"Megfontolások az azonos neműek párkapcsolatáról" címmel adott ki állásfoglalást az Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért Egyesület (a teljes szöveg itt olvasható). Az Egyesület ügyvivői úgy látják: "legfőbb ideje, hogy a közbeszédben párhuzamosan futó (azaz mindinkább helyben topogó), akár 'melegbarát', akár 'melegellenes' monologizálást felváltsa a kölcsönös empátiára épülő, türelmes és konstruktív párbeszéd. Ezzel a legtöbben - szexuális orientációra és pártállásra való tekintet nélkül - legalább másfél évtizede (a rendszerváltás óta) adósai vagyunk a kultúrának és emberi mivoltunknak." A NOL-vitafórum vendége volt július 8-án között Birtalan Balázs, az Öt Kenyér Egyesület egyik ügyvivője, az állásfoglalás egyik szerzője. Kérdéseket a NOL-vitafórum-kérdések topikban vagy az online@nepszabadsag.hu email-címen várunk.

Birtalan Balázs:Tisztelettel köszöntöm a NOL valamennyi olvasóját. Kicsit méltalannak (és nagyon nehéznek) érzek a tegnap Londonban történtek után bármilyen más témájú megszólalást. Ezzel együtt érdeklődéssel várom kérdéseiket, és legjobb tudásom szerint igyekszem válaszolni, mind a magam, mind az Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért nevében.

cselepet:Kedves Birtalan úr,
önök egy keresztény közösség nevében léptek fel a homoszexuálisok jogaiért. Olvastam "Halállal lakoljanak?" című könyvét, engem teljesen meggyőzött arról, hogy ez egyáltalán nem ellentmondás. (Abban persze nem lehet biztos, hogy a NOL más olvasóinak nincs szükségük legalább rövid tisztázásra:)
Mennyire sikerült elfogadtatniuk a magyarországi keresztény egyházakkal, hogy keresztényként bűn nélkül felvállalhatják homoszexuális orientációjukat? Van szövetségesük legalább a kisebb keresztény felekezetek között?

Birtalan Balázs:Kedves Cselepet, örülök, hogy szóba hozta a kereszténység és a homoszexualitás összeegyeztethetőségének kérdését, mert így legalább gyorsan megjegyezhetem: e téma kifejtése messze túlnő egy online fórum keretein. Az Öt Kenyér Közösség honlapján a NOL valamennyi érdeklődő olvasója megtalálhatja a kérdés gazdag (magyar és idegen nyelvű, főleg angol) irodalmát.
Természetesen egyetlen felekezet sem osztja hivatalosan az Öt Kenyér álláspontját. Ezzel szemben majd' minden felekezetben találni olyan papokat, szolgálattevőket, teológusokat, akik velünk egyező véleményen vannak. Meggyőződésem, hogy semmivel nem jutnánk előbbre, ha valamilyen csoda folytán akármelyik püspök deklarálná, teszem azt egy körlevélben, hogy a szexuális orientáció nem erkölcsi kategória. A sötétség, csak úgy, mint a világosság, az egyes emberek fejében és szívében van. Az elfogadás (és annak előfeltétele: az érdeklődés és elgondolkodás) nem intézményes, hanem csakis egyéni szinten valósulhat meg.

endrecskem:
Tisztelt Birtalan úr,
a homoszexuális mozgalmakkal kapcsolatban úgy gondolom, hogy helytelen a túlzott mozgolódás ezekben az ügyekben. Önöknek sem érdekük, mert ez csak visszaüthet. Jobb lenne, ha a melegek megelégednének azzal a toleráns légkörrel, amely Magyarországon jellemző. Itt ugyanis messze nincs annyira nyílt ellenszenv vagy gyűlölet, mint akár közeli országokban is.
A melegeknek érdemes figyelniük az amerikai tapasztalatra: 2004 tavaszán több állam és nagyváros kinyitotta a melegházasságok legalizálásának szelepét - és sok elemző ért egyet abban, hogy ez hozzájárult Bush híveinek mozgósításához.
Ez intő jel lehet.
üdvözlettel Endre

