Bizony, minél többfelé kell figyelnünk, annál nehezebb a váratlanul érkező csapásokat megelőzni. Mondhatnám úgy is, hogy annál drágább a titkok biztonságos megőrzése; annál nagyobb szerepet játszik az emberi tényező, a mindig leggyengébb láncszem. Fájó tömörséggel fogalmazta meg a titoktartás lényegét Benjamin Franklin: "Hárman akkor tudnak titkot tartani, ha közülük kettő halott".

Most már majdnem elegendő célzatos bölcsesség birtokában csodálkozhatunk rá arra a gyermeki naivitásra, mellyel oktatási miniszterünk tőle szokatlan indulattal előadta sajtótájékoztatóján az idejekorán kiszivárgott érettségi tételekre vonatkozó magyarázatát. Ezek szerint "a rendszer úgy működött, hogy egy őrzött nyomdából a tételek egy őrzött helyre kerültek, semmilyen behatolásnak nem volt nyoma, majd elszállították a tételeket az »átadóhelyekre«, ahonnan az iskolaigazgatók elszállították azokat az iskolákba. Magyar Bálint közölte: korábban sem volt fegyveres őr a tételek mellett. " (MTI)

A folyamat precíz leírásától az emberben óhatatlanul fölmerül a kérdés, hogy mi végre ez a temérdek szállítás és a temérdek nyomtatott anyag, melyhez természetesen temérdek ember közreműködése kellett. Mi az oka annak, hogy éppen az érettségi gyökeres megváltoztatásának évében kellett a biztonság ellen ilyen dilettáns támadást intézni? Ezt éppen egy olyan minisztertől várhattuk legkevésbé, aki már második ciklusában forszírozza szóban és tettekben a XXI. század technikai vívmányainak, az e-kommunikáció eszközeinek tömeges bevezetését az oktatásba, és hangoztatja "mérhetetlen" lemaradásunkat a fejlett Európától. Az Oktatási Minisztérium honlapján ez olvasható: "A szaktárca a május 16-án kezdődő héttől az úgynevezett ADAFOR-rendszeren keresztül értesíti az iskolaigazgatókat, hogy a hátralévő vizsganapokon mely tárgyakból mely időpontban kell átvenni az új tételeket."

Vajon ez az ADAFOR-rendszer, amelyről más helyen úgy nyilatkoznak, hogy titkos információk továbbítására is alkalmas, azaz biztonságos, csak a vizsgaidőpontok "szigorúan titkos" közlésére jött létre? Ha igen, akkor ez mennyibe került nekünk? Ha nem, akkor miért nem ez szolgál az érettségi tételek kézbesítésére? És mi lenne, ha a miniszter úr nem lenne ennyire elkötelezett híve a modern technika bevezetésének?

Feltételezem, hogy ezek a kérdések csak szerény személyem tájékozatlanságát tükrözik. A magyarázat bizonyára közismert, csak én nem ismerem. Mindenesetre szeretném együttérzésemet kifejezni azok iránt, akikre az óriási mennyiségű dokumentum kinyomtatásával és tárolásával kapcsolatos biztonsági és szervezési feladatok terhe hárult. Ez nyilvánvalóan nem kevés anyagi áldozattal is járt. (Kinek a pénzéből?) Azért mégsem hagy nyugodni a gondolat, hogy az eddig jól bevált, botránymentes gyakorlatot miért is kellett megváltoztatni. Talán az olvasók többsége emlékszik még arra az egyszerű (lehet, hogy ezért ellenszenves?) módszerre, hogy az írásbeli érettségi napján, pontosan 8 órakor a köztelevízióban és közrádióban közjegyző jelenlétében felbontották azt a néhány példányban őrzött borítékot, amelyben az aktuális tárgy írásbeli tételei voltak, majd ékes magyarsággal, az összes középiskola számára egyszerre hozzáférhetően felolvasták azokat. Később a stúdióban több boríték közül a műsorvezető húzott ki egyet találomra, így az előzetes kiszivárogtatás esélye még kisebb volt.

Nem szeretnék nosztalgiázni, elismerem, hogy fejlődik a világ, és évtizedek óta informatikai biztonsággal foglalkozván, több tucat e tárgyban írt cikk és könyv szerzőjeként tudom, hogy az érettségi tételek valóban titkos tárolásának és közzétételének ma még kevésbé lennének akadályai. Kérdés tehát, hogy akkor miért ez, a biztonsági szempontból drága visszalépés?Sokat töprengtem az elmúlt napokban ezen, de csak a cikkem elején említett Einstein-idézetre tudok gondolni.

Dénes Tamás
A szerző informatikai biztonsággal foglalkozó szakértő