Három nehéz tusa
A rendkívül alapos, harminckét különféle szempont alapján készített elemzés - amely megtalálható a szervezet honlapján - nem véletlenül látott napvilágot éppen most: a NOB július 8-i szingapúri ülésén ugyanis döntés születik arról, hogy a most érvényben lévőhöz képest változik-e a 2012-ben esedékes játékok műsora, s ha igen, mely sportágak kerülnek be a programba, illetve melyek kerülnek ki onnan.
A végrehajtó bizottság előzetesen közzétett szavazási metódusa szerint a sportágak műsoron tartásához a procedúrában részt vevők ötven százalékának plusz egynek a voksa szükséges, míg új szakág csupán egy régi törlése esetén reménykedhet, s akkor érhet célba, ha megkapja a lehetséges szavazatok kétharmadát. Amint arról már beszámoltunk, a sorban állók a következők: fallabda, golf, görkorcsolya, karate, rögbi.
A programbizottság tagjai egyébként értékelésre nem vállalkoztak jelentésükben, azt - miképpen hangsúlyozzák - kizárólag a teljes körű tájékoztatás érdekében készítették. Az analízis ezzel együtt új fejleménynek minősíthető, tekintettel arra, hogy a nyári olimpiai sportágak szövetségének nemrégiben Berlinben rendezett tanácskozásán a "huszonnyolcak" nemzetközi szövetségeinek elnökei és főtitkárai egyhangú döntéssel a játékok műsorának változatlanul hagyása mellett álltak ki. A jelek szerint a NOB-ot nem hatotta meg a közös nyilatkozat...
A sportnapilap tegnap címoldalán közölte: "Kikerülhet a vízipóló az olimpiai műsorból", ám a tanulmányt böngészve kiderül, hogy a hagyományosan eredményes "magyar" sportágak közül nem pusztán a Sydneyből és Athénból is aranyérmet hozó csapatjáték képviselőinek van okuk az aggodalomra.
Ami a pólót illeti, az elemzés megállapítja, hogy a Nemzetközi Úszó Szövetség - melynek egyik alszervezete a vízilabdázóké - tagországainak mindössze 28 százalékában rendeznek bajnokságot, továbbá, hogy két földrészen (Afrikában és Óceániában) nem tartanak kontinensversenyt. Nem nevezhető hízelgő adatnak az sem, hogy az athéni vízilabdatornák mérkőzéseit az úszóversenyek tévénézőinek alig több mint tíz százaléka követte nyomon.
Nincs jobb helyzetben a kajak-kenu sem. E sportág 137 nemzeti szövetségének mindössze hatvan százalékát nyilvánítja aktívnak a dokumentum. Megtudhatjuk, hogy a sík vízi és a szlalomviadalokon összesen kiosztott 48 érmet húsz nemzet sportolói szerezték, ám a sikeresen szereplők sorában tizennégy az európai, három az amerikai, kettő az óceániai, egy az ázsiai, Afrika pedig medál nélkül maradt. A televíziós nézettséget a tanulmány "meglehetősen alacsonynak" minősíti.
Fájó kimondani, de tény: a modern kori játékok megálmodója, Pierre de Coubertin báró kedvence, az öttusa sincs páholyban. Enyhén szólva... A NOB tagországainak csupán a felében űzött pentatlon hat dobogós helyét kizárólag európaiak foglalták el a tavalyi játékokon. Bár Athénban a két nap során a versenyekre kibocsátott jegyek zöme elfogyott, beszédes adat, hogy a múlt évi olimpián feleannyi belépőt értékesítettek, mint négy évvel korábban Sydneyben. A tévétársaságok érdeklődése a kajak-kenuhoz hasonlóan rendkívül mérsékelt az öttusa iránt, s az értékelők megjegyzik azt is: az írott sajtóban megjelent cikkek száma szintén "nagyon csekély" volt az öttusa olimpiai, továbbá legutóbbi világbajnoki küzdelmeiről egyaránt.
Noha Schmitt Pál MOB-elnök a Nemzeti Sportban közölte, hogy "a magyaros sportágak nem kaptak jó minősítést, de az olimpiai program velük együtt kiegyensúlyozott", a magunk részéről nem vállalkozunk meszszemenőbb tanulságok levonására. Csupán arra emlékeztetünk, hogy az említett három ágazat az athéni nyolc magyar aranyéremből ötöt tudhatott magáénak. Ebből következően: bármelyik száműzése a műsorból valóságos csapást jelentene az amúgy is viharvert hazai sportéletnek.
Egyebet úgysem tehetünk, bízzunk abban, hogy a feltételes módot a NOB-tagok sem cserélik kijelentőre három hét múlva Szingapúrban.
