Lehet, hogy nem lesz belőlük kasszasiker, de nem panaszkodhatnak a fiatal filmesek produkcióira az európai művészmozik látogatói - erről győzte meg a harmadik brüsszeli filmfesztivál 15 ezer nézőjét at idei repertoár. A belga főváros fesztiválján első-, és másodfilmes rendezők indulhatnak; ennek megfelelően a 60-as, 70-es, sőt 80-as években született filmesek műveivel találkozhattunk július első kilenc napján. Mint emlékezhetünk, tavalyelőtt Mundruczó Kornél Szép napokja nyerte el a legjobb alkotásnak járó Írisz-díjat. (A magyar rendezőtől most a Johannát láthatta a közönség.) Ezúttal egy különösen izgalmas dán-izlandi mozi, Dagur Kári Sötét ló c. filmje vitte el a pálmát. A Noí, az albínó után ez a második munkája - csak éppen nem az izlandi vidék, hanem Koppenhága élete adja a nyersanyagot.

Danielnek, a törvény betartásával mindig hadilábon álló graffitisnak a környezete sem kevésbé hóbortos: barátnője, Franc, a beszívott pékségi eladólány, az ő férfihiányban szenvedő mamája, Morfar, a sajátos moralitást képviselő, erősen elhízott futballbíró-jelölt vagy éppen Jason Otteby, a “törvény és rend" társadalmából fokozatosan kivonuló büntetőbíró. Utóbbi a fiatal pár mellett tulajdonképpen a film rejtett főszereplője. Egyéni látásmódjával, remek humorával, frappáns párbeszédeivel és helyzetkomikummal ugyanis Dagur Kári végig azt boncolgatja: meddig bírjuk még a szokványos társadalmi élet hétköznapi banalitását? (Hiszen, mint a filmből is kiderül, az erkölcsi érzék nem a nyárspolgárok kiváltsága.) A konvencionalitást az is megtöri, hogy a film egyetlen jelenet kivételével fekete-fehér.

A mezőnyből kiemelkedő további alkotásokat is az igen erős társadalomkritika jellemzi. A BeTV (belga magáncsatorna) különdíját nyerte el Filip Remunda és Vit Klusák Cseh álom című dokumentumfilmje, amellyel a Titanic fesztiválon a budapesti nézők is megismerkedhettek. A két cseh fiatalember egyben főszereplője is saját alkotásának, amely azt mutatja be: hogyan lehet egy jól végigvitt reklámkampánnyal annyira manipulálni több száz prágait, hogy kimenjen egy, pusztán csak a hirdetésekben létező hipermarket megnyitására? Nem kell csehnek lenni ahhoz, hogy észrevegyük: a hipermarket nem csak cseh, hanem közép-kelet-európai álom is, s régiónk visszatalálása a kapitalizmusba jó adag eszméletvesztéssel jár együtt. - Mi soha nem hazudunk a közönségnek! - állítja teljesen őszintén egy reklámszakember, egy fiatal horgász pedig, aki maga is kiment a nem létező áruház megnyitójára, azt a következtetést vonja le a nagy átverésből: nem szabad hinni a filmeseknek! Nem tudjuk, hogy sírjunk-e avagy nevessünk.

A társadalomkritikát a végletekig viszi a 26 éves, elsőfilmes Thomas Clay a Robert Carmichael nagy eksztázisában - mégpedig egyértelmű Bush-, és Blair-ellenes állásfoglalással megspékelve. A rossz társaság, a kábítószer feltartóztathatatlanul lesz úrrá egy, a zenében tehetséges gimnazistán. Három, látszólag osztálygyűlölettől vezérelt huligán egyikeként Robert Carmichael a végkifejletben borzalmas, filmen igen ritkán mutatott kéjgyilkosságot követ el - s a banda, mintegy mellékesen, a szerencsétlenül járt nő férjével is végez. Zseniális rendezői fogás, hogy az asszony kínhalálának pillanatában a film a második világháború képsoraira vált, a szivarozó Winston Churchill a győzelem jelét mutatja. Innen sem dramaturgiailag, sem morálisan nincs visszaút: bevégeztetett.

(Brüsszeli tudósítónktól)

Jelenet a díjnyertes filmbõl