Szombaton némi fütty hallatszott Szili Katalin beszédekor, mert nem adott elfogadható magyarázatot arra, miért nem lépett időben vissza. Ő - felszólalása és nyilatkozatai szerint - most is úgy véli, hogy nem a személyéről szólt, ami történt, hanem egy identitáspárbajról, amely a szocialisták és a liberálisok között folyik. Jó lett volna, ha valaki nemcsak fütyül szombaton, hanem figyelmezteti is Szilit, hogy bár a párbaj valószínűleg zajlik, ebben az esetben bizony egyes-egyedül az ő személye volt a vita tárgya, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy az SZDSZ azt a Glatz Ferencet is elfogadta volna közös jelöltnek, akit a Szili-ügy nélkül aligha. Jó lett volna, ha valaki fölhívja a politikusnő figyelmét arra is, hogy a visszalépéséről szólva ne állítsa, hogy ő ezt nem tehette meg, mert jelöléséről a szocialisták legmagasabb szerve, a kongresszus döntött - mert éppen emiatt csak ő, egyedül ő gyakorolhatott volna gesztust: túl nagy a politikai tét a rizikó fokához képest - állítson a párt másik jelöltet.

De érdemi válasz helyett csupán annyira futotta, hogy Lendvai Ildikó udvariasan megjegyezte: "Azért te is hibáztál, Kati..." A kongresszuson tehát semmi sem lett tisztázva, így az sem, hogy az MSZP mennyire legyen liberális és mennyiben baloldali, holott - és ebben Szili Katalinnak igaza van - a kérdésre adott válaszok egyben törésvonalakat is jeleznek a szocialista pártban, amelyek szakadáshoz ugyan soha nem vezetnek, de újra és újra fellángolt vitákhoz, úgynevezett kibeszéléshez, az erők szétforgácsolódásához mindig. A miniszterelnök elemzését sem követte polémia, a kialakult helyzet értékelése és az őszinteség kimerült az önostorozásban. Néhányan még azt is elfelejtették, mit mondtak tegnap a szögre akasztott Audi-kulcsokról, s megelégedtek azzal a pragmatikus felismeréssel, amelynek áprilisban úgy látszik, nem voltak birtokában: más koalíciós partner nincs, tehát alternatíva sincs, a kisebbségi kormányzás nem az, éljen Gyurcsány. Igaz, ha a küldöttek hét év közös kormányzás után szombaton döbbentek rá arra, hogy nem okvetlenül a liberalizmus, a liberálisok jelentik az MSZP számára a legfőbb veszélyt, hanem a befelé fordulás - ez elkönyvelhető eredmény, amennyiben a tagságban is tudatosodik.

Mégis félő, hogy mint már annyiszor, kitörő tapsok helyettesítették a nézetek, érvek nyílt ütközését, tapsok, amelyek olyanok, mint a beváltható kuponok - máskor mást vesznek majd rajtuk. Elképzelhető persze, hogy a rendkívüli kongresszus gőzleeresztőként teljesítette feladatát, de ez már csak azért is kevés, mert a szocialista párt szellemi műhelyei is egymástól elszigetelten vagy egyáltalán nem működnek, azaz jelenleg aligha van olyan fórum, ahol a szőnyeg alá söpört tartalom összetétele, természetrajza átbeszélhető, tisztázható lenne.

Ez a kongresszus egy alibihelyzettel gazdagította a korábbi kongresszusok alibimondatait - ha úgy vesszük, más szinten, más témában megismétlődött az, ami április közepén történt. Létrehoztak egy választást előkészítő bizottságot, amely - jól láthatóan - Gyurcsány Ferenc vezetésével hatalmi centrumként fog működni. Ugyanakkor ott lesz az MSZP, az elnökkel és vezető testületeivel, valamint a kormány, amelyet a pártnak kéne kontrollálnia, a program, amelynek irányát a koalíciónak kéne megszabnia. Gyurcsány egyszerre fogja működtetni a párt és a kormány gépezetét, valamint irányítani a kampányt, ami azért így kissé soknak tűnik, de mindegy, ezt is túléltük valahogy. Hivatalos megfogalmazásban: a kongresszuson mindenki emellett tett hitet. Legalábbis, aki nem hallgatott. Hogy e szövetkezés mennyi időre szól, nem tudni.

A lombok azt susogják, hogy Szili Katalin újabb célt tűzött maga elé. Adott pillanatban átvenné az MSZP vezetését. Természetesen ezt most határozottan cáfolja, de lehet, hogy 2006-ban a küldöttek matricázhatják az újabb trikókat.