Európai szoftverszabadalmak: az indulatok szabad áramlása

Az Európai Parlament valószínűleg július hatodikán dönt a szoftverszabadalmi irányelvről: a nagyközönség által nem ismert ügy szélsőséges indulatokat kavar, heves lobbiharc dúl körülötte, és a következményeiről élesen szembenálló nyilatkozatok jelennek meg. Míg az irányelv védelmezői szerint az európai innováció jövőjét védelmezi az új szabályozás, az ellenzői szerint mamutcégek az erőfölényüket betonozzák be vele az informatikai piacon.

A „számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmazhatóságásáról szóló irányelv” lehetővé teszi, hogy bizonyos ötletekre szabadalmi oltalmat lehessen kérni. Ez nem azonos a szerzői joggal. Ha valaki ír egy szoftvert vagy egy regényt, akkor a szerzői jog őt illeti meg – ez eddig így volt és ezután is így lesz. A most bevezetésre váró szabadalmas szabályozást irodalmi példával úgy lehet illusztrálni, hogyha valaki levédeti a regény bizonyos műfaji megoldásait, akkor csak az használhatja ezen eszközöket, aki megváltja rá a jogot a szabadalom tulajdonosától.

A példát a The Guardian brit lapban láttam, ahol a szabad szoftveres mozgalom egyik alapítója, Richard Stallman nem kevesebbet állít, mint azt, hogy ha a tervezett szabadalmi szabályozás létezett volna az irodalomban, akkor könnyen előfordulhatott volna, hogy Victor Hugo nem írja meg a Nyomorultakat. Mert esetleg beperlik a regény műfajának használatáért.

Levédetni magától értetődő ötleteket

A szóban forgó uniós szabályozásról július hatodikán dönt az Európai Parlament. Ennek a szabályozásnak az ellenzői szerint a jövőben egy sor olyan ötlet védethető le, amely bárkinek eszébe juthat, és amelyet ezután csak a kiválasztottak használhatnak. A szabadalom tulajdonosa ugyanis maga dönti el, hogy kinek adja meg a használati jogot és mennyiért.

Például az Egyesült Államokban, ahol már az Európában tervezetthez hasonló szabályok vannak életben, az Amazon levédette a webáruház bizonyos eszközeit, mint ötletet – mondja Somogyi Péter, a Zöld Pók Alapítvány és a Foundation for Free Information and Infrastructure (FFII) képviselője, aki ellenzi a tervezett uniós szabályozást. Tehát ha valaki az interneten keresztül kínálja áruját ezen eszközökkel, akkor az Amazon beperelheti – Amerikában. És ha Európában is elfogadják ennek a lehetőségét, akkor nálunk is csak annak lehet webáruháza, aki fizet az Amazonnak - állítja a szakember.

Somogyi szerint az elfogadásra váró irányelv lehetővé teszi, hogy csupa ilyen, triviális ötlet valakinek a személyes tulajdonává váljon húsz évre. Mindez szerinte azoknak kedvez, akik kellő tőkeerővel bírnak a szabadalmi eljárásokhoz. Az ugyanis költséges. Mint mondja, máris vannak olyan cégek, amelyek semmi mással nem foglalkoznak, csak azzal, hogy felvásárolnak ötleteket, levédetik, aztán szétnéznek a piacon, hogy kit lehet perrel fenyegetni azért, mert használja ugyanazt a triviális megoldást.

Lehet-e ötleteket lopni?

Mégis, nem arról van-e szó, hogy költséges fejlesztésekkel elért eredményeket érdemes levédetni, mert csak így térül meg a befektetett pénz? – kérdem Somogyit.

Nem – feleli -, a szoftverek világában a fejlesztések nyomán születő ötleteket nem lehet ellopni akkor sem, ha nincsenek szabadalmak. Egy szoftver működési logikája, a benne foglalt ötletek mélyen el vannak rejtve a programban. Ennek a megfejtése – tehát annak az elvnek a kikémlelése, ami az egészben a lelemény – hosszabb időbe és több pénzbe kerül, mint írni egy újat.

