A vasúti közlekedéstől elpártolt az utazóközönség és az áruszállítók jelentős része, ezért a vasút "leépülésének" lehettünk a szemtanúi. A vasúti közlekedés minősége lényegesen romlott, teljesítőképessége csökkent, és ez az egyik fő oka a vasút elhagyásának, a forgalom közútra való terelődésének. A szállítás ára viszont az ország általános árnövekedési szintjét követve egyre emelkedik, amelynek különös aktualitást ad a fuvarozók maratoni tárgyalássorozata a szaktárcával a versenyhelyzet-javító követeléseiről (Írásban tárgyalnak a fuvarozók, május 27.)

A romlás legfőbb oka, hogy a tulajdonos állam a vasúti létesítmények, járművek, pályák felújításáról, illetve pótlásáról - minden sürgetés ellenére - évtizedeken át nem gondoskodott. Ez a helyzet nem tartható tovább! Változtatni kell, de hogyan? Hasonló volt a helyzet 1927-ben is, amiről Révész Tihamér a Vasúti politikánk megreformálása című könyvében az alábbiakat írja: "A megélhetés drágulása, valamint a vasúti díjszabások állandó emelése magával hozza lakosságunk azon óhaját, hogy a vasúti szállítást olcsóbbá kell tenni. De nemcsak az utazóközönség érdekében kell ezen kérdést sürgősen megoldani, hanem a vasutak érdekében is. Ezt csak azáltal lehet megoldani, ha az utazóközönség szempontjából legfontosabb három követelményt szem előtt tartjuk, éspedig azt, hogy az utazás olcsó, a közlekedés pedig gyors és sűrű legyen. Mindezt olyformán kell keresztülvinni, hogy vasútvállalataink is megtalálják számításaikat, vagyis olcsóbb tarifa mellett a nagyobb forgalom által eredményesebb jövedelem nagyobb legyen, mint ezelőtt."

Tehát nincs új a nap alatt! Akkor is kapitalista piacgazdaság volt - ma is az van. A gondolat most is időszerű és kiterjeszthető az áruszállításra is. Régi és igaz közgazdasági tétel: valós szükséglet árának csökkentése a forgalom növekedésével jár együtt, ami többletbevételt hoz. A vasútnak pedig éppen erre van szüksége.

DR. HEGEDÜS GYULA Solymár