Az alapkérdés az évtizedek óta változatlan módon működő állami egészségügy biztosítási alapra történő állítása. Amit 1993 óta Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak (OEP) hívunk, az nem biztosító és nem pénztár, hanem az Egészségügyi Minisztérium kifizető főosztálya.

Bár én nem így látom, de fogadjuk el munkahipotézisként Gyurcsány és a nagyobbik kormánypárt álláspontját, miszerint a választásokig hátralévő idő már nem elegendő az egészségügyi reform beindításához. Sajnos a felajzott várakozások közepette bejelentett 21 lépés még ilyen kiindulópont mellett is csalódáskeltő. Nem csak azzal van baj, ami bekerült, hanem sokkal inkább azzal, ami nincs benne, pedig benne lehetne még abban az esetben is, ha a valódi reform halasztást szenved.

A miniszterelnököt megvezették tanácsadói. Egyetlen épkézláb új javaslattal sem álltak elő, elkoptatott ötleteket adtak el új kezdeményezésként. Kínos példája az átverésnek a 15 percen belül érkező mentők első helyen kiemelt ígérete. Csak annyit kell beütni az internet keresőjébe, hogy "sürgősségi ellátás 15 perc Orbán Viktor", s pillanatok alatt látni fogjuk, hogy 1998 júniusában Orbán Viktor pontosan ugyanezt ígérte. Felelőtlenség volt ismételten kimondatni a miniszterelnökkel, hogy az OEP-ben 10 millió magyar állampolgárnak lesz egyéni egészségbiztosítási számlája. Lehet, de minek? Az a sokat emlegetett 500 ezer potyautas, aki "fizethetne, de mégsem fizet", nem az egyéni számla hiánya miatt tud bliccelni, hanem azért, mert az állami egészségügy logikája szerint kialakított jogszabályok erre módot adnak. (Az élettársi kapcsolat, vagy a könnyen kialakítható tanulói jogviszony például önmagában is elegendő a tajkártyához.) Hasonló a helyzet az "orvosilag nem indokolható" szolgáltatások megfizettetésére vonatkozó ígérettel. A koraszülött jóléti állam (© Kornai) idején kialakított jogszabályokat aligha lehet radikálisan szigorítani. Mint már többször kiderült, az Alkotmánybíróság nyitott az alapvető reformokra (privatizáció, nyugdíjreform stb.), de egy meglévő rendszerben a szerzett jogok védelmét általában előbbre valónak tartja, mint a spórolási céllal meghirdetett költségfarigcsálást.

Nevetséges dolog, hogy a kormány az egyik héten kiemelt témává emeli a borravalót, majd a követező héten hallgat az orvosi hálapénzről. Pedig ez ügyben is lehetne lépni a finanszírozás reformja nélkül. Például úgy - és ez azóta Pető Iván szájából már el is hangzott az Országgyűlésben -, hogy az OEP kísérleti jelleggel egy évre emelje meg öt százalékkal azon kórházak finanszírozását, amelyek szerződésileg vállalják, hogy az ott dolgozók nem fogadnak el hálapénzt a betegektől. A vállalás betartását a Magyar Kórházszövetség szakértői tudnák legjobban ellenőrizni.

Nem mondhatunk le az Irányított Betegellátási Modellről (IBM) - a hálapénz elleni küzdelemben sem. Az IBM bebizonyította, hogy képes valódi érdekközösséget alakítani a beteg, az orvos és az ellátó intézmények érdekeire alapozva. Ebben a hat éve működő, kísérleti rendszerben ma már közel kétmillió állampolgár kap jobb, hatékonyabb, ellenőrzött minőségű ellátást. A miniszterelnök beszédében, a 21 pont között az IBM-ről szó sem esett, ami megint csak furcsa, hiszen az elmúlt hónapok egészségpolitikai vitái éppen e körül kavarogtak! Egyértelművé vált, hogy a hibák forrása a szabályozatlanság, ez volt az Állami Számvevőszék kritikájának lényege is. Ki kell dolgozni az eddigi tapasztalatokon alapuló részletes szabályozást, ami egyben megteremti a több-biztosítós rendszer felé való átmenet lehetőségét is. Indokolt lenne például a fejkvótarendszert úgy módosítani, hogy a népegészségügyi szempontból leghátrányosabb térségek többletforráshoz jussanak. A 2006-os költségvetésben már biztosítani lehetne az IBR keretében ellátottak körének kibővítését kétmillióról négymillióra.