Birtalan Balázs:
Kedves Endre,
valószínűnek tartom, hogy a (bármilyen) többség szemszögéből a (bármilyen) kisebbség bármilyen jogérvényesítő szándékú megnyilvánulása - függetlenül annak mértékétől és módjától - kivívja a "túlzott mozgolódás" jelzőt. Ízlés dolga, mit tekintünk toleráns légkörnek. Azt, hogy a melegeket nem lökik le
a járdáról az úttestre (mint hajdan Amerikában a feketéket), a magam részéről még nem tekintem toleranciának. Ha nem veszi szerénytelenségnek, az Öt Kenyér Közösség saját (a jelen vita tárgyát képező) állásfoglalásából idéznék egy bekezdést:A melegek jogosan várják el, hogy ne csak akkor vegyék őket emberszámba, amikor épp az adójukra vagy a szavazatukra számítanak, hanem az élet más területén se tekintsék őket fertőző betegnek, csökkent értékű, selejtes parazitának. Ne kelljen senkinek rettegnie attól, hogy homoszexuális irányultsága miatt egy nap kitagadja a családja, elveszíti a munkahelyét, megverik a nyílt utcán vagy bárki bárhol nyilvánosan megalázza. Ne kelljen egy melegnek plusz teljesítményt felmutatnia ugyanazontársadalmi megbecsülésért. Ne kelljen képtelen rágalmak ellen előre védekeznie: semmivel sem valószínűbb, hogy egy tanárként dolgozó meleg férfi kikezdjen az osztályába járó kisfiúkkal, mint annak, hogy egy
heteroszexuális tanár molesztálja a gondjára bízott kislányokat. Ne csak papírforma szerint, hanem erkölcsileg is adassék meg mindenkinek is az ártatlanság vélelme.
Ettől a (korántsem édeni, csupán emberi minimumként elvárható) állapottól Magyarországon sajnos egyelőre nagyon messze vagyunk.

azsisali:
Tisztelt Birtalan Úr!
Mindig mélyen foglalkoztatott a társadalomban élő kisebbségek ügye és helyzete. Bevallom, számomra a "kisebbség" inkább vallási, etnikai rassz-beli fogalom volt, és valószínűleg az is marad még akkor is, ha természetesen léteznek olyan csoportok, amelyek más, például valamely meghatározó biológiai adottságaik miatt tartoznak - statisztikai értelemben - kisebbségekhez. A nemiség, a szexuális orientáció nagyon is meghatározó biológiai sajátosság (de például egy anyajegy a csípőn nem az, bár valószínűleg a csípőjükön anyajeggyel rendelkező emberek is kisebbséget alkotnak). Minden civilizáció törvényeit, szokásrendjét át és áthatották, áthatják a nemiségre, az ember szaporodására vonatkozó szokások, tiltások, szabályozások. Nem véletlenül. Minden ivaros szaporodású - így az emberi - faj központi kérdése a faj fenntartása, illetve a faj fenntartásának kérdése. Még a legszabadosabb társadalmakban sem mosták össze a szexuális és a szaporodási (a fajfenntartási) kérdéseket. Még a szexuálisan igen csak toleráns görög és római társadalomban sem. Ez sem véletlen.
Most jön mondandóm lényege:
1. A homoszexualitást, mint - minden velünk született - emberi tulajdonságot tiszteletben tartom, és maximálisan támogatom, hogy szexuális orientációja miatt senkit hátrányt ne érhessen a világon.
2. Ugyanakkor vannak "foglalt" fogalmak, amelyek nagyon konkrét tartalommal bírnak. Semmi kifogásom sincs ellene, hogy a homoszexuálisok jogi értelemben olyan kapcsolatra lépjenek egymással, amelyek jogi következményei analógok a házasságéval. De miért kell ezt házasságnak nevezni? A "házasság" fogalma foglalt a különneműek olyan kapcsolatára, amelynek nem elsősorban az örökösödés (meg más ehhez hasonló jogkövetkezmény) a célja, hanem az utódnemzés. Igaz, erről a társadalom lassan leszokott és elfeledkezett. Tegyük fel, hogy letezne egy fogalom, mondjuk "törvényesített párkapcsolat" (rövidítve: "törkapcs"), amelyet bármilyen (homo és heteroszexuális) emberpár vonatkoztathatna magára, és ezen törkapcsban élők jogai tökéletesen megegyeznének a házasságban élőkével. Ekkor azoknak a heteroszexuális pároknak is, akik eleve nem akarnak gyermeket, ezt a formát javasolnám, és a kérdés megoldódna.
3. Ha a szexuális orientációt figyelmen kívül hagyjuk a "házasság" fogalmával kapcsolatban, akkor már csak egy lépés, hogy például a csoportos szexualitást kedvelők, ponotsabban az ilyen kapcsolatban élők is "házasságot" köthessenek...
Nem tudom, hogy világos-e az okfejtésem? Miért kellene a másságoknak "ugyanolyan" formákban megnyilvánulniuk? Két különböző is lehet abszolút egyenrangú, még akkor is, ha tudjuk, elismerjük a különbözőségüket.
Mi a véleménye?

