A főváros egyik vezetője mesélte egyszer, mit tapasztalt egy skandináviai útján. A téma az útépítés. Az egyik északi ország fővárosában jó előre beharangozták, hogy melyik napon, hány órától zárják le a város egyik legfontosabb, de már elhasználódott útját. (Gondolom, olyan pocsék állapotban lehetett, hogy bármelyik budapesti útra elcserélnénk.) A meghirdetett órában - sőt, percben - két munkás kitette a terelőtáblát az út elejére, és ahogy az utolsó autó elhagyta a leendő munkaterületet, felbukkant több tucat hatalmas munkagép. Az első néhány felmarta az aszfaltot, a következők eltakarították a törmeléket, a mögöttük jövők előkészítették az aszfaltozást, így néhány nap alatt az egész úttal végeztek.

Mindez csak arról jutott eszembe, hogy a főváros hónapok óta sulykolja a "soha nem látott mértékű" útfelújítások kezdetét. (Más kérdés, hogy a Budapest teljes úthálózatának 2, azaz két százalékát érintő felújítást próbálják eladni az évszázad városfejlesztésének.) A régóta tartó kampányban jó előre beharangozták, melyik úton mikor kezdődik a munka, a pontos menetrend a főváros honlapján is olvasható. Ehhez képest tegnap sehol nem dolgoztak. Az illetékes főpolgármester-helyettes még fel is háborodott ezt firtató kérdésünkön: mit képzelünk, hiszen a munka akkor kezdődik, amikor a hivatal átadja a munkaterületet, a kivitelező akkor zárja le az utat, amikor akarja, őket - a hivatalt - csak az érdekli, hogy határidőre legyen minden kész.

Most komolyan: ennek tényleg így kell működnie? Azt harsogják hónapok óta, hogy a hivatal dolga hol ér véget, mikor tolnak át egy aktát az asztal egyik sarkáról a másikra? És még csak meg sem fordult senkinek a fejében, hogy ez milyen képtelen dolog.

Mindenkinek jobb enne, ha az értelmetlen kampányra fordított pénzből elmenne az öszes illetékes egy hosszú skandináv tanulmányútra. Ha szerencsénk van, haza sem jönek többet.