Jakab József (Levelező tagozat, május 13.) az 1944-45-ös vészkorszakra utalva megismétel egy sokszor leírt megállapítást: "A feljelentgetés köztudottan magyar specialitás, névtelen válfajában bizonyos vészterhes történelmi korszakokban bizonyítottan világelsők voltunk". Nos, ez nem igaz. Karsai László, a legelismertebb holokausztkutatók egyike cáfolta ezt. A lakosságszámhoz viszonyítva a feljelentések száma hasonló történelmi körülmények között nem haladta meg nálunk a franciaországit, s hasonlóan rosszul vizsgáztak a hollandok is. Ez persze nem változtat azon, hogy mérhetetlenek azok a bűnök, melyeket a vészkorszakban a zsidóság ellen elkövettek hazánkban.

BOD PÉTER
Békéscsaba

A sajtó időről időre beszámol arról, hogy Irakban szélsőséges muzulmán fegyveresek elrabolnak külföldi polgári személyeket. A fogvatartók általában azt követelik a túszok országának kormányától, hogy vonják ki "megszálló" hadseregüket. Követelésük súlyát halálos fenyegetésekkel erősítik meg, és egy arab televízióállomás képein bemutatják a reszkető, életükért könyörgő túszaikat. A kormányzatok súlyos dilemma elé kerülnek, mert vállalt katonai feladatukat a fenyegetés hatására nem szeghetik meg. Egyezkedni próbálnak, és bizonyára pénzt ajánlanak fel polgáraik életéért. A fegyveres gengszterek arcukat elkendőzve kamerák elé állnak. Miként lehet, hogy az amerikai hírszerzők a legkorszerűbb felderítőtechnika birtokában mindeddig nem jutottak nyomára ennek a bandának s a televíziós műsor készítőinek? Le kellene végre leplezni és nemzetközi bíróság elé vinni őket.

DOMONKOS ISTVÁN
Budapest