Birtalan Balázs:
Kedves Azsisali!
Ad 1.) Egyetértünk.
Ad 2.) Nagyrészt egyetértünk. A Háttér Társaság ügyvédje, Kárpáti József szavaival élve: "A meleg szervezetek minimális és maximális programban gondolkodnak. A maximális program szerint ragaszkodnak a házasság névhez és minden egyéb jogosultsághoz, ami egyébként a heteroszexuális házaspárokat megilleti. A minimális program ennél kevesebbet követel: eszerint meg kellene teremteni egy olyan intézményt, ami akár más néven, de a legfontosabb, főleg a vagyonjogi lehetőségeket még mindig megadva szentesíti a melegkapcsolatokat." - A magam részéről úgy gondolom, hogy a "házasság" szó (mint minden más szó) önmagában nem több egy karaktersorozatnál. A szavaknak önmagukban nincs jelentésük, csak használatuk, és bár e használatban lehetnek (és evidensen szükséges, hogy legyenek) konvenciók, a konvenciók az idők során változhatnak. Ma enyhe megvetéssel tekintünk arra, aki nősülését elsődlegesen gazdasági vállalkozásnak tekinti, holott korábban ez a házasság fogalmának integráns része volt (szemben a házasfelek érzelmeivel, amire hajdan senki nem volt kíváncsi). Tehát a szó tartalma korántsincs kőbe vésve, és elvileg nem kizárt a változtatás. Mindazonáltal a nominalista érveléssel sem a "házasság" szót vadul védelmező heterók, sem az azt uganolyan vadul követelő melegek részéről nem tudok azonosulni. A fogalom, amit Ön újbeszélül a "törkapcs" munkacímmel látott el, számomra elfogadható. Ugyanakkor (hogy nyitott szemmel én is belesétáljak a nominalizmus csapdájába) jelezném, hogy e kifejezés számomra nem a "törvény", hanem a "törni" szóra enged asszociálni, és ezt elég szerencsétlen képzettársításnak tartom. Pontosan olyan szerencsétlennek, mint a "homoszexuális" elnevezést, amelyről mindenkinek a szex jut az eszébe, holott a melegek élete párkapcsolata pontosan annyira (nem jobban és nem kevésbé) szól a szexről, mint a heteróké.
Ad 3.) Reményeim szerint a 2. pontban erre is választ adtam. Két megjegyzéssel egészíteném ki csupán.
Az egyik megjegyzés profán. Eszerint a jogalkotás is az agere sequitur esse képlet szerint zajlik, vagyis a cselekvés követi (nem pedig megelőzi) a létezést. A melegek párkapcsolatának jogi szabályozására ma van megfogalmazott igény a társadalomban. A poligám kapcsolatok jogi szabályozására nincs megfogalmazott igény. Ha lesz, majd kell vele foglalkozni, és nyilván lesznek, akik foglalkoznak vele. (Gondolom, elsősorban a muszlim heteroszexuálisok jöhetnek számításba.) Én keresztény melegként ezt a kérdést sem érzelmileg, sem egzisztenciálisan nem tekinem sajátomnak, ezért nem is adhatok rá okosan végiggondolt, releváns választ.
A másik egy bővebben itt ki nem fejthető teológiai (közelebbről: szentháromságtani) szempont. Eszerint az ember Isten képmása, s mint ilyen, immanens párkapcsolatában az Atya és a Fiú transzcendens és örök szeretetkapcsolatát jeleníti meg a földön. E kapcsolatban a szexus fogalma természetesen értelmezhetetlen, a kétszemélyűség viszont metafizikai szükségszerűség. Ezért a "csoportos házasság" fogalmát teológiailag nem tudom levezetni, szemben az azonos neműek párkapcsolatával.
A számozatlan, de kiemelt költői kérdésben ugyancsak egyetértünk. A melegmozgalom nemzetközi jelképe, a szivárványszínű zászló is e gondolat igazságára próbálja felhívni a figyelmet.

petro:Kedves Birtalan Balázs, állásfoglalásukban a hiányos ismeretkből fakadó félreértésekről például ezt írják: a jószándékú heteroszexuális emberekkel is előfordul, hogy "nem látja a lényegi különbséget szexuális orientáció (pl. homoszexualitás), szexuális identitás (pl. transzneműség) és szexuális szokás (pl. szadomazochizmus) között."
Van valami halvány fogalmam ezekről a különbségekről, nem is sorolnám magam a melegek gyűlölködő ellenségei közé, de én sem látom pontosan, hogy miről van itt szó.
Megvilágítaná?