Folytatni lehetne a kórház-komfortosítási programot (fürdőszobák, WC-k felújítása, kisebb kórtermek kialakítása stb.). Ennek részeként kellene meghatározni az ápolási és élelmezési minimumstandardokat, az e fölötti ellátásokat pedig korrekt módon le lehet számlázni. A járóbeteg-ellátásban fontos lépés lehetne, ha engedélyeznék, hogy a számla ellenében történő magánorvosi kezelések költségét az OEP díjtételeinek mértékéig visszafizessék. Ez nem csak a szürkegazdaság kifehérítése miatt fontos, de azért is, mert fokozza a versenyt a magán- és az állami szektor között, s megteremti a tőkebevonás lehetőségét is.

Induljon végre roma egészségügyi program! Tűrhetetlen, hogy a magyar polgárok e jelentős csoportjának megbetegedési és halálozási viszonyai a 100 évvel ezelőtti magyar statisztikai adatokat mutatják! Erre a célra minimálisan egymilliárd forintot kell átcsoportosítani a tb-kasszán belül, de megfontolandó, hogy az üzleti és a civil szféra befizetéseit 1:1 arányban a költségvetés még pótlólagosan ki is egészítse.

A kórházak és a nagyobb rendelőintézetek milliárdokkal gazdálkodó közintézmények, melyekben az orvos-szakmai ellenőrzés nyilvánosságának még a könnyen biztosítható minimuma sem valósul meg. Haladéktalanul nyilvánosságra kell hozni az OEP által már elkészített minőségi rangsorokat. (Erről is sok vita folyt az elmúlt hónapokban.) Az intézmények tulajdonosainak - azaz az önkormányzatoknak, az egyetemeknek s a minisztériumnak - tudniuk kell, hogy az országos rangsorban hol helyezkedik el az ő felügyeletük alatt álló intézmény. Egészen biztosak lehetünk abban, hogy ha egy megyei önkormányzat megtudja, hogy a megyei kórházak között éppen az övékben folyik a legkevésbé hatékonyan - mondjuk - a szívinfarktusok kezelése, vagy itt a legelégedetlenebbek a kismamák a szülés körülményeivel - az nem marad hatás nélkül.

Hasonló okokból szükség van a nagyobb kórházak pénzügyi ellenőrzésére és az eredmény nyilvánosságra hozására. A kórházak pénzügyi beszámolóit auditálni kell. Másfelől viszont igazuk van a mai intézményvezetőknek: a kiszámíthatatlanul, gyakran és visszamenőleg változtatott finanszírozás lehetetlenné teszi a pénzügyi tervezést, a hatékony gazdálkodást. Az OEP költségvetésének elfogadásakor a kórházi, szakrendelői stb. díjtételeket a következő 12 hónapra visszavonhatatlanul rögzíteni kell. A jelenlegi jogi szabályozás, az OEP-bevétel speciális jellege kizárja a hitelfelvételt, holott az egészségügyi szolgáltatások egy része (CT, labor, ápolási osztály, fizető kórtermek stb.) a jelenlegi OEP-finanszírozás mellett is garantálja a megtérülést. Ma egy kórház évi négy-öt milliárdos OEP-bevétel mellett sem hitelképes - formailag. Bátorítani kell tehát a kórházakat, hogy alakuljanak át gazdasági társasággá!

Sürgető gond, hogy sem a gyógyszerek árszabályozása, sem nagy- és kiskereskedelmük szabályozása nem EU-konform. Erről már évekkel ezelőtt kitűnő elemzést készített a Gazdasági Versenyhivatal, s egyben be is mutatta a teendők részletes listáját. A gyógyszerpiaci változások lebonyolításához szükség lesz egy új intézményi formára: jöjjön létre egy független, nyolc-tíz tagból álló testület, amely kollektíven felelős a gyógyszerkassza betartásáért és a helyes támogatási arányok kialakításáért. A patikaforgalomban lazítani kell a recept nélkül vásárolható gyógyszerek értékesítésére vonatkozó szabályokat, szem előtt tartva, hogy ügyeleti időn kívül számos kistelepülésen nehéz gyógyszerhez jutni. Szükség van családi patikák kialakítására, ahol a bejegyzett vásárlók árkedvezményben részesülhetnek.

Mint azt a fenti hevenyészett lista is mutatja, van mozgástere az egészségügyi kormányzatnak, lehetne értelmes irányokban is lépéseket tenni. Még mindig nem késő!