Az üvegházhatást eredményező szén-dioxid-kibocsátás megállításának egyik módja, ha a szén-dioxidot csapdába ejtik, még mielőtt elhagyná az erőművet, és a föld alá temetik. Az EU-ban most erre az eljárásra koncentrál az energiakutatás. Az erőművi szén-dioxid-kibocsátás megállításának egyik módja, ha a kibocsátott gázt a szén-dioxiddal reagáló és azt csapdába ejtő kémiai tisztítóberendezésen bocsátják át. A szén-dioxid biztonságos eltemetéséhez a gázt össze kell préselni, majd nagy nyomással kell a feleslegessé vált szénrétegekbe, régi olaj- vagy gázkutakba vagy sós vízzel töltött, porózus sziklába injektálni.

Egy északi-tengeri fúrótornyon a norvég Statoil cég már évente egymillió tonnányi szén-dioxidot von ki a földgázból a Sleipner gázmezőn, és ezt sósvíz-tartó rétegben temeti el anélkül, hogy a partra hozná. Az algériai Salah gázmezőn a British Petroleum az elmúlt évben hasonló mennyiségű szén-dioxidot temetett el két kilométer mélyen homokkőrétegben. Az olaj- és gázmezők évmilliókig tárolták biztonságosan a szénhidrogéneket, így az eljárás hívei szerint reménykedhetünk abban, hogy ugyanez történhet az erőművekben keletkező szén-dioxiddal is.

Az olajtársaságoknak tetszik az ötlet, mert a szén-dioxid olajkutakba injektálása kimoshatja a maradék olajat a kutakból. Ahogy a szén-dioxid feloldódik az olajban, csökken annak viszkozitása, megnő a térfogata, és ez nyomás alatt felszínre kényszeríti a maradványolajat. Ez a technológia is működőképesnek bizonyult már. Évente több mint egymillió tonna gázt injektálnak egy kanadai olajmezőbe, hogy felszínre hozzák a mélyben maradt olajat.

A szénipar arra számít, hogy a széndioxid szénrétegekbe injektálása metángázkinyerést segíti majd elő, ami szintén üzemanyagként használható. Egy ilyen irányú EU-kísérletetbe már bele is kezdtek Lengyelországban.

A legtöbb ipari övezet közelében található könnyen elérhető, szén-dioxid eltemetésére alkalmas terület. Az Egyesült Államokban gyakorlatilag az 500 legnagyobb CO2-kibocsátó 150 km-nél közelebb fekszik ilyen geológiai képződménytől, és Európában is hatalmas potenciális temetők találhatók a korábbi gáz- és olajmezők helyén, az Északi-tenger alatt.

A szén-dioxid gazdaságos eltemetésére megfelelő geológiai területekről még csak vázlatos becslések léteznek világszerte, de az EU energiaügyi biztosa szerint körülbelül 11 000 milliárd tonna szén-dioxid lenne tárolható a föld felszíne alatt, és ez többszöröse az elkövetkező évszázadban az ásványi tüzelőanyagok elégetéséből várhatóan származó CO2-mennyiségnek. Ez a lehetőség legalább időt ad az emberiségnek arra, hogy felszámolja a fosszilis energiahordozóktól való függőségét.

A szén-dioxid tonnánkénti 40-60 dollárra becsült tárolási és eltemetési költsége még nem olcsó, bár a módszer indítványozói szerint hamarosan versenyképes lesz a megújuló energiaforrások költségeivel. Ugyanakkor van olyan vélemény is (például a Nobel-díjas Oláh Györgyé), hogy a szén-dioxidot eltemetés helyett akár hasznosítani is lehetne, például az egyik legtisztább energiaforrásnak tartott metanol gyártásánál.

Légszennyezés helyett sajtolás