Birtalan Balázs:Kedves Petro!
A Válaszd az életet! c. könyvünk I. fejezetében aránylag részletesen tisztázzuk a homoszexualitással kapcsolatban felmerülő terminológiai problémákat. Ebből idézek definíciókat:
- Szexuális identitás: Az egyén önmeghatározása arra nézve, hogy saját magát milyen neműnek érzi.
- Nemi szerep: Azon magatartásformák összessége, amelyet egy konkrét kultúrában az adott nemhez tartozó egyéntől a közösség elfogad és el is vár.
- Szexuális orientáció (vagy irányultság): Az egyén beállítottsága arra nézve, hogy társkereső aktivitása döntően mely nem képviselőire irányul.
- Szexuális szokások: Ide tartozik, hogy az egyén él-e egyáltalán tényleges szexuális életet, és ha igen, milyen módon. Monogám-e vagy promiszkuis, gyöngéd-e vagy erőszakos, sötétben szeret-e szeretkezni vagy világosban stb.
Érdekes egy pillantást vetni a nemi identitásról szóló táblázatra is. Ebből (is) kiderülhet, hogy a transzvesztitizmusnak és a
transzszexualitásnak, sem együtt, sem külön-külön semmi köze ahhoz, hogy az ember hetero-, homo- vagy biszexuális.

petro:
A melegeket érő rágalmakról állásfoglalásukban ezt írják: vannak olyan állítások, hogy "a homoszexuálisok többségükben drogfüggők, alkoholisták, pedofilok, de felbukkant már hazai országos napilapban a nekrofília (halottakkal való szexuális aktus) vádja is."
Nem is időzíthették volna ezt a vitafórumot jobban. Bár nyilván nem láthatták előre, de a Demokrata most kapható számában megjelent egy ismert szélsőséges újságírójuk, Ágoston Balázs aláírásával egy "riport", amely pontosan ezeket az állításokat visszhangozza (talán a nekrofília kivételével, de ne legyünk telhetetlenek.) A cikk címe: Szakállas bácsik ideje. Alcíme: A homoszexuálisok és pedofilok vadásznak a "friss húsra".
A Demokrata a Fidesz elnöke által előfizetésre ajánlott jobboldali kedvenc. Rendezvényein és hasábjain rendszeresen nagy teret kapnak a fideszes vezetők. Leplezetlenül Orbán Viktor megválasztásáért kampányolnak.
Birtalan úr, bármilyen kényelmetlen, a meleg szervezeteknek szembe kell nézniük azzal, hogy a magyar jobbodal fő ereje az Önökkel szembeni nyílt gyűlöletkeltést pártolja. Nem lehet ezért mindegy önöknek sem, hogy ki vezeti az országot 2006-tól.
Önök gyakran helytelenítik a homoszexuális jogegyenlőség kérdésének "átpolitizálását". Politizálniuk kell azonban, ha azt látják, hogy a demokratikus politikai pártok nem semlegesek a szexuális orientáció kérdésében, hanem van köztük kifejezett ellenségük is...
Mi erről a véleménye?

