Egy elegáns londoni utca önkormányzati tulajdonban lévő házába egy tizenegy gyerekes szegény családot költöztetnek. A bulvársajtó félreveri a harangokat. A kölykök az utcán játszanak. Egész nap bömböl a tv. A kert szemétdombbá változik. A szomszédok elköltöznének, de az ingatlanok ára zuhan.

Danny Krugert, a toryk fiatal reménységét, aki maga is az utcában lakik, egész kis filozófiai esszé írására ihleti a kellemetlen fejlemény: Szeretem rossz szomszédaimat!  (A "neighbour" angolul felebarátot is jelent, nemcsak szomszédot.)

"Louise, a gyerekek mamája, igazán kedves, bár kissé zaklatott asszony - írja Kruger a Spectatorban. - Együtt élnek, mind egy nagy házban. Igazi hagyományos család, amit a konzervatívok annyira szeretnek."

"A burzsoá liberálisok két dologban hisznek. Az egyik a társadalmi szabadság. Hagyni kell, hogy az emberek úgy éljenek, ahogy szeretnek. Különösen a más etnikumhoz tartozók (Louise férje fekete). Némelyik szomszédunk annyira nem akar ítélkezni a család fölött, hogy inkább levegőnek nézi őket. Nagy toleranciájukban átmennek a túlsó oldalra, nehogy el kelljen menniük a házuk előtt."

"A másik, amiben hisznek, az állam mindenhatósága. Ahogy az állam dolga, és nem Louise-é meg a férjéé, hogy gondoskodjon a család jövedelméről, lakhatásáról, a gyerekek iskoláztatásáról, a liberálisok szerint az is az állam felelőssége, és nem a szomszédoké, hogy rendes viselkedésre szoktassák őket."

Nem mennek át a szomszédba megbeszélni panaszaikat, inkább a rendőrséget hívják ki, hogy az vessen véget az "antiszociális  magatartásnak". Kruger szerint nem Louise-ék, hanem a burzsoá liberálisok viselkednek antiszociálisan.

De vannak bíztató jelek, ébredezni kezd a jószomszédság szelleme. Szóba azért nem állnak Louise-ékkal, ám az utca gazdag lakói felfogadtak egy hivatásos békéltetőt, aki korábban vállalati karcsúsítások konfliktusainak elsimításával foglalkozott. A szakember végigjárja a lakókat, mindenkitől megkérdezi, hogy mi a baja, s aztán megbeszéli Louise-zal.

"Ez kissé erőltetett módja a kommunikációnak, elismerem, de mégiscsak kezdjük úgy érezni, hogy igazi szomszédságot alkotunk. Aminek legfőbb ideje - fejezi be szomorú öngúnnyal az ideologikus gondolatmenetet Kruger -, mert költözni készülök, és el akarom adni a házat."