Az egyik új módszer lényege a gyulladásos folyamatok fenntartásához hozzájáruló tumor-nekrózis-faktor alfa (TNF-alfa) nevű anyag blokkolása. A TNF-alfát specifikusan blokkoló antitesteket a más kezelésre nem reagáló, azaz igen súlyosnak minősíthető betegek 80 százalékánál eredményesen alkalmazzák. A gyógyszert géntechnológiai eljárással állítják elő, igen drága, és tartós alkalmazásra van szükség a siker elérése és főleg fenntartása érdekében.

További terápiás lehetőség a sajátőssejt-terápia, amelyet olyan autoimmun betegségben szenvedők kezelésére használnak, akik a TNF-alfa-gátló kezelésre sem reagálnak. Ez az eljárás máig is csak tudományos kutatásnak minősül, noha már számos betegen kipróbálták, és többen közülük évek óta tünetmentesek. A módszer lényege, hogy a beteg szervezetéből őssejteket nyernek, majd immunrendszerét gyógyszerek segítségével teljesen működésképtelenné teszik. Néhány hét után visszakapja saját őssejtjeit, hogy azok segítségével egy új, "egészséges" immunrendszer fejlődjön ki szervezetében. A módszer hasonlatos ahhoz, amelyet egyes daganattípusok kezelésekor is alkalmaznak. Számos veszélye közül legfontosabb az, hogy a hetekre megbénított immunrendszer miatt a fertőzés veszélye igen nagy.

Németországban és Angliában a nyolcvanas évek óta új stratégiával is próbálkoznak a reumatoid artritisz visszaszorítására. Ennek alkalmazása során a hangsúlyt a kezelés minél koraibb megkezdésére helyezik. A betegséget addig kell ugyanis megállítani, amíg az ízületekben maradandó károsodás nem jön létre, amely komoly fájdalmat és az esetek jelentős részében fizikai értelemben vett rokkantságot, valamint idő előtti nyugdíjazást eredményez. Németországi felmérés szerint a betegek általában másfél-két évvel az ízületi tünetek megjelenése után keresik fel az orvost, ennek következtében a később kezdett kezelés már nem tudja meggátolni az ízületek súlyos károsodását, ezért nem meglepő, hogy hátom év után minden ötödik beteg rokkantnyugdíjba kényszerül.

Géher Pál professzor, a Semmelweis Egyetem III. számú Belgyógyászati Klinika reumatológia és fizioterápiás tanszéki csoport I. részlegének vezetője nem győzi hangsúlyozni, hogy a korai felismerés és kezelésbe vétel kulcsfontosságú, ezért az a cél, hogy a háziorvosok a reumatológiai megbetegedés gyanúja esetén, megfelelő kritériumok alapján tíz napon belül szakorvoshoz küldjék a beteget. A betegség első hónapjaiban ma már a korszerű kezelési eljárásoknak köszönhetően a reumatológusnak jó esélye van arra, hogy lelassítsa, esetleg meg is állítsa a kórfolyamat progresszióját.

Az ízületek előzetes sérülés nélküli megduzzadása, a gerincoszlop fájdalma nyugalmi állapotban, a mozgásképesség korlátozódása, reggeli ízületi vagy gerincmerevség mind olyan tünetek, amelyeknél az embernek reumatológiai betegségre kell gondolnia, és célszerű mielőbb orvoshoz fordulni.

A fenti kezelési eljárások hazánkban is hozzáférhetőek, ezért megkezdődött a szervezeti formák kialakítása is, hogy a betegek mielőbb reumatológushoz jussanak, betegségüket felismerjék, és a hatékony kezelést mihamarabb elkezdjék. A Johan Béla Népegészségügyi Program célul tűzte ki, hogy országszerte koraiartritisz-centrumokat (Győr, Pécs, Szeged, Debrecen, Miskolc, Veszprém és Budapest - ORFI és Budai Irgalmasrendi Kórház) alakítsanak ki. A korai artritiszben a betegségmódosító szerek széles választéka (mintegy 9 van forgalomban) áll a betegek rendelkezésére (társadalombiztosítási támogatással). Amennyiben ezek hatástalanok, akkor kerülhet sor a biológiai terápiára, azaz a TNF-alfa-gátló készítményekre. Ezekhez egyedi méltányossági kérelem elbírálása után járul hozzá a társadalombiztosítás, azaz rutinszerűen és bárki által nem alkalmazhatók.

A gyulladásos ízületi betegségek többnyire többféle kóreredetű megbetegedések, ahol a genetikai és környezeti tényezők sorozata járul hozzá a betegség kialakulásához. A genetikai tényezőkön túl ide tartoznak olyanok, mint az egészségtelen életmód és a táplálkozás, valamint egyes nézetek szerint a gyomorban és a bélben található mikroorganizmusok. Néhány esetben kimutatták, hogy összefüggés áll fenn a reumás ízületi gyulladás és a rossz felszívódás között. Ilyen esetben a betegeknél megnő a bél áteresztő képessége olyan étkezési és bakteriális antigének számára, melyekkel szemben a szervezet ellenanyagot termel. A megváltozott áteresztő képesség jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy a vérkeringésben megnőjön az endotoxinok és antitest-antigének szintje.

Ezek a betegek a legtöbbet az étrend mennyiségi és minőségi megváltoztatásával tehetik. Mivel a degeneratív mozgásszervi betegségekben szenvedő betegek többsége túlsúlyos, a pluszkilóktól való megszabadulás az ízületek felesleges terhelését is csökkenti, és ez már önmagában mérsékelheti a betegséggel járó sokszor szinte elviselhetetlen fájdalmakat. Érdemes kevesebb zsírt, állati fehérjét és finomított szénhidrátot fogyasztani. A növényi olajokban, összetett szénhidrátokban (például gabonák, teljes kiőrlésű kenyér), friss gyümölcsökben és zöldségekben gazdag, rostdús ételekre való átállással sokszor jelentős javulás érhető el, de jótékony hatásúak még a tengeri halak.

Segítségül hívhatók még a fűszerek (kurkuma és gyömbér - mint gyulladáscsökkentők), az antioxidánsok (pl. C-vitamin, szelén, cink) és tartós szedés esetén az ízületi porc rugalmasságát visszaállító glükózamin-szulfát (ez gyógyszerként is forgalomban van), bizonyos gyulladáscsökkentő (pl. édesgyökér), emésztést javító (pl. pitypang) gyógynövények. A fizioterápia fő célja a fájdalom és a gyulladásos folyamat csökkentése, az ízületi mozgásfunkció, a vérellátás javítása, az ízületi deformitások megelőzése, valamint az izomfeszülések csökkentése.

Stressz és elfojtott agresszió is összefüggésben állhat a betegséggel, s maga a betegség is számos pszichés probléma forrása, így sok esetben a gyógyítás nem csupán fizikális beavatkozásból, hanem a pszichés problémák feltárásából és kezeléséből is áll.

A hagyományos orvoslás említett legkorszerűbb módszereit kiegészítő felsorolt lehetőségek alkalmazása hatékonyan segítheti az orvosok munkáját. Ráadásul az érintett személy így nem csupán passzív elszenvedője egy kellemetlen kórnak, hanem aktívan részt vehet a gyógyulás folyamatában.