Ha az ember beér a Croiesette-re, ott is várja egy-két furcsaság. Ez az egyetlen kulturális esemény a világon, ahol mindannyian egyenlők vagyunk. Békességben megfér egymással a fesztiválpalota tövében borozó koldus, híres filmsztár, a belépőért könyörgő filmrajongó, a létrával érkező kukkoló vagy az unatkozó milliomos, aki Rolls-Royce kupéjával próbál utat törni magának.

Tegnap két igazi nagyágyú versenyfilmjének gáláját tartották a Croisette-en: a két évvel ezelőtti arany pálmás Gus Van Santét (Az utolsó napok) és Atom Egoyanét (Ahol az igazság lappang). Gus Van Sant már több mint egy évtizede a saját útját járja, ez bizony nagyon is respektálandó egy amerikai rendezőnél. Minden filmje a valóságról beszél, minden filmje nagyon kemény élmény. Nem újított, de jelentőset alkotott. Az örmény családból Egyiptomban született kanadai rendező, Atom Egoyan pedig az eddigi pályájához képest éppen ellenkezőleg, nagyon is más filmet készített: a lélek sötét rejtelmei közt kalandozó filmes egy filmnoirt készített. Bár ennek a kijelentésnek a rendező - ha nem is hevesen - ellentmondott.

A film vitáján a legtöbb kérdést a két főszereplő, Colin Firth és Kevin Bacon kapta. Kevin Bacon itt is remekül szerepelt. Amikor például az egyik kolléga azon méltatlankodott, hogy miért van ilyen sok erotika a filmben, akkor azt mondta: lehet, hogy más nem, de ő ruha nélkül szokott szeretkezni. Egoyan persze megmagyarázta, hogy ezekre a jelenetekre a showbusiness világának hiteles ábrázolására volt szükség, "mivel a szex ennek egyik alapvető velejárója". Amihez pikánsan passzolt Colin Firth válasza arra a kérdésre, amely azt feszegette, hogy egy olyan nőbálványnak mint ő, nem okozott-e nehézséget egy biszexuális figura eljátszása: "A színészek többségének még csak játszania sem kell ehhez".

Atom Egoyan, Colin Firth, Rachel Blanchard és Kevin Bacon