Andor László közgazdász, Halmai Gábor, alkotmányjogász és Lányi András író vitázott a Kossuth Klubban a Méltányosság Politikaelemző Kör kilencedik, "Magyarország és a 2005. évi elnökválasztás" című rendezvényén. A bevezetőben a Kör társalapítója, Csizmadia Ervin politológus emlékeztetett: az eddigi államfőválasztások más-más okokból, de úgy zajlottak, hogy senkinek sem jutott volna eszébe vitát szervezni erről. Most először alakult úgy a helyzet, hogy általános meggyőződés szerint tétje van a választásnak.

Andor László közgazdász leszögezte: két, Szili Katalin megválasztása mellett érvelő cikket is írt a közelmúltban, tehát nem kívánja magát a pártatlan elemző színében feltüntetni. A kialakult helyzetet úgy értékelte: a kezdeti ötletelés után a jelölés ügye a hagyományos politikai mederbe terelődött. A Medián felmérésére utalt, amely szerint egyértelmű a két nagy politkai tábornak megfelelő mező, egyfelől Szili Katalin és Glatz Ferenc, másfelől Mádl Ferenc és Sólyom László - és az ingerküszöböt éppen átugorva valahol a két tábor között jelen van a jelentéktelen támogatottságú Gombár Csaba.

Andor László úgy látja: a 2005. évi fejlemények megerősítik a közvetlen elnökválasztás híveit. A pártok játszmái elég sokat ártottak a köztársasági elnöki tisztség tekintélyének. Fény derült arra, hogy maga az intézmény rosszul lett szabályozva. Mint mondta, a magyar parlamentáris rendszerben a köztársasági elnöki intézmény az 1990-es MDF-SZDSZ-paktum nyomait viseli magán, ahol a legnagyobb hiba az volt, hogy a 2/3-os törvények egy részéről lemondás fejében az SZDSZ nem a végrehajtó hatalom mindenkori ellensúlyozására alkalmas intézményi garanciákat kért, hanem személyi garanciákat alkudott ki. Az eltelt 15 év tapasztalatai azonban ebben a kérdésben is nyilvánvalóvá tették: nem kellene örökérvényűnek tekinteni a közvetett elnökválasztás elvét.

A küszöbön álló államfőválasztás fő kérdése, hogy egy más ügyekben működőképes koalíció miért nem képes legalább a harmadik fordulóra biztosítani jelöltje megválasztását. A közgazdász ennek fő okát a szabad demokraták lellkiállapotában, ellentmondásos és kiszámíthatatlan reakcióiban látja.

Utalt az SZDSZ taktikai hibáira: már hónapokkal ezelőtt bejelentették, hogy az államfőjelöltjük nem lehet pártpolitikus (Göncz Árpád is az volt), a szocialistáktól elvárták, hogy egyeztessenek, mielőtt megnevezik jelöltjüket (ők azonban bedobták Gombár Csaba nevét), és megszorító kritériumok sorával álltak elő.

Úgy látszik, még nem mérték fel, hogy milyen hatása lesz a koalícióra és szavazótáboraikra, ha nem sikerül megállapodni - fogalmazott Andor László.

Halmai Gábor alkotmányjogász jogi-intézményi szempontból közelítette meg a kérdést. Elsősorban arról fejtette ki véleményét, hogy valóban rosszul lett-e kitalálva a rendszerváltás idején a köztársasági elnöki intézmény. Halmai Gábor úgy látja, hogy erről szó sincs. Az elnökválasztás módját a jogkör szabályozásához kell kapcsolni, ez a világon - nagyon kevés kivétellel - így van. Ha valaki a jelenlegi elnökválasztási szabályon változtatni akar, arról is nyilatkozzon, hogy erősebb köztársasági elnököt szeretne-e látni? Halmai Gábor leszögezte: nincs szükség szélesebb jogkörökkel felruházott, erősebb elnökre.

