Találhatnak még új és jó jelöltet
- Fenyeget alkotmányos válság a köztársasági elnök megválasztása körül kialakult helyzet kapcsán?
- Nem, a parlament minden jel szerint képes lesz államfőt választani.
- És a szavazás körüli jogbizonytalanság?
- Nincs jogbizonytalanság. Az alkotmány azt mondja: az egyszerű többséget igénylő harmadik fordulóban az lesz a megválasztott köztársasági elnök, aki - tekintet nélkül a szavazásban részt vevők számára - a szavazatok többségét elnyerte. Aki nem vesz át szavazócédulát, azzal nem kell számolni.
- Akkor csak koalíciós válság lehet?
- Koalíciós válság sincs. Az MSZP és az SZDSZ a közös kormányzás folytatására van ítélve. De mégiscsak nagy baj van, mert a koalíció olyan helyzetbe lavírozta magát, ahonnan csak vesztesként jöhet ki.
- Ki a felelős ezért?
- Szerintem a nagyobb felelősség az MSZP-t terheli, mert úgy viselkedett, mintha az államfőjelölt személye a belügye volna. Amikor mégis tárgyalni kényszerült, megállapodott az SZDSZ-szel két lehetséges személyben, majd pajzsra emelt egy harmadikat, akit az SZDSZ már elutasított. Ez - mondjuk így - nem szokás koalíciós partnerek között. De a felelősség kérdésénél most fontosabb, hogy mi lesz, ha nem sikerül kilábalni ebből a helyzetből. Akkor akár veszít Szili Katalin, akár nyer, a koalíció biztosan veszíteni fog.
- Miért lenne törvényszerű a koalíció veresége?
- Ha Szili veszít, az MSZP szenved vereséget. Az MSZP veresége az egész koalíció veresége volna. Óhatatlanul befolyásolná a közelgő parlamenti választások kimenetelét. Ha Szili nyer, akkor az SZDSZ szenved vereséget. Szili győzelme azt jelentené ugyanis, hogy az SZDSZ megkerülhető, nullára írható. Úgy tűnik, a szocialisták közt sokan vannak, akik ezt nem bánnák, de nagy rövidlátásra vallana, ha az indulataikat követnék. Ha az SZDSZ kiesik a parlamentből, az MSZP biztosan ellenzékbe szorul. Az SZDSZ veresége is az egész koalíció veresége volna, mert a szocialisták nem tudnak egyedül választást nyerni.
- Nem a kompromisszumkészségét bizonyítaná az SZDSZ, ha mégis beállna Szili mögé?
- Az SZDSZ súlyos terhet cipel magával. 2002-ben először megvonta a bizalmat Medgyessytől, aztán sietve visszatáncolt. Ha most Szili Katalinnal megismételné ugyanezt, ki hinné el, hogy a három év előtti eset véletlen kisiklás volt? Ne feledje, a liberális szavazóközönség túlnyomó többsége nem fogadja el Szilit.
- De mit tehetnek a szocialisták? Legmagasabb döntéshozó testületük, a kongresszus nevezte meg elnökjelöltként Szili Katalint. Ez köti az elnökség és a frakció kezét is.
- Értem. De mi lesz, ha az első fordulóban kiderül, hogy Szili a szavazatok felére sem számíthat? Akkor a szocialistáknak el kell dönteniük, hogy akarnak-e együtt bukni a jelöltjükkel, vagy olyan jelöltet állítanak, akit a koalíciós partnerük is támogatni tud.
- Lehet ilyen jelöltet elővarázsolni a kalapból?
- Természetesen nem. Ahhoz, hogy abban a helyzetben lépni lehessen, a két párt között már most el kellene kezdődnie a puhatolózásnak.
- Hírlik, az SZDSZ-ben többen el tudják képzelni, hogy megszavazzák Sólyom László elnökségét. Ön annak idején együtt ült vele a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain, igaz, nem mindig hasonló nézeteket képviselve. Mit gondol róla?
- Sólyom László megválasztása azt jelentené, hogy a koalíció nem volt képes a parlamenti többségével gazdálkodni. Ez a baloldal kudarca volna - de nem a köztársaságé. Semmi okom örülni a baloldal kudarcának. De arra sincs okom, hogy Sólyom megválasztása miatt búslakodjam. Az őáltala vezetett Alkotmánybíróság mindent egybevetve messze jobb teljesítményt nyújtott, mint a rendszerváltás többi intézménye. Sólyom biztosan azok közé tartozik, akik alkalmasak a köztársasági elnöki posztra.
- Ehhez képest mintha a Fidesz ódzkodna attól, hogy őt jelölje. Inkább aláírásgyűjtésbe kezd, szimulálva egy közvetlen elnökválasztást. Mi lehet a hezitálás oka?
- A szimpátiaszavazást talán arra találták ki, hogy gyengéd nyomást gyakoroljanak Mádl Ferencre, akit szívesebben látnának az államfői poszton. És persze mindjárt a nép barátjának szerepében is tetszeleghetnek. Lám-lám, a többi párt egymással alkudozik a köztársasági elnök személyéről, mi bezzeg magához a néphez fordulunk. Ez hamis beszéd. Az alkotmány a parlamenti pártokra bízza az elnökválasztást, és konzultációra kötelezi őket. Mivel az első két fordulóban csak kétharmados többséggel lehet államfőt választani, a kormányoldalnak tárgyalnia kell az ellenzékkel. Ha a Fidesz azt vetné az MSZP szemére, hogy meg sem kísérelte az egyeztetést, igaza volna. Persze, amikor kormányon volt, a Fidesz is megszegte alkotmányos egyeztetési kötelezettségét.
- Mire jó a kétharmados többség előírása?
- Az alkotmány szerint a köztársasági elnök fejezi ki a nemzet egységét. Ez nem azt jelenti, hogy se baloldali, se jobboldali. Ilyen politikus nincs, az államfő pedig politikus. A miniszterelnök számára elegendő, hogy a választáson győztes oldalt maga mögött tudhassa. Az államfőnek mindkét oldal szavazóit meg kell jelenítenie. Ezért az a kívánatos, hogy jóval nagyobb támogatást kapjon annál, ami a kormány számára elegendő.
- Felbukkanhat olyan személy, akit legalább a koalíciós pártok megszavaznának?
- Igen, találhatnak még új és jó jelöltet, aki nem kevésbé alkalmas az államfői tisztség betöltésére, mint Sólyom László. A már végigtárgyalt nevekkel azonban nem érdemes próbálkozni. Az MSZP által fontolóra vett jelöltek közül az SZDSZ kettőről nyilatkozott úgy, hogy támogatni tudná: Bárándy Péterről és Glatz Ferencről. Bárándy az MSZP-n belül nagyon kevés szavazatot kapott, az ő elindítása megalázná a szocialistákat. Glatz esetleges közös jelölésének hírét pedig a liberális közvéleményben fogadta felzúdulás. Tehát másokkal kell próbálkozni. Van is még valamennyi idő. De persze arra az eshetőségre is föl kell készülni, hogy a harmadik fordulóból Sólyom kerül ki győztesen. A baloldal önmagát járatná le, ha sértetten és ellenségesen reagálna Sólyom esetleges győzelmére.
