- Az érettségi talán az első igazi megmérettetés az életben. Egy tizenkét éves korszakot, lényegében a gyerekkort lezáró esemény. A gyerekek itt kerülnek ki a "burokból", és azonnal szembesülnek egy sor, a felnőttkorral járó gonddal. Mindez eleve rendkívüli teher, ezért kell minél zökkenőmentesebbé tenni - mondja Sineger Eleonóra gyermekpszichiáter. Ez az ügy és kezelése a diákok több hónapos munkáját veszi semmibe, teszi hiteltelenné a megmérettetést, és egy rendkívüli élménytől fosztja meg az érettségizőket.

- Embertelen az újraírásról szóló döntés, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a mostani érettségireform eleve fokozta a bizonytalanságot. Lehet, hogy meglepő, de az érettségi sokak számára annyira komoly próbatétel, hogy nem egy gyereket kezelnem kellett már ebben az időszakban. Volt, akinek egy éves terápiára volt szüksége ahhoz, hogy egyáltalán merjen nekifutni a tételsoroknak. A pszichológus magát az új vizsgáztatási formát is rossznak tartja, mert a gyerekeket megkülönbözteti. Kimondva-kimondatlanul a hagyományos érettségit és az azt választókat is alacsonyabb szintre helyezi. Azokat pedig, akik a magasabb szintű megmérettetés mellett döntenek, a külső, szakértő bizottsággal "kiviszi" a megszokott bizalmi légkörből, addigi tanáraik közül, akik évek óta ismerik őket is, a képességeiket is.

Vekerdy Tamás gyermekpszichiáter szerint is elfogadhatatlan a botrány kezelése. A pszichiáter úgy véli: felelőtlen, egyben elszomorító, hogy valakik gyerekek mentális állapotával játszadoznak.

- Most az a legokosabb megoldás, ha mindenki úgy tesz, mintha semmi sem történt volna, az érettségit pedig folytatják, ahogy amúgy is tervezték. Bármilyen, ezzel ellentétes lépés csak nagyobb kavarodást okozna - mondja Vekerdy, aki ugyanakkor helyesli, ahogyan maga az érettségi rendszer változott. - Végre a képességfelmérésről és nem egy öt-hat év alatt semmivé váló, lényegében halott információtömeg visszaadásáról szól a vizsga - mondta a pszichiáter.