Valóban elrontották a szabályozást 1989-90-ben? - tette fel a kérdést. - Inkább azt lehet kijelenteni, hogy a lehetséges opciókkal (elsősorban egy erős MSZP-s elnöknek a parlamenti választás előtt történő megválasztásával) szemben a legjobbat választották.

Az alkotmányjogász úgy látja: az eddigi elnöki ciklusok gyakorlata bebizonyította, hogy a szisztémával nincs alapvető baj. Mindkét elnök képes volt kisebb-nagyobb súrlódásokkal együttműködni a vele ellentétes politikai árnyalatú kormányokkal és parlamentekkel is. Az ilyen típusú államfői intézmény fő funkciója, hogy éles konfliktusok kialakulása esetén kibillentse a feleket pozícióikból erőteljes fellépésével.

Halmai leszögezte: a 2005-ös helyzet sajátossága, hogy ezúttal magánszemélyek és civil szervezetek is felléptek, a politikusok figyelmébe ajánlva egy jelöltet, Sólyom Lászlót. Ezt a fellépést ugyan fontosnak tartotta, de óvott attól, hogy túlértékeljük a kezdeményezés jelentőségét. Egyértelmű ugyanis, hogy végő soron a politikai szféra választja az államfőt. S ne legyenek illúzióink: nem lenne ez másképpen közvetlen elnökválasztás esetén sem - fűzte hozzá Halmai Gábor.

Emlékeztetett arra: a köztársasági elnök nem feltétlenül a legnépszerűbb ember. Ez politikai funkció, az államfőnek politikusként kel megállnia a helyét, ezért politikai folyamatban, politikusok közül kell választani - még akkor is, ha - különösen Mádl Ferenc jogászi teljesítménye esetében - nagyon fontos a szakmai színvonal is, amit képes elérni.

Halmai Gábor az SZDSZ szerepével kapcsolatban úgy nyilatkozott: a legfőbb hibájuk az volt, hogy nem voltak őszinték. Nem mondták ki egyenesen, hogy "nekünk Szili Katalin nem felel meg, ezért meg ezért". Rosszul érveltek, érveik mellé nehéz felsorakozni, s ezzel öngólt rúgtak maguknak. Halmai Gábor egyetértett Andor Lászlóval abban, hogy Gombár Csaba megemlítése is hiba volt az SZDSZ részéről. Igaz, hogy nem "jelölttel" álltak elő, hanem csak az MSZP figyelmébe ajánlották, mint olyan személyt, akit közösen támogathatnának - de ezzel sem kellett volna egy 20 fős frakciót adó pártnak előállni.

Az viszont tény, hogy az MSZP 178 képviselőjének szüksége van a 20 szabad demokrata képviselőre, hogy legalább a harmadik fordulóban elnököt tudjanak választani. Ez a 20 képviselő ezért elvárhatja, hogy az MSZP több jelöltet is jelöljön meg, és mindaddig folytassák a jelölést, amíg a szabad demokraták számára is megfelelő személyt képesek találni - fogalmazott Halmai Gábor.

Lányi András író a Védegylet vezéralakjaként szólalt meg, amely szervezet Sólyom Lászlót (aki nem mellékesen a Védegylet vezetőségi tagja) "civil jelöltként" ajánlotta a parlament figyelmébe.

Úgy látja: a rendszerváltás után a demokrácia oligarchikus vállalkozássá vált, emiatt rendkívül fontos a független intézmények megerősítése. Ilyen független intézmény lehetne a média, amely azonban semmilyen értelemben nem független. Nagy felelősség hárul az Alkotmánybíróságra a függetlenség megőrzése érdekében, az ombudsmanok kontrollszerepe is nagy jelentőségű - és fontos független intézmény lehet megfelelő választás esetén az állmafő.

A törvényesen, olajozottan működő oligarchikus rend fellazítását ugyanis a köztársaság számára üdvösnek kell tekinteni - fogalmazott Lányi András.

