Elégedett mongol varrónők
A 3300 lelkes Hőgyészen 1991-ben alakult a Jean-Tex ruhaipari és kereskedelmi részvénytársaság konfekciót gyártó üzeme. A kilencvenes évek vége felé a cég munkaerőhiánnyal küzdött, mert a minimálbérről induló - azt egészíti ki a teljesítménybér - jövedelmet kevesellték a helyiek. Ezért 1998 óta ide is toboroznak mongol munkaerőt. Számukra vonzó az itteni kereset, most is húszan várakoznak magyar munkahelyekre.
- Első szóra vállalták a családok a Magyarországra jövetelt. Persze, csak olyan embereknek ajánlottam e lehetőséget, akik nyolc osztályt végzett vagy érettségizett szakmunkások, sőt többen felsőfokú végzettséggel is rendelkeznek, s a mongolon kívül legalább alapfokon beszélnek egy idegen nyelvet - magyarázza meglepően jó magyarsággal Khas Batarsanaa - az egyszerűség kedvéért Szana -, az üzem termelési vezetője, tolmácsa, egyben a toborzó embere.
Robotka István vezérigazgató az idén februárban vásárolta meg a hőgyészi céget, s mint mondja, lassan sikerül egyenesbe hozni. Ez, teszi hozzá, nem utolsósorban a szorgalmas, gyors kezű mongoloknak köszönhető. A cégvásárlást megelőzően 130 mongol dolgozott a hőgyészi rt.-nél. Mivel nem volt elegendő megrendelés, mintegy ötven honfitársának Szana Egerben talált varrodai munkát. Köztük van a felesége is, aki három gyermekükkel is zokszó nélkül vállalta a költözést, mondván, a munka és jó kereset az első szempont. A vezérigazgató reméli, hogy hamarosan visszaszállingózhatnak az "egriek" Hőgyészre.
Az üzemben számítógép által vezérelt modern varrógépek működnek. Mellettük tornyosulnak a munkafázisnak megfelelő készenléti állapotban lévő dzsekik, rendőrök számára készülő pantallók, farmernadrágok, vadászkabátok, speciális - betéttel ellátott - biciklisnadrágok. Az utóbbiak francia megrendelésre készülnek, s majd a világszerte számon tartott nemzetközi kerékpárversenyen tesznek jó szolgálatot. De fontos megrendelőik között tartják számon a németeket, olaszokat, osztrákokat, görögöket, s a magyar piac igényeit is ellátják.
Az is érzékelhető, hogy a mongol és a magyar munkások, bár más nyelven beszélnek, de értik egymás szavát. Ám az idegennek is feltűnik, hogy azért elkülönülnek egymástól, bizonyára nagyon is eltérő kultúrájuk okán. Igaz, akadnak közöttük jó barátok is. Sőt az angol-orosz szakot végzett Gendenjamts Sarantsetsegnek, azaz Szarának - aki 1999-ben a most már 11 esztendős kislányával jött Hőgyészre szerencsét próbálni - magyar az élettársa. Az asszony büszkén beszél jól tanuló lányáról, aki szépen zongorázik, s jobban beszél magyarul, mint mongolul, hasonlóan a többi óvodás és iskolás gyermekhez.
A mongol családok albérletben laknak. Szaráék a rezsi fölött 7000 forintot fizetnek a bérelt lakásért. Az egyik mongol munkás megjegyzi, kilenc lány negyvenezer forintért lakik egy háromszobás lakásban.
A mongol fiatalokat az önállósodás és a számukra jó kereseti lehetőség vonzotta Ázsiából Magyarországra. Úgy mondják, aki 105 százalékot teljesít, 100-110 ezer forintot keres bruttóban. Szana hozzáfűzi, hogy odahaza egy vezérigazgató jövedelme 60-100 dollár (12-20 ezer forint) között mozog. Igaz, itt drágább a megélhetés, mint odahaza, ennek ellenére a varrodában dolgozók rendszeresen támogatják az otthoniakat.
Szanától megtudtam, hogy a Hőgyészen élő mongolok közül csak ötnek van letelepedési engedélye. A többieknek évente kell megújítaniuk munkavállalási engedélyüket. Ez azt jelenti, hogy minden esztendőben haza és vissza kell utazniuk, azaz össze kell spórolniuk a mintegy 200 ezer forintos repülőút árát.
- Tudom, hogy a törvény ezt írja elő. De már többször jártam az ügyben a bevándorlási hivatalban, s kérvényeztem, hogy az ilyen nagy távolságból érkezett munkások esetében tegyenek kivételt, módosítsanak a jelenlegi szabályokon - mondja Szana.
Gyetvai László, Hőgyész polgármestere úgy fogalmaz: maga is támogatja a mongolok beilleszkedését, s hozzáteszi, e téren nincs is különösebb gond. Részt vesznek, sőt föl is lépnek a községi rendezvényeken, a település vezetői pedig elmennek az ő ünnepségeikre.
