Önnek kötelezően áll jogában belépni
Baráth András Árpádnak hívják, megadja a mobilszámát, felhívom. Rémült hang szól bele a telefonba. Megtudom, jelenleg egy olyan országban él, ahol a hatóságok komolyan vették, hogy veszélyben van az élete. Mondom, engem nem kell féltenie, és nyilván az újságot sem, ahol megjelennek a cikkeim, mesélje el, miről van szó. Miután hosszasan bizonygatom neki, hogy semmilyen kapcsolatban nem állok a Szcientológia Egyházzal, elkezdi a sztorit.
2003-tól dolgozott a Metall-Techno Kft.-nél szerkezeti géplakatosként. Heincz Viktor, a főnöke - megnézem a cég honlapját, a neve alatt a következő titulusok szerepelnek: tulajdonos, ügyvezető igazgató - egy napon bejelentette, hogy a WISE-tól tanácsadókat kérnek, hogy felfuttassák a fizetési gondokkal küszködő céget. 2004 nyarán meg is érkezett a WISE-tanácsadó, Rádóczi Gusztáv, a szcientológiával többször is hírbe hozott volt kisgazda politikus, aki 1998 és 2002 között Gyömrő polgármestere volt.
Fogalmam sincs arról, hogy mi az a WISE, így hát megnézem a honlapjukat, aztán leesik, hogy a WISE (World Institute of Scientology Enterprises) a Szcientológia Egyház egy - hivatalosan nem kapcsolódó - része, amely gyakorlatilag aprópénzre váltja a fantasztikus sci-fi (és más) szerző, L. Ron Hubbard műveit, pontosabban szervezési és adminisztrációs alapelveket szolgáltat különböző cégeknek. Ezért cserébe a cég úgy fizet, ahogyan tud, főleg fix díjjal. Ahogy elnézem, a WISE igen rugalmasan dolgozik, amikor a pénz bekasszírozásáról van szó.
Baráthék olyan bérelszámolási rendszerben dolgoztak, hogy aki hibázott, "fekete pontot" kapott, és bizonyos pontmennyiség után fizetéslevonás következett. Baráth megjegyzi, hogy "piros pont" csak abban az esetben járt valakinek, ha valaki másnak a hibáját jelentette. Ha valakinek aggályai voltak az új módszerekkel szemben, netán el merte mondani a véleményét, megfenyegették, vagy elkezdték ellene hangolni a közösséget.
Teszteket töltettek ki a dolgozókkal, amelyek eredményeként a WISE tanácsadója arra a következtetésre jutott, hogy a "hiba" a helyi munkaerőben van. Ezt követően kötelezővé váltak a személyes beszélgetések, napi procedúrává váltak a "személyiségértékelő" tesztek. Bár az alkalmazottaknak lehetőségük nyílt továbbképzésre, de csak olyan tanfolyamokat finanszírozott a cég, amelyek L. Ron Hubbard módszerével dolgoztak. Minden vallás, minden, a nem dianetika szabályai szerint működő dolog az idiotizmus szimbólumává vált, már az is megjegyzéseket kapott, akinek a nyakában keresztet láttak.
Baráth a főnöke szobájában korábban is látott szcientológiai okleveleket, így nyilvánvalóvá vált számára, hogy a cég felső vezetése és a munkaügyi osztály is szoros kapcsolatban áll a kis egyházzal. Szerinte a cég hatalmas összegeket utalt át a szcientológusok számláira - ő inkább ebben látta a cég gazdasági megingásának és fizetésképtelenségének az okát. Baráth fel akarta hívni erre a kollégái figyelmét is, azaz arra, hogy a Szcientológia Egyház beépült a cégbe, de nem nagyon hallgattak rá. A tanácsadók pedig mindent elkövettek, hogy Baráth munkájában valami súlyos hibát fedezzenek fel, ami miatt meneszthetik. Az egyik tanácsadó például olyan tesztet akart kitöltetni vele, amely súlyosan sérti a személyiségi jogokat. A teszt margójára Baráth adatai voltak nyomtatva, méghozzá olyan adatok - például szülei pontos lakcíme -, amelyeket csak a hatóságok kezelhetnek.
Két kérdés merül fel bennem: Kötelezhető-e bárki ilyesmi kitöltésére? Milyen típusú tesztek voltak ezek?
Felhívom Poczók Bernadettet a cég munkaügyi osztályáról. Szívélyesen válaszol a kérdéseimre, természetesen nem mond semmit, illetve annyit mégis, hogy a cégnek nincs köze a Szcientológia Egyházhoz. Megtudom, hogy az úgynevezett Oxford-tesztet töltették ki a dolgozóikkal, ami megszokott munkaügyis fogás, de belém bújt már a kisördög, amikor a hölgy kijavítja a feltett kérdéseimben a szcientológia szakkifejezéseit, például következetesen E-métert mondok É-méter helyett arra a kis szerkezetre, amit a Szcientológia Egyház használ különböző "lelki" problémák felmérésére, s ami hasonló elven működik, mint a James Bond-filmekben használt hazugságvizsgálók.
Baráth elküldött bizonyítékaira támaszkodva megszerzem az általa kitöltött teszt egyik példányát. Mint kiderül, a teszt kísértetiesen hasonlít a Szcientológia Egyház belépési nyilatkozatára, amelynek a legelején pontokban rögzítik, hogy tulajdonképpen az, aki ezt aláírja, lemond arról a jogáról, hogy bármilyen, az egyházzal kapcsolatos problémáját peres eljárásban rendezhesse.
