Az unió birkózik Kínával
A legélénkebb és legaktuálisabb kérdés, amely terítékre került, a kínai textilexportból fakadó brüsszeli fenntartások ügye. Január 1-jén oldották fel a világban a textilkvóták több évtizedes rendszerét, s ahogy azt várni lehetett, hatalmas kínai exportoffenzíva vette kezdetét. Egyes adatok szerint ötszáz százalékkal növekedett meg az unióba érkező kínai áru, s az Európai Bizottság kilenc kategóriában is vizsgálatot kezdett. Több lehetőség is adódik. A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) szabályai szerint, mivel az unió nem ismeri el piacgazdaságnak Kínát, indíthat dömpingeljárást, s korlátozhatja a behozatalt. Kínának a WTO-ba való belépésekor aláírt szerződése szerint bármelyik tagállam 2008-ig 7,5 százalékos növekedésben korlátozhatja a textilimportot, ha bebizonyosodik, hogy a kínai cégek megsértik a szervezet szabályait.
Szóba került a fegyverembargó ügye is, melyet 1989-ben léptetett életbe az unió, s évek óta napirenden van feloldásának lehetősége. A problémát az okozza, hogy a tagállamok megosztottak a kérdésben. Egyébként az év elején már kialakult a konszenzus a feloldásról, ám amikor a kínai parlament elfogadta az elszakadásellenes törvényt, melyben megteremtette a jogi alapját a Tajvan elleni "nem békés eszközökkel" való fellépésnek, visszatáncoltak.
Az embargót a diákmegmozdulások leverésekor hozták, vagyis fő okként azt jelölték meg, ahogy Peking az emberi jogokkal bánik. A kínai külügyminiszter szerint a két dolog összekapcsolása oktalan. Az tény, hogy az Európai Unió mostani érvelésében következetes, még akkor is, ha az emberi jogok ügye és a fegyverexport nem is függ össze szükségszerűen. Ferrero-Waldner tegnap azt kérte, Kína bocsássa szabadon azokat, akiket még az 1989-es események miatt börtönöztek be, valamint, hogy Kína írja alá az ENSZ polgári és politikai jogokról szóló egyezményét.
A fegyverembargó ügyében megmerevedni látszanak az álláspontok. Különösebb arcvesztés nélkül ebben a fázisban valószínűleg csak a kínaiak tudnának mozdítani az ügyön.
