Országszerte világhírű - az egyik hegyaljai borász röviden így jellemezte a tokaji bor ismertségét. A szőlőtermelők, a borászok és a kereskedők azt tapasztalják, hogy a magyarok tudják, hogy a tokaji "a borok királya, a királyok bora", ám csak ritkán tesznek egy-egy palackkal a kosarukba. Határainkon túl viszont a legtöbb borbarát nem is hallott a "világhírű" nedűről.

- Nyolc éve kezdtem, mégsem nyereséges a vállalkozásom - mondja Szepsy István. Állítása azért is meglepő, mert a mádi borászt 2001-ben az Év bortermelőjévé választották Magyarországon. A 110 hektáron gazdálkodó, 32 országba szállító borász nem csodálkozik, véleménye szerint az édes fehérbor ma nem divatos, nem is fogy sok belőle. Ráadásul a piacon eladott édes borok 95 százaléka nem természetes úton készül, amivel a tokajihoz hasonlóan előállított borok nem tudnak versenyezni. Mindezek ellenére Szepsy István optimista. Szerinte szorgalmas munkával, a borokat állandóan javítgatva a tokaji előbb-utóbb újra megbecsült márka lesz.

Rengeteget kell költeni és hosszú időn át jó bort kell készíteni, ám még így sem lehet vagyonokat keresni - állítja Mészáros László, a Disznókő Rt. igazgatója. Egy francia biztosítótársaság tulajdonában lévő, 150 hektárt művelő, 30 országba 150-160 ezer palack tokaji bort szállító társaság vezetője szerint a tokaji borok kapcsán általános piaci sikerről nem, csupán egyes cégek vagy termelők sikereiről lehet beszélni. A világ borpiacán sosem versenyzett ilyen hatalmas mennyiségben ennyi jó minőségű bor. Ebben a versenyben Magyarország későn indult, ráadásul riválisainál jóval kevesebb pénzt költött borai népszerűsítésére. Ennek ellenére Mészáros László sem borúlátó. Mint mondja, a külföldi fogyasztók nem tudják ugyan, mi az a tokaji, de ha megkóstolják, általában szeretik.

Egyre többet kell fizetni az üzemanyagért, a növényvédő szerekért és folyamatosan nőnek a bérek is. A bor árát viszont nem sikerül ilyen mértékben növelni - nyilatkozta lapunknak Győrffy András, a Pajzos-Megyer Rt. cégvezetője. A részvénytársaság egy francia magánszemély tulajdonában van, két külön dűlőben, különféle borokat készít. Az árak Győrffy András szerint azért nincsenek a "helyükön", mert a második világháború után eltelt jó néhány évtized alatt a magas minőségű tokaji borok eltűntek a világpiacról, így a fogyasztók egyszerűen "elfelejtették" azokat. A királyok borát most újra be kell vezetni a piacra, ám az ehhez szükséges marketingköltségeket a pincészetek önerőből nem képesek előteremteni, az állam pedig nem segít eleget.

A rendszerváltás óta nagyjából 30 milliárd forintot fektettek be Hegyalján, de a beáramló tőke nem a szőlő- és borágazatban képződött. Marczinkó Ferenc, a Tokajhegyaljai Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke meséli: a befektetők több hullámban érkeztek. A rendszerváltás után a külföldiek, főként a franciák kezdték, manapság viszont inkább a magyar bankárok, brókerek, politikusok vesznek földet errefelé. Bárki fektet is be Hegyalján, az presztízsberuházásnak tekinthető, hiszen az itteni pincészetek körülbelül húsz év után hozzák vissza az árukat. Jelenleg egyébként 5400 hektáron 12 ezer szőlősgazda és 290 pincészet működik. A borvidék jellemző szőlőfajtái a Furmint, a Hárslevelű, a Sárgamuskotály, a Kövérszőlő és a Zéta. Egy évben 250-300 ezer hektoliter bort készítenek errefelé, amiből úgy 60 ezer hektoliter lehet az aszú. A tokaji borok piaca a hegyközség első embere szerint bizonytalan. Belföldön ismerik a tokajit, de az igazán jó borokat sokan nem tudják megfizetni. A hazai üzletekben így elsősorban a palackonként 800-1000 forintba kerülő édes szamorodni és a 1200-1300 forintos háromputtonyos aszú fogy. Külföldön el lehet ugyan adni jó áron a tokajit, de a határokon túl nem nagy mennyiség talál vevőre. Ezen lehet változtatni, ám a tokaji bor marketingjére csak akkor érdemes költeni, ha a termék egyediségét tudjuk hangsúlyozni. Ehhez - magyarázza Marczinkó Ferenc - el kell érni, hogy se szlovák, se francia, se olasz, se ausztrál bort ne lehessen tokajiként forgalomba hozni.