A kolozsvári magyarokat mi itt Budapesten is magyaroknak tartjuk, ők is magukat, s vannak köztük, akik nem gondolják, hogy a román társadalomba tartoznak, noha persze román állampolgárok. E szerint a magyar társadalom túlnyúlik az államhatárokon. Meddig? Az amerikai Ohio állam Cleveland vagy Toledo városában élő magyar közösségeknek nincs kétségük afelől, hogy nemcsak állampolgárai az Egyesült Államoknak, hanem részei is az amerikai társadalomnak. Ott is magyar társadalom van? Vagy a magyar társadalom fogalma csak a mai politikai határokon közvetlenül kívül rekedt magyarokat tartalmazza, de akik messzebbre kerültek, azokat már nem?

Van-e egyáltalán értelme úgy feltenni a kérdést, hogy hol vannak, meddig tartanak a magyar társadalom határai? Talán van - legalább a tisztázás végett -, noha a válaszom e kérdésre merőben eltér a fentebb idézettől. A társadalom és állam különböző szavak ugyan, s más-más a fogalmi tartalmuk, mégis felettébb szorosan összetartoznak. Gondoljuk meg például, milyen természetesen mondjuk ki, hogy francia társadalom, svéd társadalom, cseh társadalom - s ilyenkor a politikai térszerkezet egy meghatározott, államhatárokkal kerített darabján élő emberekre gondolunk. Az újkori fejlődés Európában a leghatározottabb módon államtársadalmakat teremtett, amelyek a XIX. és a XX. században nemzetállami formákban éltek, és élnek ma is. Az állam több tucat intézménnyel fogja át, tartja egyben az adott társadalmat, mégpedig olyan intézményekkel, amelyek érvénye és hatása az államhatárokig terjed. Ilyen például az adórendszer, az iskolarendszer, a jogrendszer, a szociális támogatás valamilyen szisztémája és még sok más egyéb. Ezeknek az állami intézményeknek az ereje tartja egyben és teszi lehetővé a társadalom mindennapi életét. Ezek áldása vagy kényszere, olykor puszta tehetetlenségi ereje mindig csak az államhatárokig tart. Azon túl már egy másik állam van, egy másik társadalom. Amiből pedig az következik, hogy a társadalom határai egybeesnek az államhatárokkal, s magyar társadalomról érdemben és érvényesen csak a politikai határokon belül lehet beszélni.

Az persze, hogy a nyelvi, kulturális, etnikai "határok" nem esnek egybe a földabroszra rajzolt, történetileg alakult, politikai demarkációs vonalakkal, az köztudott. Sehol a világon nem esnek egybe. Van is ebből elég baj. De mindezen bajok orvoslása, enyhítése az államközi térben, a nemzetközi jogok érvényesítésével, csak államközi megegyezésekkel érhető el. Ha azonban úgy véljük, és azt állítjuk, hogy a társadalom határai túlnyúlnak az államhatárokon, akkor biztosra vehetjük, hogy logikailag is és politikailag is ingoványos talajra lépünk.

Az állam egy társadalom legátfogóbb intézménye, amely politikai keretet ad egy nagy embercsoport életének, s minden belső konfliktus ellenére biztosítja viszonylagos egységben tartását. Ha társadalmat mondunk, akkor egyúttal államot is mondunk. Tudott dolog - éljünk egy távolabbi példával -, hogy Rigában is és a kirgíziai Biskekben is élnek oroszok, s velük kapcsolatban az orosz államnak akadhatnak tennivalói. De csak a már említett államközi térben, mert az orosz államhatárokon kívül élő oroszok, akár közel, akár messze Oroszországtól, bármennyire integrálatlanok is adott államtársadalmukban, nem részei az orosz társadalomnak, s az orosz társadalom, vagyis az orosz állam határai nem érnek Rigáig vagy Biskekig.

Az állam és társadalom fogalmi problémája persze régi és összetett. Hivatkozhatnék a nagy antik gondolkodókra is, akik nem tettek különbséget állam és társadalom között, de tudjuk, mai jellegű állam akkor nem is létezett. Az európai újkorban viszont a tarka népességet egybekovácsoló állam teremtette meg a ma ismert nemzeti társadalmakat sok erőszakkal, háborúval, kifelé és befelé alkalmazott kényszerekkel.

Amikor kimondjuk azt a szókapcsolatot, hogy magyar társadalom - gondoljunk ismét bele! -, valójában egy politikai entitásról beszélünk, és nem vagyunk tekintettel arra, hogy a magyar állampolgári népességen belül közel egymillió embernek nem magyar a kultúrája, sokszor az anyanyelve sem. Vannak persze köztünk olyanok, akik nemcsak az államhatárokon túl vizionálnak magyar társadalmat, hanem egyúttal befelé szűkítik is azt, kizárva abból etnikai alapon a más származásúakat vagy más kultúrájúakat. Lehet, hogy világosabb lenne, ha magyar társadalom helyett magyarországi társadalmat mondanánk. De kevés reménytelenebb dolog van, mint a közbeszédtől pontosságot várni.

Mindenesetre, ha magyar társadalomról beszélünk, akkor ma egyúttal államról is beszélünk, s ennek a földrajzi kiterjedésben megvannak a határai. Mélységében viszont jóval kevésbé. Másfél évszázaddal ezelőtt az amerikai Henry David Thoreau, az állampolgári engedetlenség apostola még azt írhatta börtönből való szabadulásakor - egy éjszakára zárták tömlöcbe, mert három évig tüntetőleg megtagadta az adófizetést -, hogy alig megyünk a várostól két-három mérföldet, s az államnak már se híre, se hamva. Azóta az állami intézmények - elfogyván a modern állam által bekebelezetlen, szűz területek - mindenütt befelé terjeszkednek. Mi magunk mint államtagok követeljük ki - minél inkább demokratikusak az állapotok, annál inkább -, hogy az állam központi vagy önkormányzati formájában gondoskodjon jól járható utakról, teremtsen biztonságot az élet legkülönbözőbb területein, védje meg a szabadpiacot jó törvényekkel és kemény szankciókkal saját magától mint államtól, és magától a piac szabadosnak ítélt, renitens tényezőitől is. Nemcsak mi mint társadalom, hanem a szabad piac is az állam kreatúrája. Nélküle egy pillanatig se létezne.

Földrajzi kiterjedésben azonban az államnak és az általa keretezett, egybetartott társadalomnak a politikai térszerkezetben világos határai vannak. Ha e határok a jövő, számításba vehető európai uniós folyamataiban tovább légiesednek, elhalványulnak, akkor egy európai társadalmon belül mérlegelhetjük problémáinkat. Ezek nem lesznek kevesebbek, de mások lesznek.