Kékmunka: megosztott költségek
K. Lászlóné három, tízévesnél fiatalabb gyermeke mellett nem tud állandó munkát vállalni. A család fenntartásához nem elegendő a férj a minimálbérnél alig magasabb fizetése és a gyermekneveléshez társuló állami támogatás. Ezért úgy döntöttek: K.-né takarítást vállal. Szerencséje volt: az egyik környékbeli házban alkalmanként ötezer forintot kínáltak a házimunkáért. K.-né ma attól tart, hogy ha munkaadója él a kormány által nyújtott lehetőséggel, és kiváltja az alkalmi munkakönyvet, ő rosszabbul jár, a napi legalább 1500 forintos közteherjegy csökkenti ugyanis a keresetét. Azt mondja: megint a kisemberek járnak rosszul. Felvetésünkre, hogy a munkaadó által megváltott közteherjegy valójában számára is kedvező, hiszen ezzel lerótta a különféle járulékokat, és jogosultságot szerezhet nyugdíjra, egészségügyi ellátásra, K.-né azt mondta: nincs még negyvenéves. Ha a gyermekei felnőnek, állást keres, és megszerzi a minimális szolgálati időt a nyugdíjhoz. Addig viszont a magánszemélyeknél vállalt alkalmi munka mellett megfelelően tud gondoskodni a családról.
Egy özvegyasszony a Tesco egyik áruházában takarítónőként dolgozik, esténként azonban némi fizetségért szívesen vállal gyermekfelügyeletet. Most attól tart, hogy elveszíti a magányát is elviselhetőbbé tevő munkáját, ha megbízóinak pluszterhet kell vállalniuk miatta. Úgy gondolja, a kormánynak inkább az építkezéseken és az idegenforgalomban kellene rendet teremtenie, ott ugyanis ténylegesen kiszolgáltatott helyzetben lévőket kényszerítenek arra, hogy feketén dolgozzanak.
A példák sorolhatók, bárki ismeretségi körében találhatók kertgondozók, "mindenhez értő szakik", akik bejelentés nélkül dolgoznak - persze számla nélkül. A munkaadók egy része ezt változatlanul is hagyná, a többségük azonban - mint például az általunk megkérdezett M. A. - nem zárkózik el attól, hogy kiváltsa az alkalmimunka-vállalói könyvet, s abba a munka elvégzése után, naponta beragassza a közteher lerovását igazoló bélyeget. "Ha Marika odaállna elém ilyen igénnyel, azt mondanám: rendben van, de a költségeket megosztjuk." Azt tervezi, hogy az eddigi alkalmankénti ötezer forint helyett csak négyezret fizet majd ki a ház körüli munkáért.
A tapasztalatok szerint a bejárónők többsége már nyugdíjas, tehát semmi nem motiválja majd, hogy munkaadóját rávegye a bélyegvásárlásra. A fiatalok viszont nem gondolnak a jövővel, inkább vállalják a feketemunkát, csak minél több pénzt kereshessenek. Az ötletet M. A. is jónak tartja, hiányolja azonban a felelősségérzetet azokkal szemben, akik - bármilyen ok miatt - ma még nem ismerik fel, hogy a kékmunka az ő javukat is szolgálja. Ezt az általunk megkérdezettek közül többen azzal egészítették ki: a döntéshozók vélhetően nincsenek tisztában azzal, mit jelent az alkalmi munkával szerzett kereset akár néhány száz forintos csökkentése is azok számára, akik havi 30-40 ezer forintból kénytelenek megélni. Akik inkább választják a feketezónát, mert számukra ötszáz forint elvesztése is komoly érvágás.