Ez a hetedik leghosszabb etap a 2005-ös kiírásban: mindössze négy, nem különösebben veszélyes emelkedő nehezítette a mezőny dolgát, igaz, az utolsó - 13 és fél kilométerrel a cél előtt - 5,2 százalékos és 3200 méter hosszú volt, aminek aligha örültek a versenyzők. Ahogyan a hűvös, esős időnek sem: akadt, aki sapkát vett a bukósisak alá, az összetettben vezető Lance Armstrong - jó néhány társához hasonlóan - vízhatlan dzsekit húzott magára. Troyes egyébként a Tour de France 1903 óta íródó történetében ezúttal hetedszer volt rajtállomás.

Harminc kilométernél a francia Mengin és az olasz Gerosa meglépett a többiektől, nem sokkal később a holland Kroon, az észt Kirsipuu és a francia Auge is csatlakozott; az öt szökevény előnye ötven kilométernél négy, hetven km-nél hat perc volt a Discovery Channel kerekesei által vezetett peloton előtt. Az első részhajrát (56 kilométernél) Mengin nyerte, a továbbiakban Auge és Kroon osztozkodott a pontokon és a mínusz másodperceken. A szökevények legnagyobb előnye a "zöm" előtt nyolc és fél perc volt, ám a különbség folyamatosan fogyott, olyannyira, hogy 47 kilométerrel a cél előtt négy percre olvadt. A versenyzőket dicséri, hogy a lehetetlen időjárási körülmények között is közel 50 kilométer/órás iramot mentek.

Az utolsó órára valamennyit javult az időjárás: elállt az eső, a hajrára Armstrong is nekivetkőzött. Több mint harminc kilométer volt még hátra, amikor három perc alá csökkent az üldözők és az üldözöttek közötti differencia. Villey-le-Secben óriási ünneplésben részesítették a nézők Mengint, ami már csak azért sem meglepő, mert ez a francia kerekes szülővárosa. A mezőny a Quick Step és a Davitamon-Lotto csapat vezetésével támadta a szökevényeket; az ötök nagy kalandja tizenöt kilométerrel a cél előtt, az utolsó emelkedőn ért véget. Előbb Kroon és Auge, majd Kerosa és Kirsipuu pukkadt ki, Mengin magára maradt. Derekasan tartotta magát: aligha gondolt arra, hogy drámai véget ér derekas helytállása. Nancyba elsőként érkezett, volt is némi esélye az üldözők visszaverésére, ám az utolsó kanyarban a vizes úton elesett. Az üldözők közül sokan követték: Vinokurov is egyensúlygondokkal küzdött, az olasz Lorenzo Bernuccinak ellenben sikerült nyeregben maradnia, és ez a győzelmet jelentette számára. Alig kétszáz métert vezetett; mondhatjuk, épp a legjobbkor állt az élre... A mezőnnyel érkező, sok kockázatot ezúttal nem vállaló Lance Armstrong az öszszetettben megőrizte első helyét. Mögötte az amerikai Hincapie, továbbá Vinokurov, a német Voigt, az amerikai Julich és a spanyol Rubiera következik.