Takarékon a ciános aranybánya?
A szennyezést annak idején az arany kinyerésére cianidos technológiát alkalmazó Aurul zagytározója gátjának 2000. január 30-i átszakadása okozta. A baleset következtében mintegy százezer köbméternyi mérgező szennyvíz került a Szamoson át a Tiszába. A méreg a Szamos alsó szakaszának élővilágában csaknem száz-, a Tiszáéban 80 százalékos pusztítást okozott. A magyar állam 2001-ben indított pert az Aurul ellen 28 milliárd 596 millió forintos kártérítést, illetve annak kamatait követelve. Az Aurul már nem létezik, az ügyben a jogutód Transgoldnak kellene helytállnia, ha a bíróság erre kötelezi.
Ezt a céget kötelezte a Fővárosi Bíróság a termelési kapacitás 85 százalékos visszafogására. A közbenső intézkedés mától érvényes, az esetleges fellebbezésnek nincs halasztó hatálya. Erdey György, a környezetvédelmi tárca jogi ügyekben illetékes helyettes államtitkára szerint Magyarország számára kedvező, preventív jellegű döntés született. A minisztériumi szakértő kérdésünkre kifejtette: a két ország kétoldalú megállapodásai alapján az ítélet teljes értékű, a romániai hatóságoknak ugyanúgy meg kell tartatniuk, mintha román bíróság hozta volna.
- Az EU-csatlakozásra törekvő Románia aligha teheti meg, hogy egy ilyen nagy horderejű, európai figyelmet keltő ügyben fittyet hány a számára kötelező ítéletre - hangsúlyozta a helyettes államtitkár, hozzátéve: a két ország közötti megállapodások alapján a magyar fél kezdeményezni fogja, hogy részt vehessen a végrehajtás ellenőrzésében.
Szecskay András, a magyar állam jogi képviselője szerint a bírósági intézkedés az első jelentős lépés a négy éve zajló jogi eljárásban, a korlátozás a per végleges lezárásáig érvényes. Ha a Transgold mától nem csökkenti 15 százalékra a termelési kapacitását, akkor ezt a romániai igazságügyi minisztériumnak kell kikényszerítenie.
Arról továbbra sincs döntés, hogy a balesetet okozó cég felelősségét a román vagy a magyar jogszabályok alapján bírálják-e el - ez volna az alapfeltétele annak, hogy megindulhassanak az érdemi tárgyalások a kártérítés mértékéről.
Ifkovics József, az alperes ügyvédje a tárgyaláson továbbra is fenntartotta azt az álláspontot, hogy az öt évvel ezelőtti baleset vis maior helyzetben következett be, azaz az akkori különleges időjárási körülmények miatt nem terheli felelősség a társaságot. Ez egyébként a két fél szakértői közötti vita legfőbb tárgya is: el kell dönteni, hogy a gátszakadás előtt lehullott 60 milliméternyi eső (amelynél azóta lényegesen több, 600 milliméternyi is hullott néhány nap alatt) rendkívüli vagy szélsőséges időjárási körülménynek tekintendő-e. A per októberben folytatódik.
Bukarestben még nem tudnak a fejleményekről
Korodi Attila, a román környezetvédelmi és vízgazdálkodási minisztérium államtitkára, a Fővárosi Bíróság döntéséről és annak részleteiről kolozsvári tudósítónktól értesült. Az államtitkár a Népszabadságnak elmondta: mivel magyarországi bírósági döntésről van szó, ennek romániai hatálya egyértelműen jogi kérdés. - Ha a jogi procedúrákra vonatkozóan a két állam között léteznek megállapodások, akkor meg kell adnunk a segítséget ahhoz, hogy a magyarországi döntés Romániában végrehajtható legyen. Másik kérdés, hogy a Transgold majd ez ellen később fellebbezéssel él-e. De mivel a Transgold és a magyar állam közti perről van szó, nem hiszem, hogy a román környezetvédelmi minisztériumnak be kellene avatkoznia ebbe a folyamatba - mondta. Kifejtette: szerinte egyértelmű jogi normák léteznek az EU-térségben arra nézve, hogy az egyik országban meghozott jogi döntéseknek egy másik országban milyen hatásai vannak. - Ha ezeket a szabályzatokat alkalmazzák, a vita egyértelmű keretek között megoldható - tette hozzá. (Kolozsvári tudósítónktól)
