Két év, két távozó elnök Bolíviában
Carlos Mesa elnök márciusban már egy ízben hasonló körülmények között felajánlotta lemondását, ám akkor a törvényhozás még úgy döntött, hogy maradjon posztján az államfő. Formailag a politikus helyi idő szerint hétfő este sugárzott televíziós beszédében ezúttal is a bolíviai parlamentre bízta a döntést, hogy elfogadják vagy sem lemondó nyilatkozatát. Ám ezúttal aligha valószínű, hogy folytathatja az egyébként 2007-ig szóló mandátumát.
Mesa azt követően döntött az államfői tisztségből való távozásáról, hogy hétfőn több tízezer - egyes jelentések szerint több mint 80 ezer - tüntető valósággal megbénította a bolíviai főváros, La Paz központját, az 1997 óta külföldi vállalatok kezén lévő bolíviai gázágazat államosítását, illetve az elnök távozását követelve. Mesát hétfő délután ki kellett menteni az elnöki palotából, mert a tüntetők csaknem áttörték az épület köré vont rendőrkordont. Ez volt a legnépesebb tömegmegmozdulás a hetek óta tartó kormányellenes tüntetések során.
Mesa 20 hónapja töltötte be az államfői tisztséget. Nem véletlenül utalt arra, hogy a parlament döntéséig a helyén marad, s nem kívánja elhagyni az országot. Ugyanis elődje, Gonzalo Sanchez de Lozada 2003 októberében kényszerült távozni a hatalomból: az éjszaka leple alatt menekült el, egészen az Egyesült Államokig a már akkor is az energiaágazat miatt tüntető tömegek haragja elől. Annak idején az a terv váltott ki népharagot, hogy vezetéket építsenek Chilén át a tengerig, ahonnan a földgázt az Egyesült Államokba és Mexikóba szállíthatták volna. A terv ellen tiltakozókkal szemben az elnök utasítására keményen felléptek a biztonsági erők. A többhetes munkabeszüntetés, útlezárásokkal súlyosbított zavargások mintegy hatvan halálos áldozatot követeltek.
Bolívia a második legnagyobb földgáztartalékkal rendelkező ország Dél-Amerikában, a lelőhelyek többségét azonban külföldi vállalatok tárták fel a kilencvenes évek végén. A földgázkincs hasznosítása kettéosztotta a társadalmat. Az ország keleti és déli tartományai, Santa Cruzzal az élen - ahol egyébként a fő lelőhelyek is vannak - érdekeltek a kitermelés fokozásában. Az Andok fennsíkjának szegény indián őslakosai viszont balos politikai befolyás alá kerültek, hónapok óta közülük kerülnek ki a tüntetők La Pazban. Evo Morales, a kokacserje-termelők szakszervezeti hangadója, egyben Bolívia második legerősebb pártjának, a Mozgalom a Szocializmushoz (MAS) vezetője az energiaszektor államosítását tűzte zászlajára. Ugyanakkor a gazdagabb Santa Cruzból autonómiakövetelések fogalmazódtak meg. A törvényhozók La Pazban naponta szembesültek a tüntetésekkel, s végül május derekán törvényt hoztak a külföldi társaságok adójának jelentős emeléséről. Ez a döntés azonban nem elégítette ki Evo Morales táborát, újabb és újabb útakadályokat emeltek, becslések szerint a tüntetések és az ország egy részének megbénítása naponta 20 millió dollárnyi veszteséget okoztak.
A hét végén Carlos Mesa elnök még megpróbált előre menekülni, alkotmányozó nemzetgyűlést tűzött ki őszre. Ezen egyrészt rögzítették volna az indián őslakosok jogait, így remélte leszerelni a tüntetéseket. Másrészt a tartományok autonómiaköveteléseiről is rendeztek volna népszavazást, tehát az elnök megpróbálta kielégíteni a másik tábort is.