Mint az AFP jelentette, maroknyi ellenzéki megemlékezett a múlt héten egy 1994-es tragédiáról, amikor 41 menekülő vesztette életét, miután a Florida felé tartó hajójuk ütközött a kubai haditengerészetével. Civil ruhás rendőrök kíséretében legalább kétszázan, Castro-párti "felháborodott munkások" - közöttük többen dorongokkal, baseballütőkkel felfegyverkezve - érkeztek "spontán módon" teherautókon, s rátámadtak az ellenzékiek csoportjára.

Értesülések szerint az ellenzékiek közül legkevesebb tíz embert őrizetbe is vettek. Valamivel később már több ezer fős tömeg gyűlt össze, skandálva, hogy "az utca Fidelé és a forradalomé, s nem a szemeteké". Néhány hete egy magánlakásban tartott ellenzéki találkozóra tört rá hasonló, "a forradalmat spontán védelmező" csoport.

Kubában ilyen "önkéntes" rohambrigádokat már jóval korábban is bevetettek rendteremtési és megfélemlítési céllal, például 1981-ben a marieli tömeges kivándorlás idején. Azaz tévedés lenne feltételezni, hogy a kubai rendszer a Iliescu-féle romániai bányászmozgósításból vette a példát. Éppen az ellenkezője lehetséges, hogy a román politikus tanult a kubai vezetőtől.

Ellenzéki források szerint a múlt heti összecsapás Havannában arról tanúskodik, hogy nő a feszültség a napi többórányi áram- és vízkimaradások és az ellátási nehézségek miatt. (A washingtoni szigorítások miatt csökkent a floridai rokonság hazautazása.) A helyzet várhatóan tovább romlik a Dennis hurrikán rombolásával, amely a hivatalos becslés szerint 1,4 milliárd dollár kárt okozott Kubában, s 16 életet követelt.

Az EU-tagországok külügyminiszterei még az év elején úgy döntöttek, hogy a 75 ellenzéki értelmiségi bebörtönzése miatt 2003-ban Kuba ellen hozott szankciókat ideiglenes jelleggel felfüggesztik, miután a hatóságok egészségügyi megfontolással kiengedtek 14-et közülük. Ugyanakkor egyetértettek abban is, hogy továbbra is fenntartják a kapcsolatot a kubai ellenzékkel.

Hugo Chávez elnök "a XXI. századi venezuelai szocializmus" támogatására szólította fel a 25 milliós dél-amerikai ország lakosságát. Chávez - aki 1999 óta áll az ország élén, s 2002-ben újabb választásokon, 2004-ben pedig népszavazáson erősítette meg elnöki posztját a világ ötödik olajexportáló országában - az emelkedő bevételekből szociális, így lakásépítési, egészségügyi és oktatási programokat finanszíroz a szegény néprétegeknek.

A magánszektor jelentős része diktatórikus törekvésekkel, a kubai modell másolásával vádolja a baloldali vezetőt, s ezért tőkéjüket kimentik külföldre. A feszült viszony ellenére Venezuela továbbra is teljesíti a napi 1,2 millió hordó olaj eladását az Egyesült Államoknak.

Fidel Castro érvel