Birtalan Balázs:
Ezt kétségtelenül fontos megemlíteni. Ugyanakkor a helyzet nem kristálytiszta.
Utálatos dolog, amikor az ember pingpong-labdának érzi magát, akit csapkodnak faltól-falig. 2005-re a magyar demokrácia sikeresen eljutott odáig, hogy a melegeket minden oldalon szavazatgyűjtési célra használják eszközül. Csak éppen hol az "utáljuk őket!", hol a "szeressük őket!" felkiáltással. Egyik sem kevésbé megalázó, mint a másik. Úgy hiszem, a melegség alapvetően nem politikai téma kell, hogy legyen, és nagyon egészségtelen dolog, ha bármelyik párt megpróbál minket lenyúlni magának.
Hogy jobboldalról általában mire számíthatnak a melegek, ez szinte közhelyes. (Bár tudunk üdítő kivételekről.) Ugyanakkor elég tisztán emlékszem még arra, amikor 1994-ben a Mások c. lap néhány körkérdést intézett pártokhoz melegügyben. Kuncze Gábor azt a kérdést, hogy "Házasodhassanak-e a melegek?", azzal a frappáns válasszal volt szíves elintézni, hogy "Velem nem." Na most, az ilyesmi akkor is taplóság, ha jobbról hangzik el, akkor is, ha balról. 2002-ben az MSZP városligeti kampányzáró buliján hangzott el egy "vicces" műsorszámban olyan vaskos buzizás, hogy egy jólfejlett csurkistának is becsületére vált volna.
2000-ben a melegfesztivál kapcsán számos, többek között vallásos retorikát alkalmazó tiltakozás látott napvilágot. Ennek apropóján Halállal lakoljanak? - A homoszexuális ember és a kereszténység c. könyvemből kivétel nélkül valamennyi országgyűlési képviselőnek dedikált példányt küldtem, névre szóló borítékban. Összesen kettő darab a könyv kézhez vételét nyugtázó) visszajelzést kaptam: egyet a miniszterelnök, egyet az igazságügy-miniszter titkárságáról. Az Öt Kenyér mostani állásfoglalását legalább 70 képviselő kapta meg e-mailben. Egyikük sem reagált rá. Ez persze csak mérsékelten meglepő, azonban annál beszédesebb.
A hülyeség, a becstelenség, a homofóbia és az arrogancia pártfüggetlen adottságok - csak úgy, mint ezek fordítottjai. Ja: és természetesen ugyanez a helyzet a szexuális orientációval is.

pandacsoki_boborjan:
Tisztelt Uram, a korábbi melegfelvonulásokon láttam, hogy az Öt Kenyér közösség rendszeresen felvonul, legutóbb papi stólához hasonló ruhában mentek a transzvesztita táncosokkal megrakott kamionok között.
Idén is készülnek felvonulni?
Egyetért azzal, hogy a meleg szervezetek ilyen kihívó külsőségek között rendezik felvonulásaikat?
Mi a véleménye arról, hogy ezek a kamionos felvonulások könnyű célpontot nyújthatnak a melegek ellen uszítóknak - most is van olyan szélsőjobboldali szervezet, amely a gyerekek erkölcseit akarja védeni önök ellen -, és még azokban is idegenkedést kelthet, akik egyébként támogatják ügyüket?
Esetleg éppen azért vonulnak fel önök is, hogy ezzel kihúzzák a szőnyeget a melegfelvonulást a "buzibárokkal" azonosítók alól?

Birtalan Balázs:Tisztelt Pandacsöki Boborján!
A melegfelvonuláson nem "mentek", hanem egy valaki ment, nem "stólához hasonló ruhában", hanem ténylegesen albában és stólában. Az illető Sándor Bertalan volt, aki jelenleg az Öt Kenyér vezetője, egyébként felszentelt katolikus pap.
Amikor 1997-ben elkezdődtek a melegfelvonulások, a rendezvénynek komoly politikai üzenete volt. 2000-ben, amikor a résztvevők közös petíciót adtak át a Parlamentben, élesen különvált a politikai és a bulizós rész. Azóta a jogi helyzet megváltozott (lásd bővebben az állásfoglalásunkat); a melegekkel szembeni negatív gyakorlat elleni fellépést egyre kevésbé lehet frappáns politikai jelszavakba foglalni. A tavalyi felvonuláson a magam részéről már nem vettem részt (soha nem voltam ún. bulizós fajta), az idein pedig már az Öt Kenyér sem lesz jelen intézményesen. Hogy egyes tagjaink elmennek-e, az kinek-kinek a magánügye.
Megjegyezném azonban, hogy ezek a felvonulások nem transzvesztita-menetek. Ha a médiában így látszik, az a média felelőssége. Ügyes "szakemberek" tudják úgy fotózni a kétezer fős tömeget is, hogy gyakorlatilag csak az a tizen-valahány transzvesztita töltse ki az egész képet, akik jelen vannak. Ez a sajtó szenzációhajhász viselkedése. A kb. kétezer felvonuló mintegy 85 %-a teljesen konszolidáltan öltözködik és viselkedik - ez személyes tapasztalatom az évek során. Na ja, csak ezen nincs mit fényképezni. Ennek csak annyi lenne a hírértéke, hogy a melegek pont ugyanolyan normálisak (nem jobban és nem kevésbé), mint mindenki más. Igaz ugyan, hogy a melegszervezetek (és most nem néhány elszabadult, exhibicionista bártündérre gondolok) mást sem akarnak, mint ezt kommunikálni. Csakhogy ezzel nem lehet nézettséget növelni. Az pedig, hogy a média célja (tisztelet a kivételnek) nem a Nagybetűs Igazság nagybetűs feltárása - szomorú közhely, de tény.

