Egy férfipolitikusnak eszébe sem jutott volna feltenni ezt a kérdést, Merkelnek azonban már volt ideje megszokni, hogy személye nem mindenhol ébreszt bizalmat. Fő ismérvei - nő, keletnémet, protestáns, újraházasodott, gyermektelen - távol esnek a kereszténydemokrata ideáltól.

A hajdanán "Helmut Kohl kislányának" is nevezett Angela Merkel a személyes hendikeppek ellenére is határozottan haladt előre. Ha kellett, kompromisszumot kötött, máskor azonban férfiriválisait kiszorítva jutott a cél közvetlen közelébe: négy hónap múlva ő lehet Németország első női kancellárja.

A keletnémet Merkel 1989-ben, a fal leomlása után csatlakozott egy keletnémet ellenzéki mozgalomhoz. 35 évesen már az első keletnémet kormány helyettes szóvivője, majd - miután átlépett a CDU-ba - az első egységes német kormány nő- és ifjúságügyi minisztere lett.

Kohl 1998-as választási veresége után újdonsült pártfőtitkárként ő kezdte meg a párt újjászervezését. Miután a pártelnök Schäuble-t is elsodorta a CDU pártfinanszírozási botránya, 2000-ben Merkel lett a CDU első női elnöke. 2002-ben még lemondott a kancellárjelöltségről Stoiber bajor kormányfő javára, de azóta vaskézzel takarítja el az útból a belső riválisokat.

A német sajtó máris találgatja, lesz-e Angelából "Maggie", vagyis Margaret Thatcher német változata: új Vaskancellárnő. Az biztos: Merkel nem lesz "nőügyi" kancellár. A női egyenlőség problémái hidegen hagyják - a nagypolitika és a férfiakkal való egyenrangú versengés érdekli.