A személyi és vagyonőr báty - kemény, kigyúrt férfi - előzőleg üdítővel kínálta az újságírókat, most azonban gyorsan megköszönte az érdeklődést, és mindenkit arra kért, takarják ki öccse arcát, ne okozzon neki senki további kellemetlenségeket. Ő volt különben az, aki a hazaérkezés előtt szóval tartott bennünket - bent a házban közben hangosan szólt a magnóról Vangelis dala, a Paradicsom meghódítása. De a szektaüggyel kapcsolatos kérdésünkre jót nevetett, és egy Szűz Máriá-s medált húzott elő pólója rejtekéből. Ezután kijelentette, hogy ők félromák, anyai ágon zenész családból származnak, de nem foglalkoznak azzal, amit a sajtó ez ügyben összehablatyolt.

Megérkezett még a házba egy fölöttébb extrém, de nagyon divatosan öltözött hölgy társaságában egy szelídített vadászgörény, mire János, a család angol buldogja is kirohant az utcára.

A környékbeliek egyébként kíváncsian várták haza Misit, alias Mortimert. Jóravaló gyerekként jellemezték, aki mindig köszönt nekik, ha elment a házuk előtt. A családdal kevés az érintkezés, mivelhogy benn laknak egy kis közben, ott is meghúzódnak a hatalmas diófák árnyékában. Az apa korábban a kertészetben dolgozott, mondták a szomszédok, nincs velük semmi gondjuk.

- Itt a fiú egyszer sem hadonászott karddal - mesélte egy idős hölgy, aztán sietett befelé a házba, hogy megnézze, mit mondanak a szomszédjáról a tévében.

"Mortimert" az édesanyja várta