Egyre többen jósolják az amerikai zsidóság végét. "Az asszimiláció, a vegyes házasságok és a születések számának csökkenése következtében a zsidókat mint népet  az eltűnés veszélye fenyegeti " – írja Alan M. Dershowitz, a Harvard híres jogászprofesszora  Az eltűnő amerikai zsidó című könyvében.

Alan Wolfe, a Boston College politológusa A nagy zsidó-amerikai szintézis című cikkében szomorúan állapítja meg, hogy lassan azok a nagy kulturális újítások is homályba vesznek, amelyeket Amerika az Európából bevándorolt zsidók asszimilációjának köszönhet.

Európai zsidók alakították ki és vitték sikerre a musical műfaját. Nagyrészt nekik köszönhető, hogy az amerikai liberalizmus szociális jelleget kapott. Ők hozták be és fogadtatták el a pszichoanalízist, ami nélkül elképzelhetetlen lett volna a feminizmus és a többi identitáspolitikai irányzat kibontakozása. Jelentős részük volt abban az átalakulásában is, amely az érdemen alapuló felvételi rendszer révén naggyá tette Amerika régi egyetemeit.

A Broadwayn ma klasszikusokat játszanak, és közben találgatják, mi lehetett a régi darabok titka. Az amerikai politika a nyolcvanas évek óta jobbra tolódik. A pszichoanalízist háttérbe szorítják az antidepresszáns gyógyszerek. Az egyetemi felvételnél egyre kisebb szerepet játszik a tudás és tehetség.

A "nagy zsidó-amerikai szintézis" valóságos aranykort eredményezett, de "több aranykor lehetséges – írja Wolfe –. Most egy másik van kialakulóban az 1965-ös bevándorlási reform nyomán felszabadult multikulturális energiáknak köszönhetően".  Az amerikai kultúrának új bevándorlók – latinok, indiaiak, kelet-ázsiaiak – adnak új színeket.

A zsidóságnak sem kell teljesen eltűnnie. A vészharangokat azért kongatják, hogy a zsidók jobban vigyázzanak az identitásukra. De ebben Wolfe szerint újabb veszély rejlik. Arra is vigyázniuk kell, hogy eközben ne ássák alá még inkább a nagy szintézis maradandó értékeit.