Az elnök által a Sándor-palotából sugárzott magatartásminták életbevágóak - a feladat a politika méltóságának megteremtése. Karizmatikus, makulátlan, mintaadásra képes személyre lenne most szükség - vélte Lányi András, hozzátéve: - Egyetlen ilyenről tud a lehetséges jelöltek közül: és ez Sólyom László.

Lányi András úgy látja, az elnöki intézmény szabályozása is változtatásra szorul, de jelenleg a civilek által ajánlott,a szerep betöltésére kiválóan alkalmas személy jelentene egyszeri terápiás beavatkozást. Az elnök fontos moderátor szerept tölt be a magyar politikai rendszerben, ráadásul a moderálás keretei részben az elnöktől függenek, rajta múlik, mennyire használja ki az intézményes kereteket, illetve mennyire tudja informális eszközökkel tágítani azokat.

Az elnök, ha hajlandó és képes rá, a megalázott és a demokrácia defektjeitől szenvedő állampolgárok számára betölthet egyfajta "vitraytamás" szerepet is. Ez a Kádár-rendszerből ismert magatartás az alulról érkező jelzések iránti nyitottság, az emberek igényei iránti nyitottság, amelyre a közvetítő mechanizmusok defektjei miatt nagy szükség lehet.

"Kicsit népjelöltre volna most szükség", az pedig sokat elmond a politkai elit működésének hatékonyságáról, hogy a civilek lényegesen színvonalasabb jelölttel álltak elő, mint bármelyik párt - fogalmazott Lányi András.

Éles vita

Sólyom Lászlóról. Halmai Gábor egy régi viccet idézett fel, Rajk László 56-os újratemetésének idejéből. A vicc szerint a gyászmenetben valaki felsóhajt: Rajk Laci, Rajk Laci, ha most itt lehetnél, de belénk lövetnél!... Ha a dolog most nem is ennyire véresen komoly, de Halmai szerint Sólyom László is valahogy így lehet azzal a furcsasággal, hogy a nem kis részben általa is alakított parlamentáris rendszerünkben egy bázisdemokratikus kezdeményezés keretében ajánlották őt elnöknek. Hamai Gábor úgy vélte: Sólyom László "elitista" felfogást képvisel abban az értelemben, hogy közjogi méltóságként kizárólag az alkotmányos értékeket volt (és lenne) hajlandó szem előtt tartani, nem az őt jelölők szempontjait.

Lányi András ezzel csak jelentős módosításssal értett egyet: Sólyom László, amennyiben "elitista", kizárólag a politikusokkal szemben az.

Andor László azzal szállt vitába, hogy Lányi a "civilek" nevében karizmatikus személyiségként ajánlotta Sólyom megválasztását. Az MSZP ismert gazdaságpolitikusa elismerte, hogy létezik ez a karizma, de hatása az értelmiség egy szűk csoportjára korlátozódik. Andor László ismételten a népszerűségi adatokra utalt, amelyek Szili Katalint tolják előtérbe, vitapartnereit azonban nem tudta meggyőzni arról, hogy a közvélemény-kutatók által mért népszerűség bármit is számítana ebben a kérdésben.

Szili Katalinról. Halmai Gábor nagyon élesen fogalmazott: Szilit alkalmatlannak tartja a köztársasági elnöki tisztségre. Elsősorban azért, mert elődeivel ellentétben nincs mögötte értékelhető teljesítmény/tevékenység. (Göncz Árpádot megválasztásakor a rendszerváltó alkotmányos berendezkedés szempontjából kulcsfontosságú 56-os szerepe legitimálta, Mádl Ferenc pedig az államfői tisztségben jól kamatoztatható jogászi tekintélyével teljesítette ezt a kritériumot). A másik probléma Szili Katalinnal, hogy az államfőnek idegen nyelvet, nyelveket is beszélnie kell.

