Feltámadt Ernesto "Che" Guevara kultusza. Európában is, pedig a kommunizmus bukása itt véglegesnek látszik. Az ok valószínűleg a forradalmár ifjúkori kalandozásairól szóló könyve, A motoros naplója és a belőle készült film sikerében keresendő.

Libanonban a szíriai megszállás elleni tüntetéseken Che képét vitték a menetben. Thierry Henry, az Arsenal francia idegenlégiósa Che képével díszített trikóban jelent meg a FIFA gálaestjén. Az ingyenes egészségügyi ellátást képletes pénzbeli juttatássá átalakító reformok ellen tüntető orosz nyugdíjasok Che képével díszített vörös zászlókat lobogtattak. A kínai kommunistákkal bátran szembeszálló hongkongi törvényhozó, Lung Kvok-hung hosszú hajjal és az elmaradhatatlan Che-trikóval tüntet a városállam pekingi urai ellen.

Magyarország is halad a korral. Egy vidéki város szocialista polgármestere guevarás pólóban mondott beszédet a május elsejei ünnepségen. A sulineten pedig azt olvassuk, hogy "ebben az évben hirdeti meg először az Eszmélet folyóirat komplex történelemversenyét Álom az eszme? Che Guevara és Salvador Allende élete címmel".

A legendás forradalmár neve és arcképe szinte bármilyen célra bevethető szimbólummá vált, amelyet a reklámipar is gátlástalanul használ. A trikók viselőinek egy része bizonyára nem is tudja, hogy valójában mit képviselt Guevara. Különösen azok nem, akik a szabadságért tüntetnek.

Pedig nem nehéz kideríteni, hogy milyen rémtetteket követett el Ernesto "Che" Guevara - írja Alvaro Vargas Llosa perui publicista és Latin-Amerika-szakértő, a híres író fia a New Republicban megjelent, Gyilkológép című tanulmányában. - "Guevara becsületes volt (na jó, nem túl becsületes), írásos bizonyítékokat hagyott hátra kegyetlenkedéseiről, a valóban sötét dolgokról, bár a legsötétebbekről ő is hallgatott."

"Szenvedélyesen vonzotta saját halála - írja Vargas Llosa -, de még inkább a másoké. 1967-ben, már bőséges tapasztalatok alapján, Guevara így foglalta össze az igazságosság gyilkos eszméjét, amely vezette: A gyűlölet nélkülözhetetlen eleme a harcnak. Az ellenség könyörtelen gyűlölete teszi lehetővé, hogy túllépjünk természetes korlátainkon, és hatékony, hidegvérű gyilkológéppé váljunk."

A Batista-rezsim elleni fegyveres harc során Guevara személyesen ölt meg több árulónak tartott partizánt, a hatalom átvétele után pedig az általa irányított ítélőszékek emberek százait végezték ki. "Olyanokat, akikről bebizonyosodott, hogy ellenségek, vagy gyanúsíthatók voltak ezzel, és olyanokat is, akik csak rosszkor rossz helyen voltak."

Ő szervezte meg az első kubai koncentrációs táborokat, ahová először a politikailag gyanús elemeket zárták, majd a hatvanas évek közepétől a homoszexuálisokat, a katolikus papokat, a Jehova tanúit és az aidseseket is.

"Guevara élete utolsó éveiben szembefordult a szovjet kommunizmussal - írja Vargas Llosa. - Azzal vádolta Moszkvát, hogy túl puha, túl sok engedményt tesz az ideológia és a diplomácia terén. Szemben a maoista Kínával, amelyben az ortodoxia utolsó mentsvárát látta."