A Kossuth rádió heti időutazása látszólag mai problémákkal küszködő, jellemükben, szóhasználatukban azonban évtizedekkel korábban megrekedt papírmasé lényeket mutat fel. Erkölcstankönyvekből összetákolt magas pódiumra felmászva enyhe orrhangon oktatják ki egymást és közvetve a rádióhallgatókat az élet dolgairól, a helyes viselkedésről. Bár vannak köztük férges almák is, a legtöbbjük az édenkert tökéletes gyümölcseként kínálgatja magát, és kizárólagos birtokában van a jó és rossz tudásának.

Atyáskodó, paternalista hangnem, vállveregető lesajnálás, már hetekkel korábban elhullott hírmorzsák keserves söprögetése jellemzi a műsort, eltekintve néhány ritka példától. Életszerű párbeszédek helyett a szereplők folyamatosan kibeszélnek, üzenetet közvetítenek, verbálisan fenyítenek és noszogatnak. Időnként berángatnak egy igazi "atyát" is, aki hosszas prédikációival gondoskodik róla, hogy bújtatott vallási műsorként a közrádió egy újabb kötelezettségét pipálja ki.

Nehéz a Szabó család válogatott kínlódásait bűntudat nélkül hallgatni. Jobbik eset, ha valaki azért érez lelkiismeret-furdalást, mert mondjuk két napja nem gazolt a konyhakertjében (a kertrendezés morális következményeire az egyik adásban legalább háromszor felhívták a figyelmet). A rosszabbik, ha elmegy az egész életkedve.

Utóbbi ellen csak egyetlen orvosság van, ha eltekintünk az öncélú géprombolástól. Kölcsön kell vennünk egy kis humorérzéket, és akkor hirtelen nagyon vicces lesz a Szabó család. Mindenből lesz benne egy kevés: fekete humor, bohóctréfa, Móricka-vicc. Lehet például komolyan venni
egy ilyen kezdőmondatot: "Veleméri Szókratész, az egykori csőlakó komoly összeggel segíti ki Ildit, aki becsüstanfolyamra akar beiratkozni"? Ugye, nem? Lehet száraz szemmel hallgatni "a média hazug, felszínes világába belecsömörlött" sztárok ömlengéseit a média hazug, felszínes világán keresztül? Lehet fájó hasizmok nélkül elviselni azt, ha valaki dühbe gurulva elharap egy középsúlyos káromkodást, és meghunyászkodva kiböki: "a nemjóját"? Le lehet szokni a kárörömről, amikor az elmaradt ügyeleti díjak kapcsán az államilag pénzelt médium az állam elleni pereskedésre buzdít? Nem és nem és nem. A Szabó család igenis pályát tévesztett. De nagyon.

Ray Bradbury egyik elbeszélésében, amely a Mennydörgő robaj címet viseli, a dinoszauruszvadászatra a múltba utazó főhős véletlenül rálép egy pillangóra, és emiatt láncreakciószerűen minden megváltozik: mire visszatér, küszöbön a diktatúra. Jó lenne belepiszkálni egy ősrégi Szabó családba, mondjuk 1970-ben beletenni egy új figurát vagy egy ízes káromkodást, és akkor talán mára hamisítatlan bohózat lenne.

De az is lehet, hogy már rég nem lenne műsoron.