Bolívia Dél-Amerika legszegényebb állama, amely történelme során jelentős területeket veszített, így nagy sérelme mind a mai napig, hogy Chile elvette tengeri kijáratát. Részben ennek tulajdonították a politikai stabilitás hiányát: a XIX század első felében a spanyol gyarmatosítókkal szemben kivívott függetlensége óta majd 190 puccsot élt meg. A katonai rendszerek egészen 1983-ig tartottak.

A kilencmillió lakos valamivel több mint 60 százalékát az indián őslakosok - ajmarák, kecsuák, guaranik - alkotják. Közülük kerülnek ki az Andok fennsíkján, három-négyezer méter magasan állat- és növénytermesztésből élő (vagy inkább tengődő) szegények. Az ENSZ statisztikája szerint a lakosság majd 70 százaléka él a szegénységi küszöb alatt, mintegy 30 százalékuk pedig napi egy dollárnál kevesebb jövedelemből vergődik.

A fővárosban, La Pazban majd ezer méter a szintkülönbség. A gazdagok, a jobb módú vállalkozók - rendre a bevándorlók leszármazottai - a mélyedés alján, az elviselhetőbb, 3000 méter körüli magasságban élnek. A repülőtér viszont 4000 méter felett, El Altónál van. Miután La Paz mélyedése megtelt, az utóbbi években az indián őslakosok ezrei El Altóban telepedtek meg munka és megélhetés reményében.

Történelmileg egykor az ezüst, ón- és az aranybányászat biztosított egy rétegnek meggazdagodást. A katonai diktatúrák „államkapitalizmusát” követően az ezredfordulóhoz közeledve a polgári kormányok a szabadpiaci reformok, a privatizálás útját követték. A mezőgazdaság, így a kokalevél, majd a szója, illetve a gázlelőhelyek feltárása kínálta a nyereséget, ez utóbbi a keleti tartományokban, Santa Cruzban vagy Tarijában. Minthogy a gázkitermeléshez hatalmas beruházásokra van szükség, megjelentek a külföldi cégek. S nem sokkal később azok a mozgalmak, amelyek viszont tiltakoznak az ország kincsének „kirablása” miatt. A nincstelen, legfeljebb kokalevelet rágó indián őslakosokat - a jelek szerint - nem nehéz politikai, ideológiai indítatással mozgósítani a nemzeti kincs védelmében. Ez az utóbbi hetek, hónapok története is. S mi lesz, ha a külföldi tulajdonosok távoznak, mi lesz El Alto vízellátásával, a cochabambai gázlelőhelyekkel?