Jacques Chirac köztársasági elnök mindent elkövet annak érdekében, hogy a franciák büszkeségét felébressze, és rávegye őket az európai alkotmány támogatására. "Nem európai, aki nemmel szavaz " - nyilatkozta. - Hozzátéve, hogy aki nemet mond, az nem Európára mond nemet, hanem Franciaországra.

De az elnök nem csak a nemzeti büszkeségre apellál. Ahhoz, hogy az igenek kerüljenek többségbe, a kérdésben megosztott szocialistákat kellene maga mellé állítania.

A baloldali szavazókat arról kell meggyőzni, hogy az alkotmány nem veszélyezteti a francia jóléti államot. Ezért Chirac is gyakran beszélt arról, hogy az alkotmány éppen az angolszász liberalizmus ellen nyújt védelmet.

Az alkotmányt ellenző szocialisták érvelését a feje tetejére állítva azt nyilatkozta, hogy az alaptörvény elutasítása "megnyitná az utat azok előtt, akik Európát szabad piaci övezetnek, és nem szociális intézménynek tekintik".

A Libération szerint "az európai alkotmány körüli vitában mind a két félnek ugyanaz a  célja: szembeszállni a liberalizmussal". A különbség csak az, hogy az ellenzők szerint az alkotmány elfogadása jelentené a liberális elvek győzelmét, az igen-pártiak viszont épp fordítva gondolják, ők a kudarcot tekintenék a liberalizmus előretörésének.

Franciaországban jobb- és baloldal egyaránt liberalizmus-ellenes. A Libération cikkírója szerint ez azt jelenti, hogy "a franciák általában bizalmatlanok a szabad versenyes kapitalizmussal szemben".

De egy pontban nincs különbség a Libération és a liberalizmus-ellenesnek mondott franciák között. Mind a szabad versenyes kapitalizmus szinonimájának tekintik a liberalizmust.