Mindig szívesen olvasom Tamás Ervin cikkeit a Népszabadságban. A Só a sebben címmel (június 9.) megjelent kitűnő publicisztikájának majd' minden szavát alá tudnám írni, sajnálom azonban, ami kimaradt belőle. A köztársaságielnök-választási cirkusz egyik szereplője ugyanis csupán egy mellékmondat részeként jelenik meg a cikkben, mint aki "nem keresi a személyes találkozást a koalíció kisebbik pártjával, ahonnan a vele kapcsolatos fenntartásokat hallja".

Nem baj, ha egy párt politikusainak vannak elvei. Nem baj az sem, ha tartják is magukat ehhez, mert ez ritka dolog, ritkább, mint a fehér holló a mai Magyarországon. Az viszont baj, ha ezzel oly módon zsarolják nyilvánosan a koalíció másik pártját, hogy annak nem marad más választása: a saját arculata elvesztésének megelőzésére keménynek kell maradnia. Nagy baj az, ha a koalíción belül a hangulat úgy elmérgesedik, hogy annak az ország issza meg a levét, hogy a nagyobb koalíciós partner belülről oly mértékben szétesik, hogy jövőre nem tud nyerni. Nem lenne még baj, ha jövőre nem nyerne, viszont komoly baj lenne, ha a nagyobbik ellenzéki párt kerülne hatalomra, mert ő a felelős az erkölcsök oly mélyre süllyedéséért az országban, hogy az ember külföldön néha szégyelli, hogy magyar.

Marad a kérdés: nem a "kisebbik koalíciós párt" tagja-e a szerző? Nem lenne baj, ha az volna, az viszont baj lenne, ha e tényező részben vakká tenné. A többiek viselkedését ugyanis nagyon szimpatikusan és okosan elemzi, róluk viszont hallgat. Vagy: ez az elhallgatás a legnagyobb büntetés? Egyébként: Sólyom László mint személy, sokkal alkalmasabb a köztársaság elnöki posztjának a betöltésére. De elegendő ok ez? Bizonyára XII. Pius sokkal alkalmasabb volt tisztségére, mint utódja, XXIII. János. De visszamenőleg meg kell állapítani: mégis az utóbbi tevékenysége volt hasznosabb. Sajnos a Szentlélek nem lebegett hétfőn és kedden a Tisztelt Ház felett.

NAGY IVÁN
Berlin

-----------------------------------

Írásomban a következők szólnak még a kisebbik koalíciós pártról: 1. "Bár arra azok sem veszik a fáradságot, hogy tartalmi érveket sorakoztassanak fel a jelölt ellen, s ezzel nyílt vitát generáljanak, ehelyett makacsul ismétlik averziójukat a pártpolitikusi múlttal szemben. Ennél több kifogásuk nincs, holott mindenki tudja, hogy van. A mimikri ettől függetlenül sokakat megtéveszt, hátha a döntő pillanatban megbékélnek a pártpolitikussággal, holott látható: a semmit mondás közben egyre jobban beássák magukat, szinte készülnek a bűnbakszerepre." 2. "A félő az, hogy a tanulságok levonásánál könnyebb a csökönyös és »gyengeségével állandóan visszaélő« kisebbik kormánypártot szidni, miszerint miatta volt az egész, és azt hajtogatni, hogy ki velük a kormányból. Természetesen baj az, hogy miatta is volt. De főként nem miatta."

Azaz: nem hallgattam róluk.

TAMÁS ERVIN