Bűvös számok
A számítógépek egészen új lehetőségeket tárnak fel, még alig kitaposott utakat nyitnak meg a számok világában, és nemcsak a racionális számok, a titokzatos prímszámok, hanem például a transzcendens számok (ilyen például a pi vagy a természetes logaritmus alapszáma, az e) világában is.
"E világon ha ütsz tanyát / hétszer szüljön meg az anyád! / A hetedik te magad légy!" Hét, a hetedik a főszereplője József Attila gyönyörű versének. Nem hat, nem nyolc, nem tizenkettő. Miért éppen hét, egy prímszám (vagyis olyan szám, amely csak eggyel és saját magával osztható)? Miért tulajdonítanak az emberek különleges jelentőséget egyes számoknak, gyakorta titkos értelmet rendelve hozzájuk?
Egyáltalán nem újak e kérdések, bár a mai napig sem tudott végleges, lezárt válaszokat adni ezekre a tudományelmélet és a filozófia. Mindenesetre ősi idők óta, amióta a dolgok számosságának felismeréséből (öt darab alma, kilenc kavics, a Nap lenyugvásának és feljövetelének száma és hasonlók) képzett absztrakciókkal - a számokkal - együtt élnek az emberek, egyes számokhoz különleges értékeket, jó vagy éppen ártó tulajdonságokat kötnek. A hetes szám például a "legnépszerűbbek" közé tartozik. Hét nap a Teremtés ideje. A katolikus vallásban kiemelt szerepe van a hét főbűnnek és a hét szentségnek. Ismerhetjük az Ószövetségből Jerikó ostromát, amelyet hét napon keresztül járt körül hét pap, és hét harsona hangjára omlottak le végül a falai. Hét a száma a világcsodáknak, és hét dombon épült Róma. A hetes számot választották mintegy négyezer évvel ezelőtt a titokzatos sumérek a napok ciklusának, a "hét"-nek a megalkotására. A középkori felfogás szerint az igazság megismeréséhez a hét szabad művészet vezetett el. A mesék világában is gyakori szereplő ez a bűvös szám, gondoljunk csak a hétmérföldes csizmára, Hófehérke segítő törpéire vagy akár a mozi-mesékben a hét mesterlövészre, nemkülönben a 007 számmal jelölt szuperkémre.
Persze más prímszám is jelentős lehet. A kettő: jin és jang, Ádám és Éva. A hármas: ennyi a gráciák száma, a kívánság, amely a mesékben teljesülhet. Általában három a vállalkozó királyfiak száma, három tagból áll egyes vallásokban a szentséges isteni együttes, és alapvetően ennyi a szonáták tételszáma is. "Sík mezőben hármas út" közül kell választania Csongornak, és a játékos-gonoszkodó ördögfiak száma is három Vörösmarty szép mesejátékában. No és a tizenhárom! Ennyien ülték körül az asztalt pészahkor, az utolsó vacsorán: Jézus és tizenkét tanítványa, ahol Júdás, az áruló volt a tizenharmadik. Még ma is babonás félelem övezi ezt a számot, kerüljük, hogy tizenhárman legyünk egy társaságban. A magas házakban a számozáskor többnyire kihagyják a tizenharmadik emeletet, szállodákban - a Magyar Tudományos Akadémia üdülőjében is - átugorják a tizenhármas szobaszámot: 12 után 14 következik. Akad viszont, aki a 23-at tartja ártó számnak (megint egy prímszám!), és például mindenféle számolgatós leleménnyel bebizonyítja, hogy a New York-i Világkereskedelmi Központ elleni támadás napja nem volt véletlen, mert 9+11+2+1 éppen 23-mal egyenlő (amerikaiasan a dátum: 9/11/2001). De vannak "jó" számok is, mint például a 12, amelyet a babilóniaiak kedveltek, örökül hagyva ránk a 12 órát, a hónapok számát és a németeknél máig is előszeretettel használt tucatot. Ne feledkezzünk meg a fontos 10-ről sem, kéz- és lábujjaink számáról, amiből napjaink számrendszerének alapja lett, ennyi az isteni alaptörvény parancsolatainak a száma is, vagy a maják által kedvelt, tökéletes 64-ről. (Figyeljünk: a "jó" 10, 12, 64 nem prímszám!)
A számokra teljes filozófiai iskolák épülhetnek. Az időszámításunk előtt 580 és 500 között élt Püthagorasz és tanítványai a világ jelenségeit számok alapján vizsgálták és osztályozták. Tőlük származnak olyan, ma is használatos fogalmak, mint az összetett szám, az összemérhetőség, a zenében a hangmagasságok arányainak felismerése (az oktáv, a kvint, a kvart). A dogmatizmus azonban őket sem kímélte, mert csak a racionális számokat ismerték el tökéletesnek és természetesnek, az irracionális számokat (tehát azokat, amelyek nem írhatók fel két egész szám hányadosaként) tagadták, sőt a legenda szerint ezek felismeréséért és alkalmazásáért meg is ölték mesterüket.
A számok misztikus tulajdonságait használja az időszámításunk III-V. századában - többek között indiai és perzsa hatásokra - keletkezett, majd a középkorban virágzott zsidó tan, a kabbala, amely különleges tulajdonságokat kapcsol a számokhoz és a héber ábécé betűihez (ez utóbbiak egyúttal számok is).