emailben érkezett:Kedves Balázs!
Nagyon örültem a nagyszerű írásotoknak itt a NOL-on.Remélem ez is öli az előítéleteket, de ha beleolvastál már a fórumba, hát láthatod, hogy írni kell, hogy ez a szörnyen elmaradott ország szabadabb lehessen. Már a polgárai, mert a lózung az van.
Én csak az állásfoglalás második pontjával foglalkoznék és itt is azzal, amit magad állítasz: A házasság már elvesztette szakrális jellegét attól, hogy felbontható. Tökéletesen egyetértek. De ha így van, miért kell a házasság intézménye maga? Miért kell, hogy ez valami jogalapot nyújtson valamihez (öröklés, stb.) A gyakorlat az, Te is hivatkozol rá, hogy inkább felbomlik, mint nem. Már ami megköttetett. Azaz, a mai
termékeny ifjúság tagadja azt az általad is hangoztatott sztereotípiát, hogy ez lenne az utódnemzés alapja. A gyermekek egyharmada (ha jól emlékszem) már rég nem házasságban születik. A párok együttélnek, gyermekeket vállalnak és jól vannak. Nem akarnak papírt, én sem akarok, nem akarok férjhez menni, nem akaom magam egy olyan passzussal valakihez kötni, ami semmit sem ér, mert ugye bármikor
felbontható. Akkor mégis minek.
Azért akarnád-e -amit Te mondasz is-, hogy mégis több joga van a házasoknak a nemházasokkal szemben?
Vegyük el a több jogot itt, ill. adjuk meg a több jogot ott. Mégis, minek van ez a parlament? Mindenféle jog legyen annyira joga a különböző neműeknek is, és az azonos neműeknek is.
Ugye ebben az esetben megoldódna a homoszexuálisok gondja is, a diszkrimináltságuk. Nem hiszem, hogy e torz és elavult intézmény hiányozna a meleg szerelmeseknek, családoknak.
Egyetértesz? Ez így rendben lenne.
Üdvözöllek: Halász Nóra

Birtalan Balázs:
Kedves Nóra! Egyetértek: a cél valóban a jogegyenlőség lenne. Az elnevezés másodlagos. Csakhogy az elnevezés másodlagosságát valaki vagy belátja, vagy nem. Van, aki "családféltő" heteróként ragaszkodik a kifejezéshez, van, aki jogkövetelő melegként. Az ő szempontjaik, az ő értékrendjük nem rosszabb, mint a mienk. Őket is meg kell érteni, és az ő igényük relevanciáját sem lehet megkérdőjelezni, pusztán azért, mert mi másképp gondoljuk. Az állásfoglalásban több lehetőséget fölvázoltunk a jogharmonizációra. Nekem személy szerint (csaknem) mindegy, melyik valósul meg.

A NOL kérdése: Az Öt Kenyér közösségnek "hivatalos" állásfoglalása, hogy szervezetten nem jelennek meg a melegfelvonuláson? Van-e jelentősége annak, hogy milyen létszámban vesznek részt melegek és szimpatizánsok? (Nyugat-Európában nem ritka a százezres létszám, Budapesten körülbelül ezer-ezerötszáz résztvevő vesz részt rendszeresen.) Mi a véleménye arról, hogy idén is számítani lehet ellentüntetőkre?

