Ebben van persze némi megejtő: hullámzásának üteme a hatalom megtartásának esélyeihez köthető. Ezek a hullámok tudták maguk alá temetni Medgyessy Pétert, hogy azzal az ütemmel hozzák föl az akkor már ejtett tanácsadó-minisztert, Gyurcsány Ferencet kormányfővé, s vele együtt Hiller Istvánt a párt élére, aki a megnyugtató partot érést ígérte az MSZP-nek.  Akkor már sejteni lehetett, hogy Szkülla és Kharübdisz között fognak imbolyogni, magukat is megtépázó sikerekkel olykor (kettős népszavazás), léket kapva (Sopron), a megrongált hajót javítgatva (költségvetés), és újból vitorlát bontva, azt lesve, merre is fúj a jó szél (száz lépés programja). De azt senki nem gondolta, hogy éppen az államfőválasztás lesz az az ügy, ahol a Gyurcsány-Hiller páros zátonyra fut. És lám, miközben a hullám leejti a pártelnököt, újfent magasba emeli a kormányfőt.

És egyvalakit megint maga alá temet: Szili Katalint. Ő, ha szombaton, a kongresszuson hallgatott volna, és nem esik neki a kormányfőnek és a pártelnöknek, újfent várhatna egy hullámra, ami ismét fölemeli. Ebben neki elég komoly gyakorlata van. De ütemet tévesztett, pedig eddig meglehetősen jó ritmusban mozgott. Jó ütemben vonult vissza tavaly, Hillerék pajzsra emelésekor, s ugyanúgy jó ütemben kezdte építeni magát (akkor, amikor Hillerék épp a pajzs alá kezdtek szorulni), hogy megkerülhetetlen legyen az államfőválasztás során. Megkerülhetetlen volt, fönn is akadt rajta az MSZP-hajó. Rosszul mérte föl, hogy ez a kongresszus a támadásé. Inkább az önmarcangolásé volt, a tisztázásé. Paradox módon az ő hulláma már csak az lehetett volna, amelyik egyúttal az MSZP Gyurcsányban megváltót látó reményeit temetné. De a szocialisták a dagályt várják - ha Hiller István nem viszi is partra őket, vezérevezősként szolgálhatja a kormányost, aki ezt még megteheti. Mert Hillernek ezen az úton legfeljebb már csak ennyi jut, pedig ő ezúttal nem tévesztett ütemet - hamut szórt a fejére, s ezzel nagy lépést tett abba az irányba, hogy valaha megkerülhetetlen politikus legyen. Ő volt az, aki ütemet tévesztett, amikor azt gondolta, hogy van mozgástere az államfőválasztás ügyében, ütemet (és személyt) tévesztett, amikor női köztársasági elnököt akart, és rossz ütemben mozgott, amikor azt sulykolta: Szili Katalint így is, úgy is megválasztják.

Az MSZP a vízen (át)járást már csak Gyurcsánynak hiszi el - a kormányfőnek, aki a kettős népszavazás hőseként összeszedett magának anynyi bizalmat, amennyi elfedi, hogy az államfőválasztás során ütemhibát ütemhibára halmozott. Ő is későn ébredt, nem tudta elképzeléseit a pártra erőltetni (akarta, de mennyire, hogy akarta, csak hát a hullámok...), nem tudta annyira negligálni a kérdést (az államfő-jelölői kongresszuson egy szót sem ejtett arról, amiért összejöttek), hogy ne tűnjön elementáris bukásnak, ami van, az utolsó pillanatig elhitte, hogy megvan, ami nem volt meg. De most megint jó ütemben lépett: elismerte ütemtévesztéseit, Hiller Istvánt hagyta süllyedni, hogy ismét őt dobják föl a hullámok - a kérdés az, képes-e meglovagolni őket. Az biztos, hogy a hajón most már mindenki érte dolgozik, s imádkozik, hogy ütemérzéke többé ne hagyja cserben. Ma például várhatóan elhalasztja a várt adóbejelentéseket.