Andor László Halmai tudományos minősítést követelő kritériumrendszerét az értelmiségi arrogancia példájának, a nyelvtudás hiányával kapcsolatos állítást pedig az elmúlt hetek sajtókampányára jellemző, Szilit alaptalanul lejárató állításnak minősítette. Kijelentette: Szili Katalin nagyon jól beszél németül, és az angolt is társalgási szinten bírja.

Lányi András ebben a vitában lényegében Halmaival értett egyet, amennyiben leszögezte: az államfő-jelölttől valóban elvárható valamilyen speciális teljesítmény - történelmi érdem, karizmatikus személyiség, kiváló jogászprofesszor - "de valamit tudjon az illető".

Andor László leszögezte: az MSZP kongresszusa után, ahol a többség Szili Katalin jelölése mellé sorakozott fel, alapvetően új helyzet állt elő a korábbi nyitott ötleteléshez képest. Most már az SZDSZ-nek kell elgondolkodnia, hogy miért nem tudta meggyőzni álláspontjáról az MSZP-t (lásd a korábban sorolt taktikai hibákat), és ezután már csak az a kérdés, hogy a jobb- vagy a baloldal jelöltje lesz-e a Magyar Köztársaság következő elnöke.

Az SZDSZ szerepéről. A vitát moderáló Csizmadia Ervin egy politikatudós kollégáját idézte, aki szerint az MSZP az SZDSZ szatellitpártja lett. Lányi szerint ez "marhaság", az SZDSZ már régóta képtelen önálló törekvéseket képviselni "és így fog dicstelenül eltűnni a történelem süllyesztőjében".

Halmai szerint is "csacsiság" az idézett kijeletés, de azért csacsiság, mert az MSZP eldöntheti, honnan veszi a szükséges szavazatokat - habár kézenfekvő lenne, hogy a koalíciós partnerénél keresse először.

Andor viszont úgy látta: az SZDSZ nem érti, hogy saját szavazói közül is sokan Szilit akarják.

Repedés a blokkokon? A Sólyom László jelölését aláírásával pártoló ismert liberális értelmiségiek közé tartozik Heiszler Vilmos is, aki a Kossuth Klubban elmondott hozzászólásában emlékeztetett: az MSZP-nek, ha ragaszkodik Szili Katalin személyéhez, akkor ígérnie kell valamit lehetséges partnereinek, ha tudja, meg is fenyegetheti a vonakodókat, vagy végső esetben más szövetségesek után is nézhet.

Ez utóbbinak jele lehetett a Fidesz-fakcióban jelen lévő kereszténydemokrata szövetség egyik vezetőjének kijelentése, amely szerint számukra elfogadható lenne Szili Katalin személye. A szocialisták államfőjelöltje pedig hosszabb ideje tudatosan tesz gesztusokat a vallásos érzelmű választóknak. Legutóbb az Országgyűlés elnökeként XVI. Benedekhez intézett levele keltett figyelmet, amelyben úgy fogalmazott, hogy "Szentséges Atyám, fogadja legmélyebb gyermeki tiszteletemet". A jelenlévők egyetértettek abban, hogy - bár az utóbbi megfogalmazás jelentőségét talán nem kell túlbecsülni -, Szili Katalin, mint mélyen vallásos és szocialista államfőjelölt kiválasztása újszerű jelenség az egyre inkább kétosztatú magyar politikai életben.

Csizmadia Ervin zárszavában kifejtette: az államfőjelöléssel kapvsolatban repedések mutatkoznak a befagyottnak tűnő pártblokk-rendszeren. Nem biztos, hogy a jelenlegi helyzetet a politika főszereplői a szokásos módon tudják kezelni, és helyre tudják állítani a blokkokat. Személyes véleménye, hogy üdvös lenne, ha a 2006-os választások előtt több irányban nyitott pártok jelennének meg a magyar politikában.

(NOL)