Birtalan Balázs:
Annyiban nem "hivatalos" állásfoglalás, hogy nincs iktatószáma, sehol nem deklaráltuk stb. De nemigen emlékszem vitára ezzel kapcsolatban. Egységesen úgy látjuk, hogy a felvonulás politikai jelentősége gyakorlatilag megszűnt. Annak idején, mint egy igazi tüntetésen, számos táblával vonultunk. Tavaly egyetlen tábla volt már csak: az Öt Kenyéré. Semmi kifogásunk az ellen, hogy valakik bulizni akarnak, de ehhez nem szükséges formálisan csatlakoznunk.
Úgy gondolom, 1997 (az első meleg felvonulás) óta nem sikerült behoznunk azt a 30-40 évet, amennyivel a társadalmi gondolkodás le van maradva a Nyugat mögött. Meg ugye az sem mellékes, hogy tízmillió ember sokkal kevesebb felvonulót (meleget vagy szimpatizánst) tud kitermelni magából, mint harmincmillió. Talán még annak is lehet szerepe, hogy a magyar amolyan "sírva vígadó" nép, nehezebben tud örömködni, ünnepelni, mint azok, akik a mienknél "diadalmasabb" történelmet tud felmutatni. De ez csak személyes spekulációm - különben pedig nem értek hozzá.
Ami az ellentüntetőket illeti: meggyőződésem, hogy minden agresszív és otromba megnyilvánulás, hosszú távon legalábbis, az így viselkedő(k)ről állít ki bizonyítványt. Remélem, senki nem szenved majd személyi sérülést (az ellentüntetők között sem), amúgy pedig abban bízom, hogy azok az értelmiségiek, akik ezeket az ellentüntetőket kiküldik az utcára, idővel talán veszik a fáradságot, hogy utána is olvassanak annak, ami ellen nagy hangon ágálnak.
Persze belátom, hogy ez elég naiv bizakodás. Legbelül azt hiszem: az "öntudatos családvédőket" és megélhetési homofóbokat iszonyatosan nem a család és a melegkérdés foglalkoztatja, amikor e témákban megszólalnak. Sokkal inkább a maguk komplexusait vetítik ki a melegekre. Ez persze náluk nyilván vakfolt.
Viszont a kívülállók, a nem főállású melegellenesek számára talán nem olyan nehéz ezt felismerni.

Lina kérdése:Magyar sajátosságnak tartod, hogy a meleg felvonulások elvesztették politikai jeletőségüket, vagy úgy látod: általában véve, egész Európában csupán "bulizásól" szól? Szerintem sokan Mo.-n is egy társadalmi problémára akarják felhívni a figyelmet, és nem csak azért mennek, hogy jól érezzék magukat. Például lehet látni emberi jogi aktivistákat, akik nyilván tudatosan vesznek részt, azért, hogy kifejezzék, hogy ők is fontosnak érzik a melegeket érő előítéletekkel szembeni fellépést. Szerinted nincs ilyen szerepe a meleg felvonulásnak? Aki szolidaritását szeretné kifejezni, annak nem ajánlanád a véleménynyilvánítás ezen formáját?

Birtalan Balázs:
Kezdettől fogva megosztotta az itthoni melegközösséget (ha ugyan lehet közösségről beszélni) a felvonulás mint műfaj. Azzal teljesen egyetértek, hogy a melegeket sújtó legnagyobb átok a láthatatlanság, és ennek orvoslására jó eszköz a felvonulás. A melegek valóban láthatóvá válnak. Ugyanakkor az így láthatóvá tett képről azt hiszem: torzkép. Erről, mint már írtam, főleg a média tehet. De felelősek a politikusok is, akik átpolitizálják az egész melegkérdést, és úgy állítják be a Meleg Méltóság Napját (én jobban szeretem a Gay Pride Day-nek ezt a fordítását), mintha tömeggyilkosok masíroznának végig Budapest utcáin. Ez a politikusi játszma nyilván minősíthetetlen, ugyanakkor: van.
Ismétlem csak magam: egyáltalán nem ellenzem a felvonulást, és nagyon jó, hogy megrendezik évről-évre. Ugyanakkor a magam részéről úgy érzem, a melegmozgalomban más hangszeren én jobban, kifejezőbben tudom játszani ugyanazt a muzsikát. És ez a dallam végső soron minden ember egyetemes méltóságáról szól. (Ez történetesen nálam keresztény hitvallás is.)

A NOL kérdése: idén a spanyolországi meleg-szervezetek a transzszexuálisok problémáit állították középpontba a felvonulásukon és a kapcsolódó rendezvényeken. Milyen problémákról van itt szó?

