A Fehér Ház azonban nem ünnepel. Sőt, feltűnően visszafogja a kárörömöt, amelynek meglétére csak egy-egy szigorúan névtelenül nyilatkozó bennfentes tesz célzást. A hivatalos megszólalók kivétel nélkül azt hangsúlyozzák, hogy az Egyesült Államok az egységes és erős, partneri Európában érdekelt. Ebben az értelemben az USA támogatja az új alkotmány elfogadását, mert az végre adna egy telefonszámot, amelyen bármikor elérhető lenne az EU. (Annak idején még Kissinger panaszkodott, hogy nem tudja, hol hívhatja fel azt a bizonyos "Európát".) A kereskedelmi, politikai és biztonsági érdekek öszszehangolása simábban menne, ha Európa egy hangon szólalna meg. Arról nem beszélve, hogy az Egyesült Államok érdekében állónak tekinti a stabilitás régiójának kiterjesztését a Balkánra és Törökországra, ami most késedelmet szenvedhet - sőt, meg is hiúsulhat.

Az EU-val a vetélkedés elkerülhetetlen, de ha Kínáról, Oroszországról, vagy a Közel-Keletről van szó, az USA és az EU a legszorosabb szövetséges. Most olyan éveket élünk, amikor ez utóbbi szempont minden mást háttérbe szorít, így Európa elbizonytalanodása vagy pláne meggyengülése semmiképpen sem jó hír Amerikának. Még akkor se, ha Chirac vagy Schröder rovására titokban megengednek egy csúfolódó mosolyt. (H. G.)