Ezután ha leülök és írok egy új programot, akkor odajöhet hozzám valaki, hogy ezt vagy azt a megoldást ő már levédette és ezért fizetnem kell – érvel Tímár András, a „Free Software Foundation Hungary Alapítvány a Szabad Szoftverek Magyarországi Népszerűsítéséért és Honosításáért” képviselője. Szerinte szinte lehetetlen észben tartani azt a 30 ezer szabadalmat, amelyet máris bejegyeztek Európában. Ezeknek a jogait eddig nem lehetett érvényesíteni, de az új szabályozás nyomán majd lehetővé válik.

Mindez szerinte oda fog vezetni, hogy a nagy cégek és az erre szakosodott, tőkeerős ügyvédi irodák hatalmas szabadalmi díjakat fognak szedni másoktól olyan triviális megoldások alkalmazásáért, mint „valamit az interneten keresztül eladni”, azaz a webáruházért.

Ez egy bújtatott adónem megjelenéséhez vezet – mondja Somogyi: szerinte a transznacionális társaságok lényegében adókat szedhetnek majd a versenytársaktól, ami meg fog jelenni olyan termékeknek az árában, amelyek a számítástechnikához kötődnek. Nem csoda, hogy óriási lobbiharc előzte meg a parlamenti döntést.

Ficsor: az innováció a tét

Ficsor Mihály, a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökhelyettese szerint az új irányelv azért szükséges, hogy "a szabadalom gazdasági ösztönző ereje megmaradjon". Azt elismeri, hogy világszerte egyre több olyan találmányt jegyeznek be, amely mögött triviális ötletek vannak. Ez eltávolítja a szabadalmi rendszert az eredeti rendeltetésétől, és főként arra szolgál, hogy úgyenevezett szabadalmi portfoliókat képezzenek a cégek - ismeri el a szakember.

Például a webáruház, mint védett találmány, ilyen eset? - kérdem Ficsort, aki azonban cáfolja, hogy önmagában ez az üzleti megolodás szabadalmi oltalom alatt állna bárhol a világon. "A webáruház különféle technikai megvalósítási módjai azonban igen" - teszi hozzá, azaz például a bevásárlókocsi, mint webes megoldás valóban le van védve.

De a tervezett uniós irányelv Ficsor szerint megakadályozná, hogy a szabadalmakat ilyen triviális ötletek kisajátítására használják.

Két tábor egymással szemben

Mégis, akkor miért van ekkora feszültség? Tele a sajtó szenvedélyes vitákkal, sértések röpködnek... Mindez a semmiért?

Ficsor Mihály úgy látja, hogy az Európai Bizottság nem számított ekkora frontális támadásra, mint ami az irányelvvel szemben kibontakozott.

Szerinte itt kétféle üzleti gondolkodás áll egymással szemben. Az egyik tábor üzleti filozófiája szerint ha valaki kitalál valamit, azt beteszi a közösbe mások alkotásainak ingyenes használata fejében. Ez a módozat azonban Ficsor szerint az innováció motorját – számos technikai területen - lelassítaná. A másik tábor – a piacgazdasági elveket jobban követő – üzleti modell viszont szeretné elérni az innovációba fektetett erőforrásai megtérülését, tehát olyan rendszert működtetni, amelyben a magas költségen kifejlesztett megoldások azt gazdagítják, aki azokat kitalálta.

A szabad szoftverek gyártói tartoznak az első táborba, tehát azok, akik lehetővé teszik, hogy a termékeik működését bárki megismerje, szabadon tovább fejlessze, és ingyen használja. Ilyen a Linux operációs rendszer világa. Ezzel szemben állnak azok a vállalkozások, amelyek nem osztják meg a termékeik működési elvét senkivel, és pénzért adják a portékát. Ilyen a Windows világa.

A szabad szoftveres modell egyedüliként való elfogadása és az irányelv ennek megfelelő átalakítása lehetetlen helyzetbe hozta volna a másik „tábort” - állítja Ficsor. 

A linuxosok viszont attól tartanak, hogy ha nem ők győznek, akkor bezárhatják a boltot. De Ficsor szerint ettől nem kell tartani, sőt, a két tábor erőegyensúlya fennmarad a szoftverszabadalmi irányelv elfogadása után. Hogy ez így lesz-e, majd kiderül, a szemben álló felek ugyanis már régóta nem hisznek egymásnak.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.