Hamar megtalálom "kedvenc" tesztkérdéseimet. Mindegyikben közös az, hogy egészen pontos adatokat kérnek. A szokásos pszichológus-, pszichiáterutáló kérdések után következnek a szülőkre irányuló kérdések, hogy kiderüljön: nem ellenséges-e valamelyik szülő a Szcientológia Egyházzal szemben. Ezek után jönnek azok a kérdések, amelyeknek nem értem a funkcióit, és azt sem, hogy mire használhatja fel őket az egyház. Például: árultál-e valaha kábítószereket, kinek adtad el, milyen mennyiségben, hány alkalommal, milyen körülmények között. Ez azonban még mindig nem minden: kíváncsiak arra is, hogy alkalmazott-e valaha a kormány, a titkosszolgálat, érdekli őket a teljes szexuális élettörténeted, különös tekintettel minden homoszexuális eseményre, a vagyonod részletes leírása, ismerőseid, szüleid, exszerelmeid neve és címe, a házassági és családi problémák, szüleid jelenlegi és korábbi munkahelyei, a teljes egészségügyi kórlapod, és minden elkötelezettséged.
Baráth elmeséli, hogy úgy kellett volna kitöltenie a tesztet, hogy a WISE-tanácsadó az irodájába hívatta, és még azt a bizonyos É-métert is meg kellett fognia. Ő természetesen egyikre sem volt hajlandó, főként azért nem, mert a tesztlapon gépelve ott szerepelt az igazolványszáma és minden fontos személyi adata. Mivel számára már régen nyilvánvalóvá vált, hogy a cég csak együttműködőkkel hajlandó dolgozni, így Baráth - miután ismeretlenek többször is megfenyegették, szülei bántalmazását is kilátásba helyezve - inkább közös megegyezéssel távozott, annak tudatában, hogy minden adata átkerült a Szcientológia Egyházhoz.
Elmondása szerint munkatársai lemásoltak és eljuttattak neki egy faxot, ebben Braun Mónika, a Narconon szervezet vezetője utasítja a Metall-Techno Kft. szcientológusait, hogy kezdjék el megfigyelni Baráth Árpádot, és szerezzenek be róla minél több információt. Gyűjtsenek össze minden olyan anyagot, ami Baráth szavahihetőségét megkérdőjelezi, illetve amivel a későbbiekben el lehet hallgattatni. (A Narconon Alapítvány az egyház egyik nem hivatalos alapítványa, és semmi köze nincs a Metall-Techno Kft.-hez.)
Felhívom Braun Mónikát a Narconon irodájában, de nincs bent. Meghagyom a mobilszámom, három nappal később hív vissza. Megkérdem, milyen kapcsolatban áll a Metall-Techno Kft.-vel. Semmilyenben. Miután megemlítem, hogy a kezemben van egy fax, amelyben utasításokat adott az említett cég egynémely dolgozójának arra, hogy információkat gyűjtsenek néhány emberről, hosszas hallgatás következik. Már azt hiszem, hogy megszakadt a vonal, amikor közli velem, hogy ő az Örs vezér terei dianetika-központ nevében vette fel a kapcsolatot a céggel, és csak "szokványos" kérdésekre volt kíváncsi a dolgozókkal kapcsolatban.
Nem tudom megállni, hogy ne hívjam fel a WISE központi irodáját, és ne kérdezzem meg, hová kerülnek a kitöltött tesztek. A fax, amelyben Braun Mónika utasítja az embereit információgyűjtésre, elég nyilvánvalóvá teszi számomra, hogy a szcientológiához kapcsolódó minden alapítvány, egyesület felső vezetője hozzáférhet az ilyen adatokhoz.
Kicseng a telefon, és bejelentkezik Tóth Imre, a WISE vezetője. Kedélyesen elcsevegünk a WISE szellemiségéről, arról, hogy ez tulajdonképpen egy üzleti módszer, és természetesen a szcientológia híveinek cégeit is tömörítik a WISE klubok. Amikor rákérdezek, hogy a tanácsadóik kitöltetnek-e bizalmas adatokat firtató teszteket, és ezeket visszajuttatják-e a WISE-nek vagy a Szcientológia Egyháznak, egyértelmű nem a válasz. Tóth úr még azt is megemlíti, elképzelhetőnek tartja, hogy "valamelyik tanácsadó magánszorgalomból használt ilyen kérdőíveket, így teljes egészében az illető cég felelőssége, ha nem vigyáz dolgozóinak személyes adataira".
Mialatt privát nyomozásomat végzem, rengetegen jelentkeznek be nálam olyanok, akik valamiért konfrontálódtak a Szcientológia Egyházzal. A horrorokat megszégyenítő történetek mindig úgy végződnek, hogy családok szakadnak szét, cégek mennek csődbe, emberek menekülnek el az országból vagy gyújtják fel magukat benzinnel. A hatóságok minden esetben tehetetlenek.
Baráth külföldről olyan alapítvány létrehozását tervezi, amely a hozzá hasonlóan bajba jutott embereknek kíván segítséget nyújtani, amíg Magyarországon jogilag nem rendeződik a helyzet. A jog ugyanis ma minden esetben a kisegyházakat védi. Az állam nem szólhat bele egyházon (valláson) belüli ügyekbe, ha valaki aláír egy - fentebb már említett - joglemondó nyilatkozatot.
Egy ismerősöm megsúgja, hogy milyen ismertebb cégekben lehetett kimutatni a szcientológia jelenlétét. Érdekes módon - és ezzel nem szándékozom állítani semmit - ezek a cégek mind tönkrementek, de azért példaként hozzunk fel néhány ismertebb nevet: Jorgos Travel, Premier Biztosító, Portocom.
