Depresszió, polgárpukkasztás és Jedik
A vasárnapi premier körül akkora a felhajtás, hogy George Lucas kedvéért még a hivatalos protokollt is felrúgták: a szmoking mellett a birodalmi katonai és a Jedi-kosztümmel is végig lehet vonulni a híres vörös szőnyegen. A tetőről kukkoló Darth Vader sem lóg ki a sorból.
Egyébként A sith-ek bosszúja című, hatodiknak elkészült, de kronológiailag harmadik epizód az eddigi legjobb, Lucas végre észhez tért, és komoly, drámai hangvételben zárta le a kultikus szériát. Ez pedig még a cirkusznál is fontosabb: kiütötte a címlapokról a híres-hírhedt Paris Hilton - finoman szólva B kategóriás - "szexi komédiáit" promotáló akcióit vagy Sophie Marceau "balesetét", akinek majdnem leesett a ruhája az egyik vörös lépcsős bevonulásnál.
A hosszú hétvége egyébként meglátszott a Croisette forgalmán is, csaknem elviselhetetlenné vált a tengerparti sétányon az emberforgatag. Azonban nemcsak a filmrajongók érkeztek meg, a fesztivállal járó felfokozott figyelemnek sokan nem tudnak ellenállni. Felvonulnak és sztrájkolnak például az anti-globalisták, az ufóhívők pedig a járókelőket figyelmeztetik, hogy az idegenek köztünk vannak. Akadnak egyéni játékosok is. Egy hölgy például XIX. századi ruhába öltözve lejt végig a parton, s különösen hálás, ha egy tévéstáb megörökíti a produkciót.
A legnagyobb figyelem természetesen a versenyprogramot kíséri. Még alig pihentük ki Gus van Sant Last Days - Utolsó napok című drámáját, amely a Nirvana nevű kultikus együttes frontemberének, Kurt Cobain életének utolsó fázisát "a depressziótól a fejbe lövésig" mutatja be, megérkezett a lassú és fájdalmas filmek másik nagymestere, Michael Haneke is. Az osztrák mester francia filmje, a Caché - Elrejtve - főszerepében a mindig jó Daniel Auteil és Juliette Binoche - ismét a polgári álszent magatartást kritizálja. Tipikus Haneke-mozi, a szinte mozdulatlan kamera-megoldások jól illeszkednek a kamaradrámai hangulathoz: bár nagyon fontos társadalmi jelenségeket feszeget, művészileg sajnos ő sem tud átlépni a saját korlátjain.
Megvan a mustra első nagy csalódása is. A tavaly versenyen kívül induló Adásunkat megszakítjuk rendezője, Johnnie To Election - Választás című műve a jakuzák világába próbálná elkalauzolni a nézőt, de sajnos csak egy útvesztőt kapunk. Ritka az olyan versenyfilm, amely teljesen hidegen hagyja az embert.
Kellemes meglepetések érhetik azokat a fesztiválozókat, akik vállalkoznak arra, hogy a versenyprogrammal párhuzamosan futó szekciókból is szemezgetnek. Az Un certain regard programban - ide válogatták be Mundruczó Kornél Johannáját is - mutatták be David Jacobson Down in the Valley - Lent a völgyben című moziját. A mű legnagyobb erényei, hogy a rendező álmodott egy nagyot, és egy klasszikus westernhőst a mai korba helyezett, valamint hogy a főszerepet az egyik legkvalitásosabb amerikai színész, Edward Norton játssza. Pazar ötlet, triviális, hogy egy korabeli westernhős abszurd szituációkba kerülne manapság. Norton, aki producerként és társ-forgatókönyvíróként is jegyzi a produkciót, lapunknak elmondta: azért volt fontos megidézni ezt a kort, mert innen gyökerezik az amerikai kultúra kötődése a lőfegyverekhez. Fontosnak tartották megmutatni, hogy mennyire elfajult mára az Egyesült Államokban a lőfegyverek szerepe; azzal, hogy beküldenek a ringbe egy más elvek alapján gondolkozó, múlt századi figurát. Ahogy fogalmaz, ezen nincs mit tagadni, sőt beszélni kell róla, mert még Bush elnököt is komolytalan cowboynak tartja a világ.
A harmincöt éves Norton partnernője a tizenhét éves Ewan Rachel Wood - akit utoljára a 13 című tinidrámában láthattunk -, ami már csak azért is furcsa, mert love storyról van szó. A színésznő kérdésünkre úgy reagált, hogy bár az életben még nem járt ennyivel idősebb férfival, de nem zavarta a korkülönbség, különösen hogy tízéves kora óta Norton a kedvenc színésze.
A Quinzane des realisateurs szekció már csak azért is fontos, mert szinte az összes jelentős, egyéni hangú alkotó megfordult itt. A legnagyobb érdeklődés Bent Hammer Factotum című moziját kísérte. A művet a lengyel származású amerikai botrányíró és -költő, Charles Bukowski több novellájából adaptálták. Az alkoholista írót megszemélyesítő figurát, Henri Chinaskit a kultikus művekből is ismert Matt Dillon alakítja. A mű talán egy kicsit túl vidámra sikerült, de mindenképpen kiváló útmutató Bukowski nem éppen kifinomult világához. Mivel már biztos, hogy a filmet Magyarországon is bemutatják, talán lesz végre valaki, aki a könyveket is kiadja.
Cannes, 2005. május