Birtalan Balázs:
Idén a hazai fesztivál is hosszabb nevet kapott: Leszbikus, Meleg, Biszexuális és Transznemű Fesztivál. Meg kell mondjam: amikor ezt az elnevezést először megláttam, nagyon ideges lettem. Mostanra lehiggadtam, de most sem értek vele teljesen egyet (noha az egyet nem értésemmel sem értek egyet).
A transzszexualitás nagyon súlyos, nagyon komoly kérdés. Ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy melyik tudományág (pszichiátria? pszichológia? genetika? neurológia? szociológia?) hatáskörébe tartozik. Nekem fogalmam sincs. A homoszexualitáshoz azonban mindössze annyi köze van, hogy egyik is, másik is ún. szexuális kisebbség.
Persze ez a fogalom is csak azóta létezik, amióta megalkották, és kérdés, hogy van-e valós jelentése egyáltalán. Ad abszurdum a szexuális diszfunkcióban (pl. impotenciában) szenvedő emberek is "szexuális kisebbséget" alkotnak, nem is szégyen, nem is erkölcstelen az, ha valaki impotens, stb., stb. - mégsem tartanám helyénvalónak, ha pár év múlva már Leszbikus, Meleg, Biszexuális, Transznemű, Impotens, Transzvesztita, Aszexuális, Cölebsz és Maszturbáló Fesztivál lenne ebből a rendezvényből. Nem hiszem, hogy a transzszexuálisok borzalmasan nehéz(!) életének megoldásához ez az út vezetne. Annyira okos persze nem vagyok, hogy tudjam, mi a jó megoldás. De ezt - személy szerint - nem érzem annak.
Ez persze hangsúlyozottan az én véleményem (ha ugyan ez a vívódás kiérdemli már a "vélemény" nevet), nem az Öt Kenyér Közösségé.

A NOL kérdése: a melegek családalapítással, házasságkötéssel, gyermekneveléssel kapcsolatos jogkövetelését a közvélemény egy része éppen azzal az ellenérvvel utasítja el, hogy az ilyesmi "megrontaná a nemzet erkölcseit", "rossz mintát mutatna a gyermekeknek", "elferdítené a gyerekek orientációját." Önök állásfoglalásukban erről így írtak: "Gazdagon adatolt tény, hogy a szexuális orientáció nem a szülők modelljét követve alakul ki. (A legtöbb meleg a heteroszexuális szerepmodellt nyújtó szülei között nőtt fel - és vált homoszexuálissá.) Alaptalan a félelem, hogy egy azonos nemű pár szükségszerűen "kis melegeket" nevelne. Semmi sem igazolja azt a félelmet, hogy a melegek által nevelt gyermekek hátrányosabb helyzetbe kerülnének az iskolában vagy az életben."
Egy racionális vitában természetesen fontos érv lehet, hogy "gazdagon adatolt" összefüggésekre mutanak rá. Ebben az ügyben azonban nem racionális vita folyik, hanem az emberek félelmeinek előhívása, ijesztőnek szánt állítások sulykolásával. Lát esélyt arra, hogy a magyar közéletben nyugodtan lehessen megvitatni ezeket a kérdéseket?

Birtalan Balázs:
Látok-e esélyt a nyugodt megvitatásra? Az egyszavas válasz erre: nem.
A valamivel hosszabb válasz arról szól, hogy a mai kor nem kedvez a gondolkodásnak. Egy átlagos akciófilmben 4 másodpercenként történik valamilyen fordulat (lelövik, lezuhan, felrobban, kigyullad, felsikolt, mittudomén). Nem arra kondicionál minket a gazdaság, a politika, az információs társadalom, hogy bármit nyugodtan meg tudjunk vitatni. Nem kurrens cikk manapság, hogy valaki könnyedén elvégezzen egy "Ha A, akkor B; ha B, akkor C; tehát ha A, akkor C" jellegű következtetést. Ma az "így érzem, tehát így van" idejét éljük, és aki merészel kérdéseket, ellenérveket megfogalmazni, aki vitában fontosnak tartja a logikai szabályokat, Occam borotváját stb. - annak záros időn belül a torkára lépnek.
Ez a bekezdés elég pesszimistára sikerült. Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy bár, amint írtam, értelmét nemigen látom a nyugodt és érdemi párbeszédnek, minden idegszálammal, egész lényemmel úgy gondolom: egyedül ez az emberiség megmaradásának az útja. Nemcsak melegügyben, hanem mindabban, amit ma ezen a bolygón problémaként élünk meg.
Így gondolom író emberként, és így hiszem keresztényként.

Köszönöm szépen a kérdéseket, véleményeket. Úgy néz ki, sem az időpont, sem az időjárás nem kedvez a pörgő vitának. Ha valakiben esetleg maradt még kérdés, mind az Öt Kenyér Közösségen, mind a saját honlapomon keresztül elérhet és fölteheti. Nem maradok adós a válasszal.
Szép nyarat mindenkinek!
Birtalan Balázs

Birtalan Balázs