kapcsolatépítés "alá" miniszterelnöki utat tervezni? Megengedheti-e magának a kormányfő azt a luxust, hogy nyolc napon át Ázsiában utazgasson, kiszakítva magát a hazai politikai pezsgésből? Az utazás szervezői tudatosan választották a honi politikai vakáció időszakát.

De ami a lényeget illeti: a sajátos helyi viszonyok igénylik a "politikai talajművelést". Ne felejtsük el, a vietnami egypárti viszonyok mellett Szingapúrban is 1965-től van folyamatosan a hatalomban a Népi Akciópárt, s a miniszterelnök által most meglátogatott harmadik országtól, Indonéziától sem esik messze a tekintélyuralom. A politika tehát nélkülözhetetlen szereplő ebben a térségben, feladata azonban módosult. Profán hasonlattal élve a gazdaság szolgálólányává lett. Ajtót nyit, hogy aztán a küszöbön átléphessenek az üzletemberek. Az új magyar Ázsia-politika fő vonása, hogy pótlólagos forrásokat találjon a gazdaság fejlődéséhez, modernizálásához, alternatív importlehetőségeket kutasson fel, illetve új exportpiacokat találjon.

Hogy ezek a célok megvalósulhassanak, jelen kell lenni a térségben. Persze nem azon a színvonalon, és nem azzal a handabandázós stílussal, amellyel a közelmúlt egyik színes magyar politikai egyénisége tüntette ki magát. Az utazást történelminek minősítő jelzőkkel ma már senkit nem lehet megtéveszteni sem itthon, sem külföldön. A nyolcnapos Gyurcsány-út nem hozott történelmi áttörést Magyarország Ázsia-politikájában. Még csak dollármilliárdos üzleteket sem. Annyit tett, amennyit a mai viszonyok között felelős politikus megtehet: ajtót nyitott, amelyen az a bizonyos keleti fény felderengett.

Ideje ébredni.