Érdekes módon a rokonság e tekintetben nem pótolta a barátokat, mert a család kiterjedtsége és az élettartam között nem volt összefüggés. Ezekre a megállapításokra jutottak ausztrál kutatók a Journal of Epidemiology and Community Health című szaklap 2005. júliusi számában megjelenő közleményükben, miután szó szerint tíz éven át követték 1500, legalább hetvenéves honfitársuk életét és halálát.

Már régóta tudjuk, hogy az egészség és a betegségek, az élet és a halál korántsem személyes ügy, mivel az egészségügyi mutatók alapvetően függenek attól a szűkebb és tágabb társadalmi környezettől, amelyben élünk.

Kimutatták, hogy a fejlett (OECD-) országok halálozási arányokban mutatkozó különbségei nem a nemzeti össztermékkel (a GDP-vel), hanem az adott társadalmakon belüli egyenlőtlenségekkel állnak szoros kapcsolatban. Az 1980-as évek vége óta tudjuk egy angliai vizsgálatból, hogy az alacsonyabb beosztású közalkalmazottak átlagban betegebbek, főként szív- és érrendszeri veszélyeztetettségük nagyobb, mint a nagyfőnököké. Persze az is igaz, hogy az angol főtisztviselők zömében nem ismerik mindazt, amit mondjuk magyar társaik négyévente átélnek. De ha már belekeveredtünk a politikába, egy 2002-ben közölt dél-koreai vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a politikusok átlagban tovább élnek (73 év), mint a főtisztviselők (70 év), nem kizárt, hogy azért is, mert ez utóbbiakat ott is az előbbiek szokták kicsinálni. Egyébként Dél-Koreában legtovább a papok élnek (79 év), legrövidebb ideig a médiaszemélyiségek (65 év).

Összességében a világ több országában jutottak arra a következtetésre, hogy a szociális kohézió és a halálozási adatok között összefüggés áll fenn. A közösséghez tartozás érzése, a kulturális azonosságtudat, a bizalom, a támogatottságérzet egészségvédő tényezőkként hatnak, csakúgy, mint az alacsony koleszterinszint és a rendszeres mozgás.

Mindezt magyar vizsgálatok is alátámasztják azzal a következtetéssel, hogy a magyar lakosság körében a szociális-gazdasági különbségek a depressziós tünetegyüttes (életcélok hiánya, ürességérzés) közvetítésével vezetnek az egészségi állapot rosszabbodásához. A depressziós tünetegyüttes a legszorosabb összefüggést a hatvanévesnél fiatalabb lakosság körében a szív- és érrendszeri betegségekkel, majd a mozgásszervi, tápcsatorna-, illetve a fertőző betegségekkel mutatta.

A fenti eredmények nem meglepőek, hiszen külföldi vizsgálatokban is kimutatták, hogy pl. a magányosság érzése fokozza a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, főleg férfiak esetében.

Érdekes, de voltaképpen nem meglepő megfigyelés, hogy azok, akik rendszeresen érzelmi támogatást nyújtanak másoknak, átlagban tovább élnek, mint azok, akik ilyen támogatást inkább csak kapnak, de nem adnak.

A cikk elején említett ausztrál kutatók, Lynne C. Giles és munkatársai az adelaide-i Flinders Egyetemről most újabb bizonyítékát figyelték meg a jól működő társas kapcsolatok pozitív élettani hatásainak. Ami a miértet illeti, vagyis hogy mi lehet az oka annak, hogy a barátságok hálója hosszabbá teszi az életet, a kutatók is csak találgatnak. Elképzelhető, hogy a barátok hatására az emberek egészségesebben élnek, de önbecsülésük is erősebbé válhat, és a baráti kapcsolatok kiváló stresszoldók lehetnek. Gyakorlati következtetésként pedig azt vonták le, hogy nagy jelentősége van annak, hogy az idős emberek társas kapcsolatait a környezet segítse fenntartani és ápolni.