Az amerikai légierő olyan nemzetvédelmi direktívát akar elfogadtatni George W. Bush elnökkel, amely lehetővé tenné az űrfegyverek fejlesztését. A Fehér Ház tagadja, hogy a dokumentumtól lényegesen változna az eddigi politika - jogászok és fegyverkezési szakértők szerint azonban új, veszélyes verseny indulhat az Egyesült Államok, Kína, Oroszország és esetleg más államok között.

Az űrbe telepítendő fegyverek még nem léteznek, kivétel az áprilisban fellőtt, XSS-11 jelzésű kísérleti törpeműhold, amely más országok kommunikációs és felderítő műholdjainak zavarására alkalmas. A jövőbeli fegyvereknek két fajtáján dolgoznak. Az egyik az amerikai kommunikációs és felderítő műholdak védelmét szolgálja - azzal, hogy megsemmisíti más országok támadó műholdjait. A képesség azonban a nem támadó jellegű űreszközök ellen is használható lenne. A program része a kisebb-nagyobb tárgyak - például a hamis célok között megbúvó ellenséges interkontinentális rakéták - világűrbeli azonosítására képes nagy energiájú radar.

A Sólyom-program olyan teherszállító járműre irányul, amely a világűrben repülve két óránál kevesebb idő alatt bárhová el tud juttatni öt tonna terhet. Az Orbitális Express program a műholdak robotokkal való utántöltését, karbantartását és beállítását tűzte célul.

A fegyverek másik csoportja a földi csapásmérésre szolgál. A Közös Fegyvernemi Űrjármű - amelyet a programot ellenző tudósok a Csillagok háborújára utalva Halálcsillagnak hívnak - féltonnás, irányított bombákat tudna dobni egy-két órán belül bárhová. Az "Isten nyilai" fedőnevű program százkilós rudakat tartalmazó műholdat küldene Föld körüli pályára. A nehézfémből készült, robbanófej nélküli "űrdárdák" óránként több mint 11 ezer kilométer sebességgel csapódnának be, és hatásuk egy kisebb nukleáris fegyveréhez hasonlítana. A világűrbe telepítendő lézerfegyverek tükrökkel tetszőleges pontra irányított, koncentrált fénysugara nem csupán a célok azonosítására és éjszakai megvilágítására, hanem megsemmisítésére is alkalmas lenne.

A légierő nem hozott nyilvánosságra a költségre vonatkozó becslést, ám szakértők 220 milliárdtól ezermilliárd dollárig terjedő összegről beszélnek. Egyetlen célpontnak a világűrből, lézerrel való megsemmisítése akár százmillió dollárba is belekerülhet. Ugyanaz a cél adott esetben egy 600 ezer dollárba kerülő Tomahawk robotrepülőgéppel is támadható. Intő jel, hogy a földi telepítésű rakétaelhárító rakétarendszerre elköltött 130 milliárd dollár ellenére az első telepített eszközök nem tudják garantáltan megsemmisíteni az esetleges célpontot.

A nemzetközi jog szerint a világűr, a bolygók és a hozzá vezető pályák nem minősülnek államterületnek - a nyílt tengerhez hasonlóan szabadon felhasználhatók. Az ENSZ Közgyűlése 1966-ban hozott határozatot a világűr feltárására vonatkozó szabályokról. A negyedik cikkely kimondja: bármilyen katonai létesítmény vagy tömegpusztító fegyver felvitele a világűrbe tilos. A szöveg kitér arra, hogy bármilyen eszköz égitesten való tesztelését, illetve katonai manőver végrehajtását is tiltani kell. Az ENSZ-ben működik egy, "a világűr békés használatára" szakosodott bizottság, 67 tagja között van az Egyesült Államok és Magyarország is. A világszervezet 1999-ben, 138 állam szavazatával elfogadott egy határozatot az űr békés célokra való felhasználásáról (A fegyverkezési verseny megelőzése az űrben címmel), ám az Egyesült Államok egyedüliként tartózkodott. (Juhász Attila)